Hirdetés
Külső
A Prada nem nagy. Kábé akkora, mint egy cigisdoboz, csak feleolyan vékony. Az LG csöndesen a háttérbe vonult, csak a hátlap alján van egy picinyke logójuk, az előlapon a hatalmas kijelző felett a Prada felirat kapott helyet. A képernyő alatt egy vékony, ezüstös sávban helyezkedik el három gomb: két híváskezelő és közöttük egy C. Ez utóbbi nem kap abból a piros háttérfényből, ami a két szélsőnek kijut, nem tudni, hogy miért.
Más nincs is a feldapon, hiszen az egészet kitölti az érintőképernyő, erről később lesz szó bőven. A készülék bal oldalán vannak a hangerőgombok, felette az adatcsatlakozó, alatta pedig a profilváltó billentyű, ez igen hasznos. A jobb oldalon csak a billentyűzár gombja és az MP3 lejátszó indítására, illetve a fényképkészítésre szolgáló közös gomb található. Ennyi, ezzel kell beérni.
A hátlap is elég egyszerű. A csillogó feketeséget csupán a Schneider-Kreuznach optika ezüstös kerete oldja némiképp. Nincs teljesen jó helyen a kamera, mert hajlamos belelógatni az ember az ujját, de megszokható. Az összeszerelési minőség kifogástalan, mondjuk sok dolgot nem lehetett elrontani, lévén a néhány gombon kívül nincs mozgó alkatrész a telefonon. Az anyaghasználat a Miami helyszínelők kedvence, minden érintés nyomát rögzíti, és egy kicsit talán csúszós, ami csak azért nem túl praktikus, mert az ember nem szívesen dob a padlóra egy majdnem 200 rongyos cuccot.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
