Multimédia
1,3 megapixeles kamera került a telefon hátuljára, tök felesleges. Egyrészt a fotózás, illetve a képek eltárolásának művelete hosszú másodperceket vesz igénybe, s külön kell arra bíztatni a szoftvert, hogy legyen kedves el is menteni az alkotásokat. Másrészt mi a fenére gondoltak a mérnökök (bocs, ha ezzel a kifejezéssel az igazi mérnököket is megbántom), amikor a default tárhelyet a készülékre állították be? A telefon belső memóriája nagyjából 300KB, ebbe vajon hány kép fér bele? A beállításoknál van egy sereg opció, de a tesztképeket elnézve a kamera teljesítményének szempontjából ezek teljesen feleslegesek. A szokásos kínai minőség a fotók terén, mintha a komplett országra egy igen sűrű és meglehetősen nyirkos, konstans ködfátyol ereszkedett volna.
 |  |  |  |  |  |
No, de majd a zene, ugye, hát már a külső is a muzsika jegyében fogant, s ha nem találkoztam volna az eddigi egyéb marhaságokkal, akkor reménykedhetnék, hogy itt most mindenért kárpótol az MB400. Nos, van ugyebár egy csinos zenelejátszónk, olyan grafikával, mint a Windows Media Player, de ezen kívül még két skin választható. Fut a háttérben és előre definiált hangzásképek közül válogathatunk, a gond nem ez. Hanem hogy nem jöttem rá, miképp kéne beletolni a zenéket.
Vagyok annyira rutinos, hogy tudom, hogy ezekben a vackokban csak akkor találja meg a számokat a szoftver, ha azokat a memóriakártya megfelelő könyvtárába másoljuk. Miután kevés esélyét láttam annak, hogy magamtól rájövök, hogy a Hyundai vajon hogyan akarta elnevezni ezt a könyvtárat, ezért kiszedtem a kártyát, áttettem a PC-be, hogy meglessen a fájlstruktúrát, de a bővítőegység olyan üres volt, mint Pákó feje. Sebaj, itt a remek kézikönyv, magyarra fordítva, majd biztos ad támpontot. Lószart, mama. Oké, akkor vissza a telefonba, be a lejátszóba, frissítés opció. Hopp, ez végre létrehozta a kártyán a „My Music” foldert, éljen, üzembe tudtam helyezni a lejátszót.
Kihangosítva igen torz, de az erejével nincs gond. A füles ugye nem egy komoly darab, de végül is egyáltalán nem rossz, meg lehet vele barátkozni, viszont nem szétszedhető, s mivel a Hyundai teljesen egyedi csatlakozót használ, ezért esélyünk sincs ezt lecserélni. Ha a zenét lerakjuk a háttérbe, akkor hiába vannak a tárcsán a piktogramok, ezek ilyenkor nem számot léptetnek, hanem az eredeti funkciójuknak megfelelő feladatot látnak el. Vissza kell haladni a lejátszóba ahhoz, hogy a tárcsa gombjai a rájuk körmölt utasításokat adják ki.
A füles csatlakoztatása után van mód az FM-rádió használatára is. Érdekes, de nem kihangosítható, ám arra is rájöttem, hogy miért: nem talált rádióadást, csak sistergett. Pedig kézzel eltekertem a Danubiusra, tök feleslegesen. A funkció nem működik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
