Wear OS 2.23, alkalmazások, önálló működés
Bár az óra jó pár önálló funkcióra képes (főleg LTE variációban), beleértve alkalmazások telepítését az órán indítható Play Áruházból, a mozgás- és sportkövetést, illetve az óranavigációt (bár ez sokadjára jött csak össze a Google Térképpel, számos hibaüzenettel), azért mégiscsak mobillal érdemes együtt használni, leginkább Google Play-szolgáltatásokkal rendelkező androidossal. A Wear OS app HMS-only telefonokra nem érhető el, és bár iOS-re igen, többek között le kell mondani a hívásfogadásról vagy az értesítési válaszokról – Apple mobillal továbbra is Apple órát érdemes használni.
A Wear OS mobilapp telepítése után mindenesetre pillanatok kérdése a Pro 3 párosítása, és máris összekapcsolhatjuk az órát Google-fiókunkat és Google Fit testadatainkkal… hogy aztán a Mobvoi appot is telepítsük, és ott is megadjuk a testadatainkat… hogy aztán ugyanezt az órán is megtegyük vagy háromszor – nem egészen értem, hogy miért nem elég egyszer ezeket bepötyögni. Nincs különösebb beállítási végigvezetés sem mondjuk arra vonatkozóan, hogy mely mobilértesítéseket akarjuk megkapni, és mikor lépjen életbe a napszak szerinti ne zavarj mód (ezt ugyanis egyáltalán nem lehet ütemezni). Androidon mindenesetre az értesítések rövid szövege és pár hangulatjel megjelenik, képek, videók, animGIF-ek viszont nem. Válaszolni tudunk diktálva, hangulatjellel vagy az apró, kényelmetlen, de azért hasznos órabillentyűzettel, illetve adott esetben lehet az óráról mobilappot és mobilfunkciót indítani.
Szintén kimaradt az aktivitáskövető funkciók központi beállítása, így az órán kell külön-külön kérvényezni a folyamatos pulzusmérést, a lépésszámlálást, az alváskövetést, valamint a stressz-szint és az SPO2 mérést aktiválni. Ráadásul ezeket, ha jó értem, csak akkor méri a TicWatch, ha beleegyezünk adataink anonim átadásába a Mobvoinak – hát bocsi, de egy random kínai cégtől ez elég nagy kérés az alapfunkciók elérésére. Az is furcsa, hogy külön követi az adatokat a Google Fit és a Mobvoi szoftvercsomagja, az pedig végképp, hogy nincs az órán zenelejátszó, ami mára az Android alapcsomagból is kiesett. Támpont sincs, miként tudunk pár fránya mp3-at a tárolóra mozgatni, és nem egyszerű a dolog a netes nyomozás végére érve sem.
Fel kellett tegyem az órára a NavExplorer fájlkezelőt és a NavMusic lejátszót, és aztán az előbbivel FTP kapcsolatot létesíteni, mintha rendszergazda lennék, majd a mobilos segédappal, erre az FTP hálózatra lépve tudtam a számokat átdobni – WiFi-n legalább pillanatok alatt. Aztán, amikor elindítottam a lejátszót, nem a kérdés jött, hogy kívánok-e Bluetooth fülest csatlakoztatni, hanem a hangszóró zendült fel, úgyhogy a fejhallgatót a beállításmenüből kellett hozzáadni a kütyühöz. Amúgy Spotify és más zeneszolgáltatás telepíthető, illetve vezérelhető a teló lejátszója (és kamerája), ám az önálló hallgatás a létező összes rivális platformon jóval egyszerűbb. Főoldali visszalépés funkció van, alkalmazásváltó viszont nincs, hogy mondjuk kiderüljön: az imént indított navigációs alkalmazás fut-e a háttérben az akksit merítve, avagy bezárt. A nemrég megnyitott appokért pedig görgethetünk újra végig a menüben, problémás érintésérzékeléssel.
Igyekeztem képernyőképeket lőni, ám ez sem az óra két gombját lenyomva (sikeres mentés üzenettel), sem a Wear OS mobilappból kérelmezve nem jött össze: az óra tárhelyét végigböngészve nem akadtam rá a screenshotokra, a Mobvoi kapcsoló funkciójára bökve pedig a telefon azt írta: a kapcsolat sikertelen. Így aztán fényképezővel készítettem és vágtam a képernyőképeket. Érdekes, hogy óraszámlapot a Google és a gyártó szoftveréből is lehet kérni, vásárolni mindenesetre az utóbbiból tudunk, és hatalmas katalógus áll a rendelkezésünkre, melyben akad pofás, elegáns, informatív, egyszerű, animált és állítható számlap. Az adatmezőkre bökve, óralaptól függően elindulhat egy kapcsolódó app vagy szolgáltatás, tehát interaktív a dolog.
A minialkalmazásokat (tilesnak hívja a Google) az óralapról balra simítva érhetjük el, és a lista bővíthető mindenféle hasznos elemmel, a másik irányban pedig a Google Segéd főoldala ugrik elő tippekkel, hírekkel és javaslatokkal. Magát az asszisztenst angolul vagy más idegen nyelven instruálhatjuk, és szórakoztatóan idétlen dolgokra képes. A sikeres angol nyelvű kérdésekre és kérésekre jöttek a hasznos válaszok és elindultak a kapcsolódó funkciók, ebben tehát a Segéd profi. Amikor viszont nem értett meg, volt, hogy spanyol akcentussal, angolul válaszolt, volt, hogy olaszul, és olyan is akadt, amikor finnül. Le a kalappal a Google előtt, hogy kihalászta a Hunglishből finnugor múltunkat, ám mégse sikerült azt megfejtenem, hogy ha angol a rendszernyelv, miért többnyelvű a válasz.
Két csoportra bontanám az órára telepített és telepíthető appokat: amelyek működnek önállóan (bizonyos lejátszók, az Adidas Running, a Google Térkép, a sportkövetés stb.), és amelyek amelyek mobilkapcsolatot és gyakran kapcsolódó mobilappot igényelnek (a Spotify, a Citymapper, az exponáló). Nyilván a csatlakoztatott működés a legteljesebb, és százával akad Wear OS app, mégsem olyan minőségi a katalógus, mint Apple WatchOS-en. Persze azért a Google Fordító, a Segéd, a Keep kliens és a zöld robotos szolgáltatások jól jönnek, ennyi Google-funkciót más platform nem támogat. Viszont vannak alkalmazások (mondjuk a Messenger), amelyek korábban elérhetők voltak, de mivel évek óta kiszállt a témából a Facebook, már nem, régi APK-t pedig meglehetősen bonyolult az órára haxolni, mert alapból az efféle telepítés nem támogatott. Az értesítéseket alulról lehet felsimítani, a kapcsolópanelt pedig felülről lehúzni. A képernyő felvillanhat dupla koppra, a gombok lenyomására és csuklóemelésre, az utóbbit a beállítások között kell kérni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!