Hirdetés
Külső
A Backflip kialakítása olyan különleges, amilyen különleges egy mobiltelefon kialakítása csak lehet. A Motorolánál valószínűleg van egy ügyes mérnök, aki egyik reggel a "miért nem lehet egyszerre nagyméretű a billentyűzet és a kijelző ?" kérdéssel a fejében ébredt, amire szerencsére meg is találta a megoldást. Meg sem próbálom leírni, hogy ez hogy néz ki, főleg, mert az internet csodálatos világa lehetővé teszi, hogy mozgóképpel is szemléltessem a dolgot. Íme:
Előlről a Backflip egy átlagos érintőkijelzős készüléknek néz ki, melynek testét szét lehet nyitni. Ez már önmagában is furcsa, a kinyitható készülékeknél a nagyméretű (fő) kijelző ugyanis belül szokott lenni, csak úgy, mint a billentyűzet, ami a Backflipen nemes egyszerűséggel a hátlapra került. Ebből adódóan a nyitás is fordítva történik, itt nem az előlapot toljuk fel, hanem a hátlapot hajtjuk ki előre. A végeredmény az, hogy sem a kijelző, sem a billentyűzet, sem a telefon méreténél nem kellett kompromisszumot kötni: a Backflip kiterjedése 108 x 53 x 15,3 milliméter, tömege 133 gramm, ehhez egy soha nem látott méretű billentyűzet és egy átlagos érintőkijelző jár. Az anyaghasználat kellemes, a készüléket alkotó műanyagok szinte kimagasló minőségűek, a hátlap pedig fémből van, az összeszerelés minősége is hibátlan, a Backflip már-már egy prémium kategóriás eszköz hatását kelti, pedig elvileg inkább a középkategóriában versenyez.
Az előlap tetején a gyártó logója és a telefonhangszóró található, melyek alatt terpeszkedik a 3,1 hüvelyk átlójú, 320 x 480 pixeles felbontású kapacitív TFT-érintőkijelző, mely elméletileg 262 000 színárnyalat megjelenítésére képes, ám ezekből egyszerre csak 65 536 lehet a kijelzőn. A képminőség átlagos; a színek nem ragyognak úgy, mint egy OLED kijelzőn, a napfényben való olvashatósággal komoly problémák vannak, egyedül a betekintési szög kiemelkedő egy TFT-technológiás panelhez képest. Alulra három érintésérzékeny gomb került, az ikonok a gyártó stílusában készültek, jelentésük egyértelmű.
A hátlap és a QWERTY billentyűzet közé a Backflipnél ugye nyugodtan rakhatunk egy egyenlőségjelet, ami egy nagyon újszerű jelenség. Ha telefonálunk, a világ felé a gombsorok fognak látszani, melyeket kicsit távolabbról inkább nézhetünk valami steril mintázatnak, mint gombsornak, tehát abszolút nem gáz. Az asztalra való lerakáskor sincs gond, a fémes hatású hátlap kerete ugyanis egy picivel magasabban van, mint maguk a gombok, azok tehát nem súrlódnak a felülettel, tehát kopni sem fognak. Maga a billentyűzet hatalmas méretű, de messze nem olyan jó rajta gépelni, mint amilyen jó a méretből adódóan lehetne: a gumifelületű gombok nyomáspontja talán kevésbé határozott a kelleténél, de azért ne gondoljunk veszélyesen rossz dolgokra, alapvetően jó dolog pötyögni a Backflipen. A gombsorhoz került az 5 megapixeles, autofókuszos kamera és az ahhoz tartozó ledes segédfény: ez azért jó, mert a kamera így fotózáshoz és videótelefonáláshoz is használható, előbbihez nyilván össze kell csuknunk a telefont (kivéve, ha magunkat fotózzuk), utóbbihoz pedig szét kell nyitnunk, mintha gépelnénk.
Az előrehajtott billentyűzet mellett megcsodálhatjuk a készülék klasszikus értelembe vett hátlapját. Számunkra a legérdekesebb a felső részen (tehát a kijelzős rész túloldalán) található Trackpad, mely gyakorlatilag egy olyan érintésérzékeny felület, amilyennek notebookokon is szoktunk találkozni. Ez hivatott helyettesíteni egy kijelző mellé rakott navigációs padot, ráadásul mindezt tökéletesen teszi: nagyon jól lehet vele mozogni a menüben és az egyes alkalmazásokban, az "oké" gomb szerepe a dupla érintésé, visszafelé lépni pedig az előlapi gombbal tudunk, melyet jobb hüvelykujjunkkal simán elérünk. A hátlap aljának kivehető része fém, egy gomb megnyomása után tudjuk levenni, így férhetünk hozzá a SIM és a microSD-kártyához, valamint az akkumulátorhoz. A hajtogatással kapcsolatban további érdekesség az éjjelióra-üzemmód: ha a kijelzőt úgy hajtjuk, hogy az a billentyűzetes részhez képest nagyjából derékszöget zárjon be, a készülék leveszi a fényerőt és meglehetősen nagy méretben kirajzolja az órát, azaz kvázi óraként működik. Mivel a töltő csatlakozója ilyenkor pont a túloldalra esik, ez egy igazán jól használható funkció, töltés közben (tehát éjjel) tényleg óraként tud működni a telefon.
A készülék tetején a bekapcsológomb és a szabványos, 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet található. Jobbra került a hangerőszabályzó duó, a kamera exponálógombja, valamint a microUSB csatlakozó, mely körül zöld ledek vannak: ezek látványosan villognak, mikor a telefon már merül. Az alső rész teljesen üres, mivel a mikrofon az előlap aljára került, balra pedig a nyitómechanika van.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
