Kamera, multimédia
MX5: 20,7 megapixel, MX6: 12 megapixel – csökkenő tendencia? Nem feltétlenül, hiszen a Nexus 6P és a Galaxy S7 edge is sokat kihoz ennyi pixelből. Itt azonban gyakorlati visszalépés történt, a méretes, 1/2,3 hüvelykes szenzort a Meizu ugyanis az 1/2,9”-es Sony IMX386-osra cserélte, amely jóval kevesebb fényt fog be, noha a blende f/2-es rekeszértékűre lépett elő. Eltűnt a lézeres autofókuszsegéd, így kizárólag a PDAF-rendszer élesít, az optikai képstabilizátor pedig továbbra is vágyálom. Az előlapi kamera 5 megapixeles maradt. A szoftver legalább logikus: az egyik oldalt az effektek, a vaku, az önkioldó, a kameraváltó és a beállítások ikonjai pihennek, a másikon pedig a módválasztóé, az exponálóé és a galériáé. Kár, hogy a HDR-t eldugták a menüben – ott a rácsvonalak, a vízszintező és az éjjeli zajmentesítés is kiválasztható.
[+]
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Van arcszépítő, lassított felvétel, makró, animált GIF, panoráma, QR-kódolvasó és árnyalatgazdag mód, amiről csak annyi derül ki, hogy két képet csinál egymásután, és a második általában homályos. A fókusz amúgy is rakoncátlan: nappal néha, estefelé már gyakran téved, kézi módban meg alapból pontatlan, a kézi csúszkát végtelen állásba tolva meg életlenné válnak a messzi tárgyak. Így aztán hiába jön jól az érzékenység (ISO100 - 1600), a záridő (1/5000 - 20 mp), a fehéregyensúly (4 séma), az expozíciókorrekció vagy a kontraszt és telítettség variálása, a hobbifotózás hardverszinten fennakad.
Nem történt kamerában előrelépés [+]
Nappal azért lőhetők jófajta képek, noha a vonalélesség csak közepes, de legalább nem torzít a lencse a széleken, mint tavaly. Az apró szenzor több zajjal és zajmentesítéssel jár, ami a növényzeten a leglátványosabb. A dinamika közepes, a HDR pedig néha túlbuzgó, és Instagram-szerű kontrasztokat kölcsönöz a képeknek, de azért jobb egy ilyen fotó, mint a kiégett. Este minden lendület elfogy. Noha a fehéregyensúly pontos marad, a fókusz nem, a jelentékeny mennyiségű képzajnak meg alápörkölnek egy palacknyi élesítéssel. A kézi mód problémás, ám némi gépészkedéssel javítani lehet az eredményeken. Videofelvétel legfeljebb 4K-ban lőhető 30 fpssel (katt), tűéles képpel, némi tömörítési zajjal és közepes minőségű, sztereó hanggal. Optikai stabilizálás ugye nincs, a 1080p-s felvételek minősége pedig látványosan elmarad az előbbiekhez képest (katt). A fókusz néha itt is elbizonytalanodik. Megint csak úgy érzem: bár a Meizu sok mindenben előrelépett, a kamera optimalizálása, más kínai feltörekvőhöz hasonlóan még nem az erőssége, és az MX6-nak a tavalyinál gyengébb szenzor sincs a segítségére.
[+]
Az audiohelyzet pont az előbbiek ellentéte: remek minőségű hang megy a 3,5 milliméteres port felől a fülesre, kristálytiszta, mentes a zörejektől vagy a sztereó áthallástól, a komolyabb fejhallgatókra is elég hangerő jut. Problémásabb a jack port társaságában elhelyezett, könnyen eltakarható monó hangszóró. Az erejével nincs gond, a csengést bárhonnan meghallani, a jobbfajta zenei élményhez viszont lejjebb kell a maximumról szabályozni. Ilyenkor is a középmezőnybe kvalifikálja magát az MX6: inkább a középtartomány szól tisztán, a magasak zörejesek, a mélyek pedig Ázsiában maradtak. Megoldás: használj fülhallgatót!
[+]
A zenelejátszó előadók, albumok, dalok és mappák szerint listázza a helyben tárolt állományokat, és a WMA kódoláson kívül minden általam bevetett fájllal megbirkózik. Akad hangszínszabályzó, az FM-rádió viszont kimaradt. A videolejátszónak nem gond a 4K-s klipek meghajtása, elvégre felvenni is tud ilyen felbontáson, és a H.263, a H.264, a H.265 és az Mpeg4 alapkódolásokon túl a DivX, az XVid és az AC3 sem okoz problémát neki, de még a feliratok sem. A lejátszó egyik oldalán, ujjhúzással a hangerő, a másikon a fényerő állítható. A lebegőablakos lejátszás is megoldható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
