Kamerák, multimédia

Ha az iPhone 12 Pro Max az almás kameramobilok legjavát kínálja, akkor a mini megelégszik a szükséges minimummal, és bár nem róhatom fel a legdrágább családtag szenzorszintű képstabilizálásának hiányát hibaként egy jóval olcsóbb mobilban, azért 300 rugóért egy zoomkamerát belepakolhattak volna.

Az iPhone 12 Pro Max három, a mini két látószöget kínál a hátlapon [+]

Örvendetes mindenesetre, hogy mindegyik szenzor 12 megapixeles – az f/1,6-os blendéjű, 26 mm-es főegység mellé (dual pixel autofókusz, optikai képstabilizálás), igazán széles látószögű segédkamera szegődött (120 fok, 13 mm, f/2,4, fixfókusz). A portrémód hátul szoftveres, de jól működik, elöl pedig hardveres a 3D ToF rendszer segítségével, szintén jó minőséggel. Lőhető éjjeli portré is, és persze nappali önvideó meg esti, amiből az előbbi pazar, az utóbbi inkább csak elmegy.

[+]

A kameraszoftver pofonegyszerű, de azért egy Photoshop Lightroomot telepítve elérhetők a kézi beállítások és a nyersfájlok, ha valaki ilyesmire vágyna. Szerencsére ritkán szükséges a kézi pepecselés (az érintőfókusz jól jön a makróknál), az Apple ugyanis egy évtizede a legkiegyensúlyozottabb automatikát kínálja fénymérésben, fehéregyensúlyban és reakcióidőben, úgyhogy rá is térhetünk a főkamerára.

Kitűnő dinamika, hibátlan színek, jófajta vonalélesség és megbízható fókusz: a legkisebb iPhone 12 se hibázik, noha felbontásban és képélességben egy Mi 10 Pro jóval többet kínál. Kellő részlet jut a közelképekre is, csak nem lehet annyira közel férkőzni a témához, mint a rivális szupermakró módokkal – ebben a Mate 40 Pro igazán profi. Már nappal többelemes képfeldolgozást használ a telefon, este pedig maga vált éjjeli módra, ha szükségét látja – ezt kézzel egészen 2 másodpercig kinyújthatunk, és mivel a rendszer rövid záridőkből toldoz-foldoz, nem mozdulnak be a képek. Koromsötét kell, hogy az automata és a kézi esti felvételek között különbség legyen, a fenti válogatásba ezért az előbbiek kerültek, és amúgy igen jól sikerültek.

Az ultraszéles kamera nappal és középen elég részletes, remek dinamikával és színekkel, a szélek felé azonban elfogy a képélesség. Egyértelmű, hogy a fenti két rivális szintekkel komolyabban veszi a témakört, és bár este meglehetősen ügyes a szinte mindig bekapcsoló éjjeli mód, hogy állva hagyja az iPhone 11 automata felvételeit, hardveres korlátai miatt a mini ultraszéles egysége nem állhat fel a dobogóra.

A 4K felvétel 60 fpssel rendkívül részletes, kiemelkedően jó dinamikaátfogással és némi elektronikus képstabilizálással – a csak lépdelés közben bizonytalan egy picit a kiegyensúlyozás, ebben a Pro Max jóval profibb. A sztereó hang tiszta és részletes, nincsen hallhatóan megszűrve.

4K 30 fpsre kell váltani ugyanakkor, hogy a főkameráról az ultraszélesre ugorhassunk, ami azért annyira már nem emelkedik ki dinamikájával és részletességével, de még mindig jófajta képminőséget nyújt. Előre csakis digitálisan tudunk zoomolni, ezért is jött volna jól egy valódi 2x-es optika.

Éjjel a rövid záridő korlátai miatt érdemes 60 helyett 30 fpssel rögzíteni, a minőség így sincs a legjobb kameramobilok, és végképp nincs a több tucatszor nagyobb szenzort használó DSLR-ek és videokamerák szintjén.

FM-rádió vagy 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet nincs, jack fülest is átalakítóval tudunk csak a minire dugni, vele mindenesetre remek hangminőség jut füleinkre. A sztereó hangszóró teljesítménye ennyire apró házban kérdőjeles volt, ám szerencsére az Apple ügyesen megoldotta, hogy a hangerőre és a minőségre se legyen különösebb panasz, némi méllyel és térrel megtámogatva. Egy Pro Max teltebben és tisztábban szól, de ügyes, amit a mini az egérmozihoz hozzátesz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!