LG Prada - viselje az ördög

Bevezető

Ez lesz a trend, az már biztos. Apple iPhone, Meizu M8, LG Prada. Közös jellemző? Nincsenek, vagy csak minimálisan vannak gombok, de nincsen ceruza sem, hanem ujjal böködhető a felület, amely dinamikusan változik aszerint, hogy az ember épp milyen funkciót használ. Bogár Bence már régóta megálmodta ezt, és igaza lett, ám egyelőre még valahogy a dolog nem az igazi, vagy csak túlságosan hozzászoktunk a gombokhoz.

A Prada telefonra úgy gerjedtek a nők a környezetemben, hogy az valami elképesztő. Bementem enni egy önkiszolgáló étterembe, a tálcán hanyagul figyelt a milánói sertésborda mellett a készülék, a pénzáros kislány pedig nem azt mondta, hogy mennyit kell fizetnem, hanem azt, hogy ez meg milyen telefon. Nem egyszer kérdezte meg, hanem négyszer. Aztán az árát is. Sok egytálételt kell még eladnia hozzá, az biztos.

Barcelonaban ez volt a Shine mellett az LG másik nagy dobása, prezentálták is a standjukon a kiállítás legjobb nőjével, akinek két feladata volt: mosolygott, mint a vadalma, és törölgette a készüléket egy szarvasbőr kendővel nonstop. A leányzó körül pedig folyamatason tömörültek az érdeklődők. Mi is.

Azt hittem, hogy sokára kerül majd piacra, de egészen hamar megérkezett. Hívott az XXL GSM, hogy érdekel-e, hát nem kellett sokáig várnia a válaszra. Úgyhogy pár óra múlva már izgatottan bontottam ki az igen ízléses fekete kockát, amelyben a telefonon kívül ott lapul egy sztereó füles, egy töltő, egy tok és egy adatkábel is.

Külső

A Prada nem nagy. Kábé akkora, mint egy cigisdoboz, csak feleolyan vékony. Az LG csöndesen a háttérbe vonult, csak a hátlap alján van egy picinyke logójuk, az előlapon a hatalmas kijelző felett a Prada felirat kapott helyet. A képernyő alatt egy vékony, ezüstös sávban helyezkedik el három gomb: két híváskezelő és közöttük egy C. Ez utóbbi nem kap abból a piros háttérfényből, ami a két szélsőnek kijut, nem tudni, hogy miért.

Más nincs is a feldapon, hiszen az egészet kitölti az érintőképernyő, erről később lesz szó bőven. A készülék bal oldalán vannak a hangerőgombok, felette az adatcsatlakozó, alatta pedig a profilváltó billentyű, ez igen hasznos. A jobb oldalon csak a billentyűzár gombja és az MP3 lejátszó indítására, illetve a fényképkészítésre szolgáló közös gomb található. Ennyi, ezzel kell beérni.

A hátlap is elég egyszerű. A csillogó feketeséget csupán a Schneider-Kreuznach optika ezüstös kerete oldja némiképp. Nincs teljesen jó helyen a kamera, mert hajlamos belelógatni az ember az ujját, de megszokható. Az összeszerelési minőség kifogástalan, mondjuk sok dolgot nem lehetett elrontani, lévén a néhány gombon kívül nincs mozgó alkatrész a telefonon. Az anyaghasználat a Miami helyszínelők kedvence, minden érintés nyomát rögzíti, és egy kicsit talán csúszós, ami csak azért nem túl praktikus, mert az ember nem szívesen dob a padlóra egy majdnem 200 rongyos cuccot.

Kijelző, kezelőfelület

Kétségtelenül a kijelző a Prada legizgalmasabb része. 240x400 pixeles felbontása egyedi, és igen finom, a 262 ezer szín megjelenítése manapság már alapelvárás. Nyilván ez sem piskóta, de a dolog újdonsága, hogy érintésvezérelt, amely opredszer nélküli telefonokra eddig nem volt jellemző. Miután a Prada előbb jött ki, mint az iPhone, ezért abból a szempontból úttörőnek számít, hogy nagy szériában ez az első olyan készülék, amely nem oprendszeres, hanem saját szoftverrel rendelkezik, és a fejlesztők minden funkciót érintésvezérlésesre csináltak meg.

Nem lett tökéletes a kijelző, és nálam ez a Prada legnagyobb hibája. Ott kezdődik a történet, hogy nincs kalibrálási lehetőség. Eleinte rajta volt még a fólia, és akkor arra fogtam, hogy nem minden működik flottul, egyetlen érintésre, ám a védőréteg lehámozása után is igaz maradt, hogy a képernyő szélein néha mocskosul nehéz jól navigálni, márpedig listázás során ide keveredik ki a legördítéshez használható sáv. Az iPhone az eddigi infók alapján jobban kezeli ezt a dolgot, egyrészt a multitouch miatt (azaz nem csak egyszerre egy helyen érzékeli a tapintást a felület), másrészt a Prada esetében kínszenvedés legördíteni mondjuk egy névlistát.

A másik gond természetesen a szövegbevitellel adódik. Nem sokat gondolkodtak a fejlesztők, ha az ember karakterek beírására szorul, akkor az arcába tolnak egy virtuális, de klasszikus elrendezésű billentyűzetet, amelynél az egyes "gombok" többszöri megnyomásával jönnek elő a megfelelő karakterek. Ezzel az a baj, hogy nem lehet vele sebesen írni, mert nincs meg az a fajta azonnali visszajelzés, amit a júzer megszokott a normál gombsornál, jelesül, hogy az ujjában érzi, hogy sikeres volt-e a ténykedése. Ezt nevezzük nyomáspontnak, amely ugye lehet jobb és rosszabb, de egy érintőkijelző esetében alapvetően nincsen. A Samsung már kitalálta a megoldást, ők a képernyő megtapizott részét állítólag meg tudják picit rezgetni (erre mondjuk marhára kiváncsi vagyok), és így tájékozódhat a júzer a művelet sikerességéről látatlanban is.

A menüt teljesen hozzászabták a Prada céljainak. Eleinte meg voltam döbbenve, hogy komolyan gondolták-e a fekete alapon szürke (és szigorúan színmentes) felületet, de szerencsére van négyféle variációnk is, így az olvashatóság sokat javul. A menürendszer logikája és felépítése viszont szerintem zseniális. A lényeg az, hogy ha belépünk a főmenübe, akkor szép animációval kirajzolódnak az ikonok, a jobb oldalra pedig egy négy ikonból álló sáv kerül, amellyel funkcionálisan csoportosítják az almenükben sorakozó rajzokat. A navigálással nem is volt sok problémám, itt nincs gördítősáv, a rajzok pedig elég nagyok ahhoz, hogy különösebb nehézség nélkül kezeljék virsli ujjú felhasználók is a felületet.

A főképernyőn igen csinos óra látható (analóg, digitális, vagy dual módban), alul négy ikon sorakozik. Sorrendben a főmenü, a telefonálás, az üzenetek és a névjegyzék érhető el velük. A billentyűzár az oldalsó gomb egyszeri megnyomásával aktiválódik és old fel, ez talán arra enged következtetni, hogy könnyű véletlenül megnyomni, de alaptalanok voltak ilyen irányú kétségeim. A külön profilváltó gomb oldalra pakolása is jó ötlet, megkönnyíti a használatot. Ha magára az órára kattint az ember - analóg és sima digitális esetben - akkor mellékúszik egy ikon, ahol állítgatni lehet. Ha a dual órára (ez két időt mutat), akkor az időzónát lehet módosítani.

Alapfunkciók

A Prada telefonkönyve alapesetben behozza a teljes névlistát, a SIM és a belső memória tartalmát együtt mutatva. Négy bejegyzés látszik, a legalsó és a legfelső közepén átlátszóan van egy fel-le nyilacska, ezt kéne eltalálni a görgetéshez, de ez is csak egyet léptet, a nyomvatartás nem működik ezen a kijelzőn. Sebaj, akkor majd keresünk - gondoltam naivan, és ekkor a képernyő 75%-át hirtelen betölti a gombsor, mindössze két találatosra szűkül a lista. Ezt a módozatot nagyon nehéz megszokni, de belátom, hogy más lehetőség nem nagyon volt. Maga a névjegyzék 1000 férőhelyes, több telefonszám, e-mail cím és fotó is csatolható, amely elég emberes méretben látszik hívás esetén, viszont hülyén torzítja a képet függőlegesen a szoftver, mindenki anorexiásnak tűnik.

Az üzenetkezelés, hát, hát. Talán az első szoftver hibája, de minden új üzenet érkezésekor kettő SMS-t kaptam, az újat, illetve egy régit, ami mindig ugyanaz a több napos üzenet volt. A szövegbevitelről már volt szó, de igazából ezt is meg lehet szokni, persze sosem lesz olyan, mint egy jó öreg gombsor, de legalább nem kell keresgélni a tapintási pontokat, mert minden ott van, ahol az ember megszokta. Amikor viszont a küldésre kerül a sor, akkor megint indul a telefonkönyben való turkálás, amit a már az "apa kezdődik!" sóhajjal nyugtáztam, és beletörődötten tapicskoltam a C betű sűrű használata mellett.

Van e-mail kliens is, csatolmányokat is kezel, de csak akkor, ha az kép, hang, vagy videó. A hitelesített SMTP szerverek nem okoznak gondot. A szerkesztő ebben az esetben és az MMS-eknél is fülekre van osztva, ami elég okos megoldás. Amitől viszont kiborultam, hogy ha egyértelmű, hogy e-mail címet kell beírni egy szövegmezőbe, akkor miért nem lehet a kukac karaktert előrébb hozni az 1-es gombra kiosztott speciális karakterek sorrendjében, irtóra kellemetlen percekig taperolni, hogy végre előbukkanjon. A készülék 16 mega belső memóriával rendelkezik, ide kerülnek mind a levelek, mind pedig az MMS üzenetek. A SMS-ek 300 férőhelyes külön tárhelyen osztozkodnak.

A naptár állatira jól néz ki, de csak havi nézet van. Egyféle típusú bejegyzés rögzíthető (ebből 100 darab), ismétlődhet is. Az ébresztőóra csupán egy időpont megjegyzésére képes. A világóra iszonyat látványos, csak a földgömböt kicsit nehéz forgatni. Van egy korrekt mértékegység-átváltó, a számológép pedig trigonometrikus műveletekre is képes, szintén rendben levő grafikával.

Multimédia

Külön fület kaptak a multimédia funkciók. A kamerával érdemes kezdeni az ismerkedést, meglepően jól teljesít, hiszen 2 megapixeles, van autofókusz, a kereső pedig eléggé odaver, hiszen teljes képernyős. Fektetett üzemmódban érdemes használni, így felülre kerül az exponáló gomb. Miután a készülék elég vékony, ezért óvatosan kell megfogni, mert ha nem akarjuk, hogy belógjon az ujjunk az optika elé, akkor az élénél kell tartani a telefont. Amikor kifotóztam az ötödikről, akkor azért rendesen paráztam, hogy esetleg leejtem a kis kütyüt.

A beállítások logikájára egyszer kell csak rájönni (úgy értem, hogy nem a mi mit jelent rész okoz gondot, hanem a "hogyan tapintsuk meg, hogy az történjen, amit akarunk".) A felbontás, a képminőség és a környezeti sémák változtathatóak, az exponálási hang háromféle lehet, de nem kikapcsolható. A vaku nem túl hatékony, de legalább valami van. Vannak még effektek és keretek, önkioldó, és igény szerint kérhetünk 4:3 arányú keresőt (ekkor a képernyő két szélén fekete csík van, de látjuk a teljes fotót), vagy választhatjuk a fullos, 16:9 arányú megejelenítést, de ilyenkor a fotó horizontálisan nem fog kiférni.

Az elkészült képek alant megtekinthetőek. Nem vészesek, bár a zajszűrés "nokiásan" erős, és a kontraszt is mintha kicsit sok lenne. Érdemes átkapcsolni a videorögzítésre is, mivel a Prada 240x400 pixeles, szélesvásznú mozit is fel tud venni, ami egyelőre egyedülálló a mobilok világában. Felbontásban nem a legjobb ugyan, de ez a képarány eddig nem volt jellemző. Tesztfelvétel innen érhető el.

Miután a memória bővíthető, ezért értelmet nyer a zenelejátszó is, csak az probléma, hogy a microSD kártyát az akku alá kell becsusszantani, amihez a telepet ki kell venni. A következő gondom az volt, hogy olyan kártyát tettem bele, amiről tudtam, hogy van rajta egy rakás zene, de hiába, mert a szoftver szerint viszont nem volt egy sem. Aztán rájöttem: csak akkor hajlandó megtalálni, ha a memóriakártyán van Sounds folderben, ebben pedig az MP3 alkönyvtábanr. Nem túl kedves megoldás.

Ám igazából talán mindegy is, mert a lejátszó elég buta, bár fut a háttérben, de nincs hangszínszabályzó, hiába kellemes - sőt! egészen remek - a gyári füles, ha szoftveresen a Prada nem tud teljesen felnőni a feladathoz. Ráadásul kicsit halk is, pedig kipróbáltam egy Walkman fülessel is. Önmagában a Prada zenei teljesítménye elég halovány, de nem is vártam sokat tőle. Van FM-rádiónk is, amely nem RDS képes, ez - ha lehet - akkor még halkabb, ám ez nem fut a háttérben, ami azért szerintem már elég húzós probléma.

Négy játékot találunk a készülékben. Hát... az első a Halloween Fever, ahol csúnya szörnyek hullanak le a földre, és az egymás mellettieket fel lehet robbantani. Fordított tetris. A Photo Puzzle nem fog meglepetést okozni, pofonegyszerű kirakós. A Virus az egyetlen, amely fektetett képernyőt használ, a kijelzőn felbukkanó vírusokat tapicskolással lehet lelőni, ez sem egy összetett agymunkát igénylő alkalmazás, míg a Pipe a klasszikus csővezeték építés annyival megbolondított változata, hogy most a nagymami mosógépéből folyik ki a víz. Külön köszönöm az LG-nek ezt a játékot, mert a saját mosógépen ugyanezt produkálja épp, de sajnos nem tudom a problémát orvosolni némi tapicskolással, pedig víz van bőven a csempén ebből a célból.

Adatkommunikáció, akkumulátor

GPRS és EDGE kapcsolatunk van, a 3G kimaradt a Prada mobilból. A böngésző döglassú, illetve inkább az a baj, hogy URL beírása után egészen addig nem mutatja meg az oldalt, amíg az be nem töltődik. Amikor végre bejön, akkor még meg kell várni, mire az összes kép megjelenik, addig nem elérhetőek az opciók és nem lehet semerre scrollozni sem, de engedtessék meg, hogy kicsit kiboruljak.

Adott egy 240x400 pixeles képernyő, amely érintős. Erre sikerült egy olyan alkalmazást implementálni, amely először is kizárólag álló nézetben jeleníti meg az oldalakat. Sem tördelési, sem pedig megjelenítési beállítások nincsenek. Ha haladni akar a júzer a képernyőn, akkor a gördítősávok csak dísznek vannak, a böngészőterület alatti nyilak taperolásával lehet közlekedni. Ha kattintani szeretnék egy linkre, akkor nem lehet az oldalon levő aláhúzott szövegre tapintani, mert magasról tesz rá a szoftver, szépen a nyilakkal oda kell navigálni, és meg kell nyomni a nagy Select gombot alul. Azt gondolom, hogy ez több mint nevetséges 2007 derekán egy full érintőkijelzős, és multimédiásként hirdetetett készülék esetében.

Lokális adatátvitelhez Bluetooth (2.0) használható, ezzel nem volt gond, illetve van a dobozban egy USB kábel. Ha ezt rátolom a telefonra, akkor két dolog történik. Kiírja, hogy mostantól hívás és SMS nyista, majd lelép a hálózatról, hogy teljes testét és lelkét a PC kapcsolatnak szentelje. A Windows külső meghajtóként fel is ismeri az eszközt, de nem egy, hanem két új drive lesz látható, egyik a belső memóriát, a másik a microSD kártya tartalmát mutatja. Ez nem rossz dolog, ráadásul elég sebesen lehet másolgatni is, de kár, hogy ilyenkor tetszhalott a készülék - legalábbis ha telefonként tekintünk reá.

A hátlap alatti akkumulátor viszont meglepett. Nagyon sokat kell etetni (több mint két órán keresztül szivattyúzta magába az éltető áramot), viszont röhögve ment három napig annak ellenére, hogy igen sok macerálásnak volt kitéve. Ez azért nem rossz teljesítmény.

Összegzés. Annyit nem ér, mint amennyiért meg lehet venni. Nyilván a Prada felirat kábé duplikálja az árat, ez evidens, és biztos siker lesz, ezt leszűrtem a reakciókból. Egyik szemem örül, hogy meg merte lépni az LG a teljesen érintőképernyős mobil megvalósítását saját, zárt oprendszerrel, mert a jövő hasonló irányban van, de ezt még sokat, nagyon sokat kell csiszolni. Ha a multitouch elterjed, az sokat fog dobni a hasonló eszközök kezelhetőségén, és a helyzet az, hogy látszik a sok agyalás eredménye a felhasználói felületen, de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Sok a bosszantó hiba, a böngésző egy katasztrófa, a háttérben nem futó rádió miatt is lehet szégyenkezni, kicsit béna a görgetés megvalósítása a menü egyes pontjain, a rezgés meg gyenge, farzsebben sem érezni.

Nem mondom, hogy tetszett, mert annyira azért nem. De ha ez az első lépés, akkor azt mondom, hogy az irány nem rossz, csak több odafigyeléssel és az alapvető fícsörök normális megvalósítására fókuszálva kellene továbblépni. Meglátjuk, hogy mit nyújt majd az iPhone, aztán kiderül, hogy tényleg érdemes-e errefelé haladni. A Prada bizakodással tölt el ilyen szempontból, mert lehet látni az elképzelésben rejlő lehetőségeket, itt az idő, hogy a többiek megmutassák, hogy tudnak ennél jobbat hasonló platformon. Hajrá!

Bog

Az LG KE850 Prada-t az XXL GSM biztosította. A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.

Specifikációk

LG KE850 Prada
	Technológia	GSM 900/1800/1900
	Méret	99x54x12 mm
	Súly	85g
	Kijelző	240x400 pixel, 262K szín, TFT
	Telefonkönyv	1000
	SMS/MMS memória	300/16MB
	Egyéb memória	microSD
	Java	van
	Vibra funkció	van
	Naptár	van
	Ébresztés	kikapcsolt állapotban is
	Számológép	van
	GPRS/EDGE	4+2/van
	Push To Talk	nincs
	Infra/Bluetooth	nincs/2.0 - A2DP
	Prediktív	T9
	Hangtárcsázás	nincs
	Hangrögzítő	van
	Hangvezérlés	nincs
	Valutakonverter	van
	FM rádió	van
	Kihangosítás	nincs
	Alap akkumulátor	800 mAh Li-Ion
	Készenléti idő	300 óra
	Beszélgetési idő	180 perc
	Fényképezőgép	2 megapixel, autofókusz, vaku, videó
	POP3 e-mail	van
	WAP böngésző	2.0
	HTML böngésző	van
	Játékok	4
	Csengőhangok	MP3, WAV, AMR, MIDI
	Operációs rendszer	nincs
	MP3 lejátszás	van
	Egyebek	érintőképernyő, sztereó füles