Bevezető
Most már tényleg ott tartunk, hogy annyi különböző, csuklón hordható okos eszköz van a piacon, hogy aki nem a nagy gyártók megoldásai közül óhajt válogatni (mert mondjuk árérzékeny), annak komoly fejtörést okozhat, hogy melyik kütyü mit tud és a mindennapok során mennyire használható. Nyilván segít egy picit a döntésben, ha legalább azt tudjuk specifikálni, hogy mi a búbánatra is akarunk egy ilyen berendezést használni, elég, ha csak az értesítések jönnek, legyen valami fitnesz vonal is benne, milyen platformmal óhajtjuk összekötni és mik a legfontosabb szempontjaink. Nézzen ki jól, bírja az akkumulátor, tudjon extra trükköket, legyen kényelmes, tudjak vele aludni, úszni, futni.
[+]
Jelenleg úgy néz ki a piac, hogy árban a csúcsot a mobilgyártók órái képviselik, az Apple, a Motorola, a Huawei, a Samsung, a Sony és az LG is gyárt órákat. Szintén drágább megoldások a komolyabbnak tartott fitnesz izék, ahol a Polar, a TomTom és a Garmin neve cseng ismerősen (de a Fitbit is érkezik), úgy néz ki, hogy beindulnak az óragyártók is (Casio, Fossil), illetve van még a karperec kategória, ami általában kissé butább, de sokszor jóval olcsóbb. Ide sorolhatjuk mondjuk a Xiaomi Mi Band és a Polar Loop cuccokat. És van a harmadik vonal, ami sem egyik, sem másik, óraszerű, saját rendszerrel működő, jellemzően kínai eszközök, amelyekről nem lehet a távolból nagy biztonsággal kijelenteni, hogy mennyire fognak működni. Ilyet is próbáltunk már, az Oukitel terméke nem váltott ki belőlünk nagy rajongást, viszont az Alcatel One Touch Watch kifejezetten rendben van.
[+]
Most olvasói felajánlás nyomán megint egy olyan órára tehettük rá a kezünket (illetve fordítva: az órát tettük rá a kezünkre), amelyről sokat nem lehetett előzetesen tudni, a Lemfo LEM1 képeken egész pofásnak tűnt és persze a különböző leírásokban a csillagokat is leígérte a gyártó a tudás kapcsán. Mielőtt elhoztuk volna a szerkentyűt, azért megnéztük, hogy az Amazonon is árult eszközről mik a felhasználói visszajelzések, s mivel meglepően pozitívak voltak, ezért adtunk neki egy esélyt. És bár az ismerkedés első óráiban többször gondoltam, hogy ha az enyém lenne ez az óra, akkor istenbizony a földhöz vágnám, végül sikerült annyira megbarátkoznunk, hogy a tesztidőszak végére már nem kegyetlen gonoszsággal gondoltam a tervezőkre, hanem felismertem a termék előnyeit is, a hülyeségei felett pedig az ára ismeretében úgy hunytam volna szemet, mint amikor a kölyökkutyára nem tud mérges lenni az ember, ha az puszta szeretetből és energialevezetés kapcsán megrágja a papucsot. De annyira azért nem olcsó.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
