Külső
Tesztalanyunk külseje leginkább az Optimus L széria legerősebb tagjára, az L7-re hajaz. A lekerekített sarkakkal rendelkező téglatest alakú formaterv, a kijelzőt körbefutó keret, a gravírozott mintázattal ellátott hátlap és a plasztik anyaghasználat is az említett mobilt idézi. Az Optimus 4X egy 8,9 milliméter vastag házban lakik, melynek alapterülete 132.4 x 68.1 négyzetmilliméteres, a tömege 133 gramm. A bevonat jó minőségű műanyagból készült, mely más gyártók csúcsgépével ellentétben nem lakkozott, hanem matt felülettel rendelkezik, így az ujjlenyomatokkal és egyéb szennyeződésekkel szemben is jobban ellenáll. Az összeszerelési minőség rendben van, a hátlap stabilan illeszkedik, a telefont erősen szorongatva sem hallani recsegő-ropogó hangokat. Nálunk egy fehér színű modell járt, ám a készülék feketében is piacra kerül majd; utóbbi megcsodálható a Mobile World Congress kiállításon készült bemutatónkban.
Az előlap a szokásos felépítést követi, legfelül a hangszórót és az LG logót láthatjuk, melyek mellett egy másodlagos kamera, egy közelségérzékelő és egy fényszenzor csücsül. A legnagyobb területet a 4,7 hüvelykes képernyő foglalja el, melyet a gyártó a True HD IPS névvel látott el. A technológiáját tekintve egy IPS panellel van dolgunk, a True HD kifejezés valószínűleg a subpixel-elrendezésre utal, a megjelenítő a klasszikus RGB-mátrixot használja a Super AMOLED-ben található pentile-mátrixszal ellentétben, így a piros, zöld és kék alképpontok száma megegyezik. Ennek következtében nem tapasztalható az AMOLED panelekre jellemző sávosodás és szőrösödés, bár zárójelben azért megjegyezzük, hogy ezeket a Samsung Galaxy Nexus és Galaxy S III esetén is igen nehéz kiszúrni a magas pixelsűrűség miatt. Tesztalanyunk képernyőjének felbontása 1280 x 720 képpontos, így a kép élességével nincs gond, a fényerő és a kontraszt is megfelelő. A betekintési szögek az IPS technológiának köszönhetően jókorák, szinte bárhonnan nézve éles marad a kép, a színek sem invertálódnak.
A megjelenítő alatt három, szintén kapacitív érintőbillentyű kapott helyet, a szokásos vissza, főképernyő és beállítások kínálatot kapjuk. Így az Ice Cream Sandwich-ben de facto szabványnak tekinthető alkalmazásváltó gombocska lemaradt, ám az ehhez tartozó felületet nagyon egyszerűen, a középső billentyű lenyomva tartásával elő lehet csalni. A kezelőszervek fehér háttérvilágítással vannak ellátva (ennek időtartamát a beállítások között lehet szabályozni), kikapcsolt képernyő mellett egyáltalán nem is látszanak.
A készülék hátlapja igen jól néz ki. A matt műanyag felületet egy visszafogott mintázattal látta el a gyártó, a készülék stabil fogást nyújt. A kamera és a LED villanó a bal felső sarokban kapott helyet, középen egy ezüstös LG logó és felirat látható. A külső hangszóró a bal alsó sarokba került, a hangminősége a szokásos szintet hozza: a magas hangerő miatt beszélgetések kihangosításához megfelelő, ám az alacsony dinamikatartomány miatt minőségi zenehallgatásra nem ajánlott. A fedlapot lefejtve az akkumulátorhoz, valamint a SIM- és microSD-kártyák foglalataihoz jutunk. Utóbbi cseréjéhez nem kell újraindítani a készüléket, azaz működik a hot swap funkció.
A készülék oldalán egy dupla krómszínű csík fut körbe, az oldalsó szervek ezek között kaptak helyet. A jobb oldal teljesen üres, bal oldalt a hangerőszabályzó gombok tanyáznak. Felül találjuk a 3,5 milliméteres kimenetet és a ki- és bekapcsoló gombot, mely képernyőzárként is szuperál. Legalul egy microUSB-aljzat árválkodik, amely MHL-képességekkel is rendelkezik, azaz a megfelelő átalakítóval USB-hosztot is varázsolhatunk belőle, illetve HDMI-n keresztül is képes kommunikálni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
