Noa H10 - hátizé... ennyiért?

A horvát gyártó első készülékéhez volt szerencsénk, ami mutatós, gyors és erős, de ezen felül nem sok mindennel támasztja alá az árcímkén szereplő összeget.

Bevezető, tartozékok

Az öt éve alapított horvát branddel a barcelonai MWC-n találkoztunk először, ahol számos kiállított modell megtekintése mellett történetesen játszani is lehetett, nyilván mindenki útba ejtette a gyártó standját, aki tehette. A Noa standjánál minden délután négy órakor kisorsoltak egy készüléket azok között, akik voltak szívesek elhelyezni a névjegykártyájukat az erre a célra rendszeresített üvegedényben. Bog ment, látott, győzött, így került hozzánk egy Noa H10 fantázianevű szerkezet, ami jelenleg a szűkösnek éppen nem nevezhető termékpaletta csúcsán helyezkedik el.


[+]

A cég egyrészt maga is tervez eszközöket, ilyen exkluzív készülék lesz a H10LE (limited edition), viszont a gyártókapacitás szűkössége és a fejlesztési költségek fedezése érdekében bérgyártást is alkalmaz, így fordulhat elő, hogy a Noa H10 hardveresen és a kialakítás tekintetében például szinte teljesen megegyezik az UMi, vagyis most már UMIDIGI Z Pro nevű készülékével. A minőségbiztosítás és a szoftveres tervezés viszont teljes egészében a Noa reszortja, ahogy a piacnyitás is. Hozzánk egyrészt egy középkategóriás újdonsággal terveznek betörni, illetve a H10-zel, amit most jól le is tesztelünk, így előre. Persze rákérdeztünk a Noánál, hogy akkor a H10 most egy átmatricázott UMI telefon-e, de ezt igen határozottan tagadták. A Noa mögött álló Hangar18 nevű cég, illetve a kínai gyártópartner, a Sumvier közösen dolgoznak és terveznek termékeket, ám egyes modelleket átadnak más brandek számára, hogy a rentábilis gyártási mennyiség összejöjjön. Ezen kívül viszont elmondásuk szerint nincs egyéb kooperáció, minden egyéb, utólagos teendő (szoftver, csomagolás, logisztika, garancia, minőségbiztosítás) már kizárólag a Noa feladata, akik egyébként elsőbbséget is élveznek a készülékek piacra dobását tekintve és olyan régiókban csak Noa névvel jelennek meg hivatalosan a termékek, amelyek adott esetben más márkánál is felbukkannak. A horvátok azt mondják, hogy a jelenlegi portfólióból alig 2-3 olyan készülék akad, amelyhez nagyon hasonló más cég színeiben is létezik és abban bíznak, hogy ahogyan a Noa erősödik és egyre több gyártókapacitást köt le a Sumviernél, úgy csökken ez a szám nullára.


[+]

A csomagolás igen mutatós, bár semmi formabontó nincs benne, matt fekete mindig jó megoldásnak bizonyul. Első körben a zsugorfóliából kell kiszabadítani a pakkot, aminek viszont lesz egy kellemetlen mellékhatása. Az egy dolog, hogy most már a selyemszalag segítségével kihúzhatjuk a jobb sarokban kör alakban kivágott bújtatót, a műveletet javasolt jól szellőző helységben végezni. A doboznak valami zsigerig hatoló, penetráns, fanyar ipari ragasztó szaga van, amin egy hét koncepciózus szellőztetés sem segített sokat. A könyvszerűen nyíló fedlap alól előszedhető készülék bukéja egy idő után azért konszolidálódik, de a csatlakozók környékén továbbra is átható.


[+]

A készüléktálca funkcióját is betöltő térelválasztót ne kezdjük lendületesen kirángatni, az is könyvlap-szerűen nyílik, alatt pedig kulturált fakkokba rendezve találjuk a tartozékokat. A gázmaszk továbbra is szükséges. A jobb oldali rekeszben Noa H10 feliratú, széthajtható doboz rejti a SIM-tűt, némi horvát nyelvű dokumentációt és egy plusz kijelzővédő fóliát. Egy ugyanis már van a kijelzőn. A bal felső egységben a 2 amperes, gyorstöltésre is alkalmas hálózati töltőfej lapul, az alsó rekeszben pedig a C típusú USB kábel és egy mikrofonos, felvevőgombos, in-ear kialakítású headset, aránylag kicsi gumiharangokkal felszerelve. Nekem legalábbis pont jó, következésképpen kicsinek kell minősítenünk.

Külső, kijelző

A készülék külleme ránézésre is prémium, elegáns és letisztult, amit a fegyverszürke szín kitűnően hangsúlyoz. Az 5,5 hüvelykes panellel szerelt eszköz nem kifejezetten kicsi, konkrétan 154 x 76 x 8,2 milliméter, a tömegét meg nem tudjuk, de határozottan van neki, cserébe statikailag megfelelő eloszlásban. Az anyaghasználat és az összeszerelés minősége abszolút kifogástalan, a csiszolt unibody fém ház kiemelkedő precizitással és habár nem egyedi, de kétségtelenül kiforrott és esztétikus formaterv alapján került kialakításra. Az ergonómia szintén rendben van, minimálisan csúszik a hátlap, amiért a kimondottan hűvös tapintás kárpótolhat. A kijelző alsó harmada, illetve normál emberi méretekkel számolva alsó kétharmada egy kézzel is gond nélkül elérhető.


[+]

Az előlapi kávákon mondjuk lehetett volna faragni, az oldalsók sztenderd méretűnek tekinthetők, az alsó és felső viszont határozott. De legalább van rajtuk mindenféle hasznos készség. Alul például egy érintésérzékeny Home gomb, ami egyben az ujjlenyomat-olvasót is integrálja. A hatékonyság véleményes, a bevitelnél kell egy kicsit trükközni, hogy olyan 60%-os találati aránnyal számolhassunk. Hagyományos módon nem érdemes próbálkozni, nálam az vált be, ha egy ujjamat mindig csak adott irányból vettem fel. Ez nagyobb találati arányhoz vezetett, viszont az öt lehetséges helyből instant három elment a jobb hüvelykujjamra, ami végül is nem akkora baj, tekintve, hogy úgyis azt használom a legtöbbet, de azért láttunk már precízebb szenzort. Összességében viszont a nagyon esetleges kifejezés lesz a legjobb.


[+]

A vissza és beállítások, illetve az alkalmazásváltó több módon is rendezhető. Egyrészt a kijelző alján, virtuális formában, tetszőleges sorrendben, vagy leküldhetjük ezeket az alsó kávára. Itt semmi nem jelzi a gombok helyét, de a felület érintésérzékeny, és nyilván úgy fogjuk beállítani, hogy egyéb jelölés nélkül is nekünk megfelelő sorrendbe kerüljenek. Ilyenkor az alkalmazásváltó a Home gomb hosszú érintésével szedhető elő, míg nálam bal oldalra került a beállítások, jobb oldalra pedig a vissza.


[+]

Felül szintén nem marad sok hely kihasználatlanul, bár a fény- és közelségérzékelő szenzor csak erős, direkt megvilágításban látszik a beszédhangszóró jobbján. A bal oldalon elhelyezett, 13 megapixeles szelfikamerához a jobb sarokra szereltek egy kisebb LED villanót is. A többszínű értesítő LED ez utóbbi és a szenzorok között pislákol megfelelő fényerővel, méretben, és intenzitással. Márkajelzés kizárólag a hátlapra került.

Kijelző-teszt
Mérés Noa H10 LeEco Le 2 Meizu m3 note UMi Z
Képátló 5,5 hüvelyk 5,5 hüvelyk 5,5 hüvelyk 5,5 hüvelyk
Felbontás 1080 x 1920 1080 x 1920 1080 x 1920 1080 x 1920
Technológia IGZO LCD IPS LCD LTPS LCD IGZO LCD
Fehér fényerő (max.) 466 nit 559 nit 403 nit 554 nit
Fehér fényerő (min.) 19,50 nit 6,40 nit 4,80 nit 22,25 nit
Fekete fényerő 0,44 nit 0,23 nit 0,19 nit 0,49 nit
Kontrasztarány 1060:1 2433:1 2121:1 1132:1
Színhőmérséklet 8818 + kézi (6527/9603 K) 7603 K + kézi 8286 K 7782 K + kézi

Hogyan mérjük a kijelzőt?


[+]

A 2.5D kialakítású előlapi üveget az Asahi szállította (Dragontrail), a Full HD felbontású, 400 ppi képpontsűrűségű IGZO panelt pedig a Sharp. A megjelenítés minősége ennek megfelelően kitűnő, a betekintési szögek szélesek, mindössze minimális fényszivárgás látható az alsó és felső illesztésnél bizonyos szögből. A jó fényerejű panel kalibrációja alapvetően hűvös, a Color Temperature menüpontban pedig 27 felesleges Kelvint leszámítva színhelyesre igazítható. Szintén a Megjelenítésben engedélyezhetjük a videofolytonosság-javítót és a MiraVision egyéni beállításokat is lehetővé tévő funkcióját. A kontrasztarány nem kiemelkedő, a minimum fényerőt viszont annak fogjuk találni, főleg éjszaka. A megjelenítés minőségét egyébként némi tükröződésen kívül semmi nem rontja.


[+]

A készülék minden eleme fémből készült, a hátlap ráfut az élekre, amelyet anyagába mart, fényes szegély határol a kijelző felőli oldalon is. Az alsó élen szimmetrikus elrendezésben öt-öt hangszórónyílás (amiből csak a jobb oldaliak funkcionálnak) fogja közre a C típusú USB csatlakozót, míg a fülhallgató kimenet a felső él bal oldalára került. A jobb élen a hangerőszabályzók és az igen érzékeny bekapcsológomb esik kézre, balra pedig a SIM tálca pattintható elő. Ide vagy nét nanoSIM-et, vagy egy nanoSIM-et és egy microSD kártyát pakolhatunk.


[+]

A matt felhangú, szaténfényű hátlapon két diszkrét antennakilépés biztosítja a hálózati kapcsolatok zavartalanságát, a felső harmadban pedig a márka logója látszik. Típusmegjelölés vagy akkumulátorinformációk nem törik meg az összképet, a figyelem valószínűleg úgyis a bal felső sarokba helyezett kettős kamerarendszerre irányul. A két 13 megapixeles modult egy kettős, kéttónusú LED villanó egészíti ki, valamint az antennacsíkba rejtett másodlagos zajszűrő mikrofon fedezhető fel.

Hardver, szoftver

A hardver szintén aktuális és potens, a MediaTek tízmagos Helio X27-es lapkáját 4 GB rendszermemória egészíti ki, ami lényegében mindenre elég. A egyedi összeköttetést alkalmazó, háromklaszteres konstrukció legerősebb tömbje két darab, 2,6 GHz-re húzott Cortex A-72-es magot, négy 2 GHz-es Cortex-A53-as magot, és egy energiahatékony, 1,6 GHz-es, négymagos egységet vonultat fel heterogén többmagos big.LITTLE dizájn szerint. A 20 nanométeres csíkszélességű központi feldolgozóegység kiváló teljesítményt mutat a gyakorlatban is, a nagyobb megterhelésre jelentkező melegedés nem aggasztó, viszont a hőmérséklet a fém háznak köszönhetően hamar normalizálódik is.

Teljesítmény-teszt
Benchmark Noa H10 UMi Z Xiaomi Mi 5 Vernee Apollo Lite
Rendszerchip MediaTek Helio X27 MediaTek Helio X27 Snapdragon 820 MediaTek Helio X20
AnTuTu Benchmark 6.x 106643 pont 110252 pont 115756 pont 90081 pont
Vellamo Browser 6223 pont 5955 pont 4257 pont 3279 pont
Vellamo Metal 2128 pont 2001 pont 2968 pont 2951 pont
Geekbench 3 (single/multi) n/a n/a 1981 / 4075 pont 1810 / 5484 pont
Geekbench 4 (single/multi) 1804 / 4247 pont 1789 / 4426 pont n/a n/a
GFXBench Man. onscreen 18 fps 19 fps 38 fps 18 fps
GFXBench Man. offscreen 19 fps 19 fps 38 fps 17 fps
GFXBench T-Rex onscreen 37 fps 37 fps 58 fps 36 fps
GFXBench T-Rex offscreen 40 fps 41 fps 73 fps 37 fps


[+]

A grafikával a 875 MHz-re felskálázott Mali-T880 foglalkozik. A rendszer működése közben nem tapasztaltunk bizonytalanságot, feloldásnál néha megtorpan, egyébként gördülékeny, gyors és stabil feladatvégzést tesznek lehetővé a komponensek és a jobbára érintetlen, 6.0-s Android. A biztonsági csomag tavaly decemberi, egyes alkalmazások meg kissé ásatagok. Néhány AOSP alapú szoftvert és esztétikai apróságot leszámítva minden a hagyományos rendben és megjelenéssel történik.


[+]

Az értesítősáv kétfázisú, viszont a szürke felület helyett áttetsző, fekete témát kapott. A kapcsolótábla és az értesítősáv tartalmát a Kezelőfelület-hangolóval tudjuk módosítani, amit a beállítások ikonra tenyerelve szedhetünk elő. A főoldalak száma tetszőlegesen sokszorozható, terjeszkedni jobbra és balra is lehet, de van alkalmazásmenü is, ami kizárólag ABC sorrendben hajlandó felvonultatni a rendelkezésre álló készségeket jelző, jobbára átrajzolt ikonokat.


[+]

A kiegészítő lehetőségeket és extrákat a Smart Assistant menüpontban találjuk, két hasznosat, egy energiagazdálkodási lehetőséget és egy teljesen felesleges valamit, viszont mindet angolul. A Harlequin LED értelemszerűen az értesítő LED működését szabályozza, például töltés közben és alacsony töltöttségi szinten nem muszáj pislákolnia, egyébként pedig összesen három színből válogathatunk a nem fogadott hívások, az üzenetek és minden más számára. A virtuális vezérlőgombok variálhatóságát már kitárgyaltuk, ezen kívül aktiválhatunk még egy Background task clear nevű opciót, amiről pont ennyit árulnak el, mi viszont nem szívesen nyúlunk bele a natív memóriakezelésbe. Bár biztosíthatjuk az egyes alkalmazások érinthetetlenségét.


[+]

Dupla koppos ébresztés nincs, az érintésérzékeny ujjlenyomat-olvasó viszont felvillantja a kijelzőt, és az esetek többségében a zárlatot is sikerül feloldania. Extra alkalmazásokkal sem árasztották el a rendszert, a Google szoftvercsomagja visszafogott létszámban van jelen, a legtöbb dolog AOSP alapú, gyári megoldás, mint a fájlkezelő, a letöltéskezelő, a biztonsági mentés, vagy a zenelejátszó. Van egyébként minden szükséges alkalmasság, számológép, óra, térkép, hangrögzítő, egyedül a Users Guide, ami nem megszokott, ez részletes, többnyelvű, digitális használati utasítást tartalmaz.

Multimédia

A készülékbe összesen három darab 13 megapixeles modul került, előre egy, dedikált Soft Light nevű LED villanóval (selfie itt), míg hátra kettő darab, kéttónusú, dupla LED segédfénnyel. Az előlapi szenzort a Samsung, míg a hátlapi kamerákat a Sony szállította az IMX258-as szériából. A szoftver nougatos jellegű, az élőképen a kameraváltó, felül a vaku, a HDR és az éjszakai mód kapcsolgatható, a beállításokban viszont csak a helyinformációkról, a képméretről, a hangról és az arcfelismerésről rendelkezhetünk. Minden másra ott a ProPhoto mód, amit a képernyőt jobbra simítva érhetünk el és egy körkörös, meglehetősen lumiás felület bukkan elő, ahol a kontraszt, a telítettség, a fényerő, a fehéregyensúly és az ISO csavargatható, de mondjuk az kissé fura, hogy a fókusszal nem lehet játszani.


[+]

A különböző módok tehát a képernyő simogatásával szedhetők elő, balra a már említett ProPhoto, az arcszépítés, a videó és a panoráma került, míg jobbra kettős kamera effekt, vagy Bokeh, illetve a Mono mód elérhető. A két kamera kizárólag Bokeh módban üzemel egyszerre, itt a rekeszérték f/11 – f/0,8 tartományban való állítgatásával trükközhetünk, aminek van látszatja, noha elég sokat kell szütyörögni annak érdekében, hogy tényleg azt érezzük, hogy van értelme a dolognak. Leginkább akkor érdemes ezt a lehetőséget választani, ha valami markánsan az előtérben található, próbáltunk a környéken ilyen témákat keresni (és csinálni), itt van egy csokornyi kép, amelyekben az a közös, hogy ilyenkor a felbontás (annak ellenére, hogy mindkét szenzor dolgozik) 7 megapixelesre redukálódik.

Általánosságban az látszik, hogy a rekeszérték csavargatásával leginkább a háttér elmosásának szintjére van ráhatásunk, erre minden bizonnyal valami szoftveres algoritmussal segítenek rá elég masszívan, aminek sokszor az az eredmény, hogy az előtérben levő téma szélei is áldozatul esnek az effektnek, ami sokat levon az eredményből. Viszont nem kell kétségbe esni, mert a bokeh módban készült képek utólag is állítgathatóak egyrészt a fókuszálás helye, másrészt a rekeszérték kapcsán, noha utóbbi inkább csak virtuális, de némi tötymörgéssel előbb-utóbb összehozható egy hellyel-közzel megfelelő eredmény. Tegyük azt is hozzá, hogy ha egy szenzorral, normál módban fotózunk, úgy is lesz némi mélysége a képnek, csak azt utólag nem lehet babrálni.

A fókusszal és a mélységgel való játék mellett van egy 3D ikon, de az mókusvakítás, a telefon döntögetésével torzítja a fotót a szoftver, leginkább semmire nem jó. Amivel viszont lehet viccelni, az a háttér kicserélése, ilyenkor bármilyen képre kvázi rátehetjük az elvileg előtérben levő, éles tárgyat, de sajnos nem mindig találja el az algoritmus, hogy ennek a nevezett tárgynak amúgy hol van a széle. Erre itt egy példa. A fekete-fehér képeket eredményező Mono viszont egy sima filter, a bokeh mód kivételével tehát egy darab 13 megapixeles Sony szenzor generálja a képeket, amik nem kifejezetten rosszak, viszont nem is annyira jók.

A dinamika általában kielégítő, a HDR viszont inkább felülexponál, így nem biztos, hogy minden esetben érdemes bevetni. A fehéregyensúly az esetek többségében harmonikus, az autofókusz pedig csak kedvezőtlen fényviszonyok között lassú, egyébként rendben és tempósan teszi a dolgát. A képek igen zajosak, ám a részletek megmaradnak, és akad némi túlélesítés is. Az átlagos szintet jó fényviszonyok között hozza, de csodát ne várjunk, estefelé pedig a sötétedéssel egyenletesen halad a képminőség a tragikus felé. Lencsetorzítással nem kell számolni, itt-ott előforduló kromatikus aberrációval viszont igen.


[+]

Videót lejátszani galériából vagy fájlkezelőből tudunk, ennek függvényében hirtelen az is másodlagossá válik, hogy AC3-ot például nem, H265 4K felvételt viszont gond nélkül, mert úgyis kelleni fog egy rendes lejátszó. Felvenni 4K-ban is van lehetőségünk, ehhez képest az alapbeállítás 480p, úgyhogy ab start állítsuk a kívánt felbontásra, mondjuk 1080p, és semmiképpen se lepődjünk meg, ha elsőre érthetetlen minőségű mozgóképet kapunk. Viszont videózás közben is lehet játszani a mélységélesség-virtualizációval és bökdöshetjük a kijelzőt is a fókuszálás kívánt helyét meghatározandó, mellékelünk egy ilyen felvételt, a magától értetődő kezelési bénaságok ellenére is látszik, hogy elvileg mi a lényeg, kár, hogy videózás közben az összes tapicskolás és állítgatás automatikusan remegő képet fog eredményezni. Összességében úgy vagyunk vele, hogy két lencse helyett jobban jártunk volna egy optikai stabilizátorral és egy lézeres fókusszal.


[+]

A zenelejátszó világos témájú AOSP, van hangszínszabályzó, előadók, albumok és dalok szerinti megjelenítés, valamint kezeli a borítókat. Igen érdekesen. Ha komplett albumot nyitunk meg és nem rögtön egy adott számot, a számlista mögé instant odarakja az albumborító teljes képernyős, fekete-fehér változatát, amire roppant elmésen fekete betűk kerülnek, így véletlenszerű, hogy a világosabb részeken elcsípünk-e egy-egy betűt, vagy szófoszlányt. És nem. Nem direkt sötét, vagy fekete-fehér albumborítókat használunk, a rendszer ezt műveli a szép, színes képekkel, pont úgy, ahogy az UMi Z esetében is.


[+]

A multimédiás hangszóró nem kifejezetten zenehallgatásra termett, maximum hangerő környékén torzít, igen részlethiányos, dinamikátlan, mélyek nincsenek, sistergős, ennek tetejébe még visszhangos is. A gyári fülhallgató nagyjából hallgathatatlan minőséget produkál, semmit nem hallani csak mély, bádogos zajt, kivételesen magasak nincsenek, és még a térhangzást se kapcsoltuk be, pedig az ront csak igazán az egészen. A hangzásjavítás megszüntetése valamit mérsékel a rettenetesen félreértett térhatáson és mélykiemelésen, de továbbra is értékelhetetlen marad. Legjobb, ha a hangerőszabályzót se maceráljuk, úgy csak simán rossz és nem döbbenetesen. Rádiót is csak akkor érdemes hallgatni, ha garantáltan csak beszélni fognak a műsorban. Nem gyári fülessel tök más, teljesen korrekt. Nem is értjük, hogy ezt a fülest hogy gondolhatta komolyan bárki is. Egyszerűen tragédia.

Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés

Az adatkommunikációs képességek átlagosak, a dual standby rendszerű, két nanoSIM-kártyás használat a bruttó 32 GB belső tárhely microSD kártyával való bővíthetőségének feláldozásával lehetséges, a Cat.6-os hálózat viszont minden hazai LTE frekvencián elérhető. NFC nincs, OTG van, a WiFi pedig specifikáció szerint 802.11b/g/n szabványon kapcsolódik Direct és HotSpot funkciók mellett. Bluetoothból 4.1-es verzió áll rendelkezésre EDR protokollal, a navigációt pedig a GLONASS műholdak mellett földi hálózatok is segítik.


[+]

Az üzemidőt 4000 mAh-s Li-ion telep biztosítja, alapvetően nem lenyűgöző időtartamban. WiFi hálózaton közösségi kommunikációs és e-mailszinkronizálás mellett is maximum két nap készenlét hozható ki a kapacitásokból, míg a MinDigTV adását 6 órán keresztül nézhetjük. A töltőfej szerencsére hajlandó tempósan regenerálni a telepet a MediaTek Pump Express szabványa szerint. Energiatakarékossági sémák a Beállításokban akadnak, Battery profiles címszó alatt, itt egyénileg konfigurálhatjuk a teljesítménykorlátozás mértékét és minőségét.

Értékelés: Noa H10
Külső
Ergonómia 7 pont
Anyaghasználat 8 pont
Összeszerelés minősége 9 pont
Kijelző mérete, minősége 8 pont
Belső
Kezelhetőség 9 pont
Sebesség 9 pont
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége 9 pont
Felhasználói felület élménye 6 pont
Alapfunkciók
Hangminőség, vételi stabilitás 8 pont
PIM funkciók 10 pont
Adatkommunikációs képességek 7 pont
Multimédia
Vizuális 6 pont
Audio 5 pont
Egyebek
Üzemidő 7 pont
Ár/érték aránya 6 pont
Hogyan értékelünk?

A Noa csúcskészüléke egyáltalán nem rossz, csak éppen bruttó 110 ezer forintos áron nem is különösebben jó. A készülék markánsan nem különbözik az UMi Z-től, az ára viszont igen. A minimálisan nagyobb akkumulátorkapacitás és a lézeres fókuszsegéd helyett beszerelt második kameralencse annyit nem ad hozzá az összképhez, mint amennyit az árkülönbözet mutat, kétkamerás működés mindössze bokeh módban érhető el, noha nyilván papíron jól mutat, hogy a nagy brandekhez hasonlóan a Noa is képes ilyesmire, ám a gyakorlatban nem túl kifinomultan működik ez a megoldás. A multimédia nem igazán meggyőző, a mellékelt fülhallgató pedig vagy gyári hibás, vagy tényleg az eddigi legrosszabb, amit valaha hallottunk, a kialakítás és anyaghasználat viszont kitűnő, ahogy a megjelenítés minősége is példás. Ezen kívül aránylag ingerszegény eszközről beszélhetünk, ami kiváló teljesítményt mutat a szintetikus teszteken, valamint kifogástalan felhasználói élményt a sebesség és rendszerstabilitás szempontjából, amit az esetlegesen működő, de inkább nem nagyon működő ujjlenyomat-olvasó ront le jelentősen. A szoftver majdnem érintetlen Android 6.0, a Noa nem igazán strapálta magát, hogy egyedi jellegzetességekkel vagy extrákkal különböztesse meg magát a konkurenciától. Ennyi pénzért ma már elérhető mondjuk egy Honor 8, egy Samsung Galaxy S6 vagy S6 edge, esetleg az idei Galaxy A5 vízálló kivitelben, Huawei P9, sokkal olcsóbban pedig annyi hasonló képességű alternatíva, hogy felsorolni sem érdemes, például a Vernee, vagy a Xiaomi kínálatában. Ha pusztán a specifikációt nézzük, akkor valamelyest még talán indokolható is lenne a relatív magas árazás, de a gyakorlatban nemigen lehet érezni, hogy itt most a B-brand kínai ipar egyik csúcsgépe van a kezünkben, a mindennapok során a készülék felhasználói élményben nemigen tér el egy középkategóriás eszköztől, nincs meg az a plusz, ami éreztetné, hogy egy flagship van a kezünkben. A Noa tehát a H10-es készülékkel nem okozott maradandó élményt, de érdeklődve várjuk a középkategóriás ajánlatukat, amit a H10 mellett szintén elérhetővé kívánnak tenni a magyar piacon.

AliceWake

A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

Specifikáció

Noa H10
Noa H10 Általános
Technológia GSM/UMTS/LTE
Méret 154 x 76 x 8,2 milliméter
Tömeg 175
Színvariációk fekete
SIM-foglalat 2 x nanoSIM
Kijelző
Kijelző átlója 5,5 hüvelyk
Kijelző felbontása 1080 x 1920 pixel (400 ppi)
Kijelző típusa 2.5D Sharp IGZO kapacitív érintőkijelző
Színárnyalatok száma 16 millió
Hardver
SoC típusa MediaTek Helio X27 (MT6797X)
Processzor típusa tízmagos, 2 x 2,6 GHz Cortex-A72, 4 x 2 GHz Cortex-A53, 4 x 1,6 GHz Cortex-A53
Processzor csíkszélessége 20 nm
Processzor utasításkészlete ARMv8
Grafikus chip Mali-T880MP4
RAM mérete 4 GB
Memória
Telefonkönyv kapacitása dinamikus
SMS memória dinamikus
Belső tárhely 32 GB (kb. 24 GB szabadon felhasználható)
Memória bővíthetősége microSD (második SIM slotban, max. 256 GB)
Adatátvitel
Frekvenciasávok GSM 900/1800/850/1900 MHz
UMTS 850/900/1900/2100 MHz
LTE 800/1800/2100/2600 MHz
GPRS / EDGE van / van
UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 300 Mbps
IrDA / Bluetooth nincs / 4.1 (A2DP)
WiFi 802.11a/b/g/n, dual band, WiFi HotSpot, WiFi Direct
USB USB 2.0 (Type-C, MTP, OTG)
Push-to-talk / RSS nincs / van
GPS vevő van
GLONASS van
NFC nincs
Alapfunkciók
Profilok néma/rezgés
Vibra funkció van
Kihangosítás van
Hangtárcsázás / hangvezérlés van / van
Hangrögzítés van
Ébresztés van
Prediktív szövegbevitel van
Szoftverek
Platform Android 6.0 (Marshmallow)
WAP / HTML böngésző nincs / van
E-mail kliens van
Játékok telepíthetők
Valutakonverter telepíthető
Extra szoftverek AOSP-alapú és Google szoftvercsomag
Multimédia
Fő kamera 13 + 13 megapixel, kéttónusú, kettős LED segédfény, PD autofókusz
Másodlagos kamera 13 megapixel, LED fény
Videófelvétel 4K
Zenelejátszó szoftver van, háttérben is fut
Hangszínszabályzó van
FM-rádió van
Üzemidő
Alap akkumulátor 4000 mAh-s
Készenléti idő ismeretlen
Beszélgetési idő ismeretlen
Zenelejátszási idő ismeretlen
Egyebek
3,5 mm-es jack kimenet, gyorsulásmérő, giroszkóp, tájoló, mágneses és hangszenzor, fényérzékelő, közelségérzékelő, értesítési LED, ujjlenyomat-olvasó
  • Kapcsolódó cégek:
  • Noa

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés