Hirdetés
Multimédia
Külön fület kaptak a multimédia funkciók. A kamerával érdemes kezdeni az ismerkedést, meglepően jól teljesít, hiszen 2 megapixeles, van autofókusz, a kereső pedig eléggé odaver, hiszen teljes képernyős. Fektetett üzemmódban érdemes használni, így felülre kerül az exponáló gomb. Miután a készülék elég vékony, ezért óvatosan kell megfogni, mert ha nem akarjuk, hogy belógjon az ujjunk az optika elé, akkor az élénél kell tartani a telefont. Amikor kifotóztam az ötödikről, akkor azért rendesen paráztam, hogy esetleg leejtem a kis kütyüt.
A beállítások logikájára egyszer kell csak rájönni (úgy értem, hogy nem a mi mit jelent rész okoz gondot, hanem a "hogyan tapintsuk meg, hogy az történjen, amit akarunk".) A felbontás, a képminőség és a környezeti sémák változtathatóak, az exponálási hang háromféle lehet, de nem kikapcsolható. A vaku nem túl hatékony, de legalább valami van. Vannak még effektek és keretek, önkioldó, és igény szerint kérhetünk 4:3 arányú keresőt (ekkor a képernyő két szélén fekete csík van, de látjuk a teljes fotót), vagy választhatjuk a fullos, 16:9 arányú megejelenítést, de ilyenkor a fotó horizontálisan nem fog kiférni.
Az elkészült képek alant megtekinthetőek. Nem vészesek, bár a zajszűrés "nokiásan" erős, és a kontraszt is mintha kicsit sok lenne. Érdemes átkapcsolni a videorögzítésre is, mivel a Prada 240x400 pixeles, szélesvásznú mozit is fel tud venni, ami egyelőre egyedülálló a mobilok világában. Felbontásban nem a legjobb ugyan, de ez a képarány eddig nem volt jellemző. Tesztfelvétel innen érhető el.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Miután a memória bővíthető, ezért értelmet nyer a zenelejátszó is, csak az probléma, hogy a microSD kártyát az akku alá kell becsusszantani, amihez a telepet ki kell venni. A következő gondom az volt, hogy olyan kártyát tettem bele, amiről tudtam, hogy van rajta egy rakás zene, de hiába, mert a szoftver szerint viszont nem volt egy sem. Aztán rájöttem: csak akkor hajlandó megtalálni, ha a memóriakártyán van Sounds folderben, ebben pedig az MP3 alkönyvtábanr. Nem túl kedves megoldás.
Ám igazából talán mindegy is, mert a lejátszó elég buta, bár fut a háttérben, de nincs hangszínszabályzó, hiába kellemes - sőt! egészen remek - a gyári füles, ha szoftveresen a Prada nem tud teljesen felnőni a feladathoz. Ráadásul kicsit halk is, pedig kipróbáltam egy Walkman fülessel is. Önmagában a Prada zenei teljesítménye elég halovány, de nem is vártam sokat tőle. Van FM-rádiónk is, amely nem RDS képes, ez - ha lehet - akkor még halkabb, ám ez nem fut a háttérben, ami azért szerintem már elég húzós probléma.
Négy játékot találunk a készülékben. Hát... az első a Halloween Fever, ahol csúnya szörnyek hullanak le a földre, és az egymás mellettieket fel lehet robbantani. Fordított tetris. A Photo Puzzle nem fog meglepetést okozni, pofonegyszerű kirakós. A Virus az egyetlen, amely fektetett képernyőt használ, a kijelzőn felbukkanó vírusokat tapicskolással lehet lelőni, ez sem egy összetett agymunkát igénylő alkalmazás, míg a Pipe a klasszikus csővezeték építés annyival megbolondított változata, hogy most a nagymami mosógépéből folyik ki a víz. Külön köszönöm az LG-nek ezt a játékot, mert a saját mosógépen ugyanezt produkálja épp, de sajnos nem tudom a problémát orvosolni némi tapicskolással, pedig víz van bőven a csempén ebből a célból.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
