Menü, alapfunkciók

Bekapcsolod, eldobod. Ez biztos. Felvillan a kijelző, némi Hyundai-animáció látható, de a hangeffekt olyan júzerek számára, akik még nem találkoztak kínai telefonnal, hmm, mondjuk, hogy sokkoló. Szerencsére ha még kikapcsolás előtt némítjuk, akkor a következő életre keltés során nem fog bömbölni a jószág. A térerő keresgélésnek is van némi vészjósló zenéje (szerencsére nem tart hosszan), de ilyet eddig csak Anycool és egyéb, márkajelzés nélküli kínai vackokban láttunk, úgyhogy még a menüben való bóklászás előtt bizton állíthatjuk, hogy a Hyundai nem ment messzire a szoftverért, ez bizony MTK platform.

[+]

Miután nincsenek számgombok, de van felül kihúzható stylus, nyilván egyértelmű, hogy érintőképernyővel van dolgunk, de a 176x220 pixeles felbontás ehhez a funkcióhoz több mint merész, pláne a fizikai méret figyelembe vételével. Maga a kép teljesen közepes, napfényben nem olvasható, egyébként elmegy, de sokkal zavaróbb, hogy a fényerő nem módosítható, ráadásul öt másodperc után lentebb csavarja magát, ami igencsak megnehezítette a fotózást.

Az alapképernyő három helyen tapintható meg, alul. Mehetünk a menübe, ez egész korrekt, mert fülekre osztott, négyesével elhelyezett ikonokból áll, itt még ujjal is elközlekedhetünk. Mehetünk a névjegyzékbe, illetve középtájt passzírozva felugrik a tárcsázóképernyő, virtuális gombokkal, még ezt is lehet némi odafigyeléssel körömmel üzemeltetni.

A névjegyzéknél már dülledhet a szemünk, mert automatikusan kapunk a fél képernyőt elfoglaló lista alá egy virtuális QWERTY gombsort, gratulálok. Ez olyan kicsi, hogy ceruzával is nagy kihívás eltalálni. A belső kapacitás 500 névre elegendő, egy átlagos telefonra jellemző adathalmaz rögzíthető (több szám, munkahely, email, szülinap, kép), de ember legyen a talpán aki ezeket az adatokat végig is írja.

Az üzenetírásnál beüt a káosz. Egyrészt utálom, amikor belépve a megfelelő menüpontba nincs rögtön ott, hogy szerkesztés. Előbb ki kell választani, hogy SMS, vagy MMS keletkezik-e, s utána van lehetőségünk újat létrehozni. S itt megáll a tudomány, mert két opciónk van. Vagy kérjük a QWERTY gombsort, de az itt megjelenő betűket ceruzával eltalálni csak nagyon nyugodt, stresszmentes környezetben élő nomádok tudják (nekik viszont minek telefon), utcán, kézben tartva, menet közben, netán – oh szentségtörés! – közlekedési eszközön erre nincs esély. Vagy megpróbálkozhatunk a kézírásfelismerés használatával, de ehhez saját benyomásaim alapján több hónapos gyakorlás kell. Persze próbál segíteni a szoftver annyiban, hogy a pirossal odakörmölt firkából gondol ő ugyan egy betűre, de a kijelző alsó sorában felajánlja, hogy szerinte még mire gondolhattunk mi, ez kedves, de megint jön a probléma, hogy annyira mütyürök ezeket az alternatív karakterek, hogy ezeket sem fogjuk tudni eltalálni. Nincs az a pénz, hogy én ezzel megírjak egy 160 betűs, értelmes mondattá összeálló karaktersorozatot, még fiatal vagyok, nem akarom ezzel elcseszni az életem legszebb részét.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!