Gamer-történelem
A kimondottan játékosok számára készített okostelefonok története sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt olvasóink talán elsőre gondolnák. Az első efféle készülék ugyanis a Nokia N-Gage volt még 2003-ban, tehát jóval az iPhone-ok és az Androidok előtt, akkor, amikor a Symbian S60 operációs rendszer a virágkorát érte. A finn gyártó valószínűleg az akkortájt igen divatos és üzleti szempontból is nagyon jól teljesítő hordozható játékkonzolok sikerét akarta meglovagolni, az eszköz ennek megfelelően sok szempontból megelőzte a korát, de egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 2007 nyaráig mindössze 3 millió darabot adtak el belőle, míg mondjuk a Game Boy Advance esetében ugyanez a szám 81 millió volt, igaz, 2001 és 2010 között, de szintén sok tízmilliós számról beszélhetünk a kicsit később megjelent PlayStation Portable esetében is. A sikertelenség okait több helyen is lehet keresni, az összehajtott tacóra emlékeztető forma, a készülék felső élén elhelyezett beszédhangszóró, illetve a viszonylag drága játékok is hozzátettek ahhoz, hogy bár a Nokia az N-Gage QD nevű, javított készülékkel még fusson egy kört, de 2005-ben úgy döntsön, hogy hagyják ezt az egészet a francba. Bár ez így nem teljesen igaz, 2008-ban újra elővették a komoly marketinghadjáratnak köszönhetően sokak által jól ismert márkanevet, és elindították az N-Gage platformot az S60-as készülékeiken, amelyet a legtöbb N-szériás és XpressMusic készülékük támogatott is, de ez sem volt egy óriási csoda: összesen 49 játék jelent meg, a 2009-ben bejelentették, hogy több nem is fog, a korábbiakat pedig átmozgatták az Ovi Store-ba. Ezek a szoftverek amúgy a mai napig is elérhetők, de az online funkciók már 2010 óta nem működnek.
A Sony Ericsson ennek ellenére újra nekifutott a témának 2011-ben, ami amúgy teljesen érthető, hiszen minden adott volt a sikerhez: mobilgyártóként akkoriban ott voltak a legjobbak között, a Sony pedig óriási tapasztalattal rendelkezett a PlayStation kapcsán. Az első kimondottan játékosoknak szánt készülékük az Xperia Play volt, korrekt tudással, kicsit drágán. Az irány így is jónak látszott, hiszen az eszköz klasszikus okostelefonként is megállta a helyét, de az előcsúsztatható gamepad is minőségi és jól kezelhető darab volt, ráadásul a játékokkal sem volt gond, hiszen a készülékkel együtt debütált az androidos PlayStation Mobile keretrendszer, amely lehetővé tette, hogy a megfelelő készülékeken futhassanak bizonyos PlayStation Portable játékok, köztük például a God of War. Ráadásul a platform sikerét nem is tették fel kizárólag az Xperia Playre, több más Sony Ericsson okostelefonon is elérhető volt a szolgáltatás (Xperia arc, arco, ion, S), továbbá a HTC is beszállt és közel féltucat One szériás eszközre is le lehetett tölteni a PlayStation Mobile-on futó játékokat. De valamiért ez a recept sem működött, 2015-től nem fejlesztették tovább a szolgáltatást, és egészen 2018-ig igazából senki nem próbálkozott meg azzal, hogy kimondottan játékosok számára tervezett okostelefonokat gyártson.
Tavaly év vége felé azonban napvilágot láttak különféle pletykák egy esetleges Xperia Play 2 okostelefon érkezéséről, de ennél sokkal kézzel foghatóbb, hogy más gyártók tényleg piacra is dobtak különféle játékosoknak szánt készülékeket. Hogy miért pont most, arra sok válasz létezik, de mint a fenti példákból is látszik, hogy ez egy nagyon nehéz terület, és ha egy cégnél minden döntéshozó úgy is látja, hogy ennél alkalmasabb időpont nincs, akkor sem biztos a siker. Az viszont biztos, hogy az elmúlt években a játékokhoz kapcsolódó piac ugrásszerűen megnőtt, sosem volt annyi pénz például az e-sportban, mint napjainkban, a telekommunikációs piacon mozgó cégek folyamatosan kötnek együttműködéseket a legnagyobb játékfejlesztőkkel, egy Fortnite-skin például még egy akkora vállalatnál is marketingüzenet egy csúcsszériás telefon kapcsán, mint a Samsung. Azt pedig minden statisztika alátámasztja, hogy az emberek rengeteget játszanak az okostelefonjaikkal, többek között ezek az eszközök ölték meg a hordozható játékkonzolokat (a Nintendo Switch nem ide tartozik), de a számok értelmezése azért nem ennyire magától értetődő. Ahhoz ugyanis mélyebbre kell ásni, hogy lássuk, hogy milyen játékok pörögnek a mobilokon, és ezek fényében kell eldönteni, hogy mitől lesz jó egy gamer-telefon, már ha egyáltalán szükség van ilyesmire. A következőkben mi is erre keressük majd a választ.
Hirdetés
Egy gamer telefon
Fontos tisztázni, hogy a gyártók két táborra oszlanak a fogalom kapcsán. A Honor és a Xiaomi játékos telefonnak hívja azon termékeit (a Playt és a Pocophone F1-et, bár a Xiaominak van rendes gamer telefonja is), amelyek felsőkategóriás rendszerchipet és ehhez méltó mennyiségű központi memóriát kínálnak középkategóriás minőségű készülékházban, középkategóriás multimédiás szolgáltatásokkal, ennek megfelelő árazással. Ezek a készülékek a véleményünk szerint semmivel sem alkalmasabbak vagy alkalmatlanabbak játékra, mint bármelyik korrekt hardverrel rendelkező okostelefon, de a létezésük ettől függetlenül egyáltalán nem felesleges. Ha ugyanis a dizájn hasonlít arra, amit a különféle videókártyáknál/alaplapoknál/gamer perifériáknál/játékos székeknél láthatunk, akkor az eladási számok is jól alakulhatnak. De most tényleg nem ezekről a készülékekről szeretnénk beszélni, hanem azokról, amik tényleg nyújtanak is valami pluszt azoknak, akik komolyan veszik a mobilos játékok világát. Ilyen készülék az ASUS ROG Phone, a Black Shark vagy épp a Razer Phone. Sajnálatos amúgy, hogy hosszabb távon egyedül az ASUS modelljét tudtuk használni, a többit éppen, hogy csak ki tudtuk próbálni.
Mindenek előtt érdemes azt megnézni, hogy hardveresen mit kell tudnia egy olyan készüléknek, amit tényleg játékra terveztek, az ugyanis egészen más igénybevételt jelent, mint bármilyen más típusú használat. A külső kapcsán fontos a nagyméretű kijelző, 5,7 hüvelyk alatt valószínűleg nem is nagyon érdemes próbálkozni, egy jó grafika csak egy megfelelő minőségű és méretű megjelenítőn jön át, a notch és a kameralyuk egyaránt kerülendő, hiszen rontanak az élményen. Hogy szükség van-e a csúcskategóriában megszokottnál jobb kijelzőkre, az egy nehéz kérdés: a 60 Hz fölötti képfrissítéshez szoftveres támogatottság is kell, illetve ha egy játékban nincs meg a fix 90 fps, akkor mindezt nem nagyon tudják élvezni a felhasználók, szóval ez egy nehéz kérdés. Valószínű, hogy ha elterjednek az efféle okostelefonok, akkor egyre több játék tudja majd kihasználni a komolyabb kijelzőket, szóval igazából mondhatjuk azt, hogy ennek meg kell lennie. A fényerő szintén nagyon fontos, hiszen egy vérbeli játékos otthon valószínűleg a PC-jét vagy a konzolját nyüstöli, magyarán a telefonját utazás közben fogja használni, szóval fontos, hogy napfényben is látni lehessen a tartalmat.
Persze olyan készülékház is kell, amit jól meg lehet fogni, az széltől-szélig terjedő megjelenítő itt valószínűleg nem jelent előnyt, hiszen a véletlen nyomásokat játék közben el kell kerülni. A hardverből nyilván a csúcskategória a menő, azon belül is leginkább a Snapdragon rendszerchipek a preferáltak, hiszen elterjedtségük miatt a szoftverfejlesztők ezekre szokták a leginkább optimalizálni a játékaikat. Az egyik legfontosabb dolog a hűtés: azt mindenki jól tudja, hogy ezek az eszközök komoly terhelés alatt melegszenek, ezt pedig el kell és el is lehet kerülni egy jól megtervezett, hőcsöves megoldással, ami valamelyest ugyan növeli a méretet, de a biztos fogás miatt ez egyáltalán nem biztos, hogy baj. A giroszenzor nem árt, ha pontosabb az átlagosnál, hiszen az irányítás sok esetben (főleg az autós játékoknál) történhet döntögetéssel is, de ugyanennyire hasznos, ha a kijelző érzékelése nagyon jól van beállítva.
A perifériák elhelyezésének is döntő hatása lehet a sikerben. Valahogy például meg kell oldani, hogy fülhallgató használata közben is lehessen tölteni a készüléket, erre egy dedikált 3,5 milliméteres jack-csatlakozó mellett megoldás lehet egy készülékhez adott Y-kábel is, amelynek az egyik felén Type-C USB, a másikon pedig ugyanez és egy fülhallgatóhely is található. De a hangszórók is sztereók kell, hogy legyenek, alul és felül is érdemes elhelyezni egy-egy darabot, mert elég idegesítő, ha fektetett módban csak egy oldalról jön a hang. A méretes akkumulátor és annak gyors töltési lehetősége szintén szükségszerű, ahogy az is, hogy a kamerarendszer átlagon felüli legyen. A játékosok ugyanis túlnyomórészt fiatalok, ők pedig nagyon sokat fotóznak a készülékükkel.
Kiegészítők és szoftverek
Azt tehát már nagyjából tudjuk, hogy önmagában milyen egy jó gamer-okostelefon, de a kiegészítők rengeteget dobhatnak az élményen. A legfontosabb nyilván az irányítás, egy gamepaddal sokkal jobb játékélmény érhető el, mint pusztán az érintőkijelző, illetve esetleg az AirTrigger gombok (azaz a készülék keretének a nyomkodása) segítségével. Viszont ebből a szempontból szomorú, hogy mi még egyetlen egy igazán jó okostelefonos játékvezérlőt sem láttunk. Az analóg karok gyakorlatilag mindegyiken túl kicsik és pontatlanok, illetve a gombok sem olyan minőségűek, mint azt PlayStationön vagy Xboxon megszoktuk. Ebben még sok lehetőség van.
ASUS ROG Phone: még a ventilátor is kapott állítható háttérvilágítást[+]
A televízióra vagy monitorra kötés elsőre szintén egy nagyon fontos szolgáltatásnak hangzik, az ASUS például több ilyen kiegészítőt is kínál a ROG Phone mellé, amelyek vezetékesen és vezeték nélkül is meg tudják oldani a feladatot. Ez utóbbiak kompetitív játékra az amúgy minimális, de mégis érezhető késleltetési idő miatt nem alkalmasok, a vezetékes megoldásoknál meg felmerül a kérdés, hogy mely játékok támogatják az egér + billentyűzet kombinációt. A gyártók szerint sok, így elsőre vonzónak tűnhet, hogy mondjuk Fortnite-ban egy pénzdíjas versenyen egérrel és billentyűzettel alázzuk le az érintőkijelzőn szerencsétlenkedő játékosokat, de az Epic Games játéka észreveszi, ha valaki ezzel próbálkozik, és ki is vágja az illetőt a játékból. A nem kompetitív játékoknál pedig adódik a kérdés, hogy ha valaki gamer-okostelefont vesz magának, akkor vajon nem rendelkezik-e egy otthoni játékkonzollal vagy egy komolyabb számítógéppel. Magyarán miért bohóckodna azzal, hogy a telefonja képét a tévére teszi, és telefonos játékokkal játszik, amikor könnyedén el tud magasabb minőséget is érni.
Hogy kik és milyen játékokat fognak a jövőben az okostelefonokon játszani, azt a felhasználók, a szoftverfejlesztők és a játékkiadók fogják eldönteni. Ha pusztán abból indulunk ki, hogy milyen komoly cégek látnak üzleti lehetőséget a gamer-telefonokban, akkor simán el lehet hinni, hogy a jövőben komoly kompetitív játékok is elérhetők lesznek ezeken az eszközökön. Azt mi nem tartjuk valószínűnek, hogy ezek a PC-k irányából jönnének, de abban biztosak vagyunk, hogy lesznek nagyon komoly és egyben nagyon szórakoztató játékok a telefonokra. Akik pedig komolyan veszik ezeket, azok számára jó választás lehet egy okosan összerakott gamer-okostelefon, már csak a kijelző, a hűtés és az üzemidő miatt is.
Kíváncsiak vagyunk, hogy a tisztelt olvasóink mit gondolnak: mitől lesz jó egy gamer-telefon? A fórumban várjuk a véleményeket!
Bocha