Külső
A doboz egyszerű, jellemzően fehér, kissé hajaz a HTC termékek csomagolására. A tartozéklista a szokásos: töltőfej, USB kábel és filléres headset alkotja a telefon alatti zacskóhalmaz belső tartalmát. A Sonic első ránézésre nem tűnik egy különösebben kreatív módon formatervezett eszköznek, nincsenek rajta a gyártóra jellemző stílusjegyek (nehéz helyzetbe kerülnék, ha meg kéne neveznem a Huawei jellegzetességeit), de egyáltalán nem bántó a látvány, csak kissé egyhangú.
Ezt az egyhangúságot némiképp feloldja az alsó részen kiszélesedő, a telefon oldalán végigfutó, krómhatású csík, amit csak felül tör meg középen a 3,5 mm-es jack csatlakozó, illetve ide került a bekapcsolásra és a kijelző feloldására / lezárására szolgáló billentyű. Az előlapot a kapacitív érintőkijelző uralja, amelynek felbontása 320x480 pixel, technológiáját tekintve mezei TFT. A betekintési szög olyan 120 fokos, utána már átforulnak a színek, a fényerő átlagos. Méretét tekintve az ablak 3,5 inchen terpeszkedik.
A kijelző alatt négy darab érintésérzékeny gomb került elhelyezésre, a home, a menü (opciók), a vissza és a keresés ikonja látható rajtuk, s innentől gondolom totál egyértelmű, hogy újabb Android rendszerű okostelefonnal van dolgunk. Ha pedig így van, akkor valahol kéne legyen microUSB (alul), illetve microSD bővítőhely is. Ez a hátlap lapattintása után található meg, kártyát mi nem kaptunk hozzá. Az említett hátlap selymes borítású plasztik, a hangszóró számára ütöttek rajta két csíknyi lukat a mérnökök, illetve a kamera is itt kukucskál kifelé, vaku nem tartozik hozzá.
Az általános összeszerelési minőségre nem lehet panasz, az anyaghasználat sem bántóan szegényes, a 120 grammos tömeg is azt próbálja sugallni, hogy van azért ebben nafta. Kézben jó tartani a lekerekített szappant, a bal oldalra került hangerőt szabályozó gomb is pont megfelelő helyen dudorodik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
