Fotós képességek

Hat kamerával szerelték fel a Mate 40 Prót, már ebből 1-1 az elő- és hátlapi 3D ToF rendszer, hatékony portréfotók és -videók összehozására. A szelfiegység újít: ugyan fixfókuszos, 18 mm-en ugyanakkor meglehetősen széles látószögű optikát kínál f/2,4-es blendével, hogy több ember könnyen beleférjen a látóterébe. 13 megapixelen a minőség remek: a színek, a dinamika és az expozíció egyaránt rendben és a vonalélesség szűkebb látószögre váltva is megfelelő, a háttérszeparáció portrémódban pedig pontos. Szelfivillanó is van, illetve képernyőmegvilágítás az akár 4K / 60 FPS-es éjjeli videókhoz. Itt jegyezném meg: megjelenés előtti szoftververzióval kattintottunk, az alábbi két oldal feltételei tehát nem feltétlenül tükrözik a később piacra kerülő Mate 40 Pro tudását.

[+]

A hátlapi szetthez profi fotó- és videómód, illetve szerkesztő, fénnyel festés, 3D ToF kamerával megtámogatott háttérelmosás (egy portré meg még egy) és AR móka, panoráma plusz kismillió lehetőség társul. Van monokróm felvétel, dokumentumbeolvasás, esti mód, gyorsítás, lassítás (720p-n 3840 fps-ig) és kétkamerás felvétel. Főszerepben persze a megbízható automatika van rácsvonalakkal, erős LED villanókkal, érintőfókusszal, kézi expozíciókorrekcióval és lézeres fókuszsegéddel, hogy az élesítés sose menjen félre.

[+]

A főkamera 50 megapixeles RYYB színszűrővel (23 mm, 1/1,28”, octa PD autofókusz, OIS), a 12,5 megapixelre pixel binnelt képek viszont valamiért 27 mm-re vágnak, egy picit lehagyva a szenzor felől érkező képből. Cserébe piacvezető dinamika jár remek részletességgel a kép minden pontján, túlélesítés nélkül. Teltebbek a színek a P40 Próhoz képest, a hangsúlyosabb zöldek és kékek engem az iPhone-okra emlékeztetnek. Hibátlan a helyzet éjjel is: tuti a vonalélesség, nem jelentős a zajszűrés, kiemelkedő a dinamika, bár itt-ott némileg sárgásabb a fehéregyensúly a saját szemem által látottnál, bár ezért Budapest közvilágítása is okolható. Annyira jók az automata felvételek, hogy az éjjeli mód konkrétan homályosabbat lő, így ki lehet hagyni.

46 mm-es, azaz 2x-es szenzorzoomot csíptetőmozdulattal 1,7x-es állásra szabályozva tudunk elérni. A minőség gyakorlatilag hibátlan remek dinamikával és színekkel, így senki nem fog egy igazi 2x-es zoomkamerát hiányolni. Este is kapóra jön az extra méretű főszenzor használata, igaz: némi túlélesítés szenzorzoomnál felfedezhető.

A 12 megapixeles, periszkópos optikai zoom 125 mm-es (f/3,4, OIS, autofókusz), csak valamiért 135 mm-ig belevág az automatika, úgyhogy a teljes látószögből itt is veszítünk picit, a szoftveres nagyítás után pedig csak szimplán jó, de nem tökéletes a vonalélesség. Sebaj: a dinamika és a színkezelés kitűnő, a fókusz megbízható és még éjjel is bevethetjük, csak legyen tetemes mennyiségű fényforrás, különben gyérebb a minőség.

40 megapixelről 20-ra váltott a széles modul (1/1,53”, f/1,8, PD-autofókusz), melynek 18 mm-es optikáját nem nevezném ultraszélesnek – az inkább a Mate 40 Pro+ szabadformájú, 14 mm-es lencséjére illik, és kár, hogy ezt az újítást a sima Pro nem kapta meg. Ugyanakkor remek a dinamika és a részletesség, bár a szélek felé a torzításkorrekcióra jó adag túlélesítés rákerült. Este sincs ok a szégyenre, bár megjegyezném: néhány képnél a sarkok felé kiszúrható némi szellemkép, ami valami algoritmusos gikszer lehet, ezt remélhetőleg javítják. Műfajon belül, ezzel a minőséggel így is legfeljebb csak a Mi 10 Pro és a házon belüli riválisok versenyezhetnek.

Bár a főkamerával is lehet közelképet lőni, inkább a szélessel érdemes, mert azzal hajolhatunk a témához legközelebb (6 cm) a piac legrészletesebb makróit rögzítve. Döbbenetes, hogy 20 megapixelen mennyi apró részlet kiviláglik, csak érdemes lehet kézzel igazítani az expozíción, ha az automatika túl világos képet készítene. A végére maradtak a főkamera 50 megapixeles fotói, de a sort a P40 Pro hasonló felvételei indítják, majd a Mate 40 Pro következik (2. sor), végül az utóbbi képek 18 megapixelre általam leskálázva.

Meglepő módon sokkal részletesebbek a P40 Pro 50-es AI képei: olyan, mintha a Mate 40 Pro feldolgozó algoritmusa alacsonyabb felbontáson dolgozna, és azt skálázná vissza 50 megapixelre. Ezt húzza alá, hogy míg a P40 Pro DNG RAW képei valóban 50 megapixelesek, a Mate 40 Pro 37 megapixeleseket ment. Annyi baj legyen: elég részlet jut A1-es poszter nyomtatására – tűélesnek 18 megapixelre skálázva mondanám teljes, 23 mm-es látószöggel. Minden másra ott a szenzorzoom, az 5x-ös és az ultraszéles, szóval nyugodtan hagyatkozzunk az automatikára, mert az egymagában felülteti a Mate 40 Prót a fotós trónra, és akkor ott van még egy rakás másik mód.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!