Hirdetés
Külső
Fényes, fröccsöntött, csillog és gyűjti a koszt, mi az? A burkolat. De ez még nem gond, mert az összeszerelés rendben van, s hát milyen is legyen egy iPod-klón, ha nem ilyen, még talán dob is az imázson. Viszont forgattam egy ideig, mire véglegesen megbizonyosodtam róla, hogy itt bizony nem lesz gombsor, s ezt erősíteni látszott a jobb felső sarokból előhúzható, nagyon mütyür stylus is.
De ki volt az a megatehetség, aki egy 2 inches érintőképernyőt fél centivel besüllyesztve tervezett meg? Akkor sem találod el a sarkát (nem a Katát), ha precíziós lézerrel mész rá. De ez még mind semmi, jöjjön a fő attrakció: mű-iPodhoz műtárcsa dukál, nagy kerek, de egyébként meglepően finom tapintású szürke plasztik terebélyesedik a kijelző alatt. De nem forog. Hanem nyolc (!) gombot rejt, plusz a közepén az OK funkció.
Elsőre ijesztőnek tűnhet, de alapvetően nem rossz. Számomra nem okozott gondot az egyes billentyűk elkülönítése, végül is egy túlhízlalt navigációs d-pad, csak ezúttal nem öt, hanem kilenc irányú. Bal felől is vannak gombok, kettővel a hangerőt csavargathatjuk, felettük pedig a kamera exponáló billentyűje ücsörög. A jobb oldalra megy be a már említett microSD, alatta pedig az adatcsatlakozó ajtaja fityeg, ez a bemenet semmivel sem kompatibilis.
A hátlap tetején egy optika kuksol, más egyéb nincs is itt egy Hyundai feliraton kívül, s így harmadnapra már egészen vállalhatónak érzem a külsejét, mindenki elkérte megnyomkodni, ezzel a feketével nem is annyira jön le a koppintás feeling, csak ne kellett volna használni is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
