Multimédia
A kamerától ne várjunk sokat. A Sonic hátlapján egy villanó és autofókusz nélküli modul kapott helyet, amely 3,2 megapixeles felbontásra képes. A fotózás műveletében semmi extra nincsen, a szokásos, viszonylag szűkös eszköztárral dolgozhatunk, bár a kamera teljesítményéhez nem is kell több. A képek készítésénél biztos kézre lesz szükségünk, a virtuális exponáló gomb megnyomása után késleltetve történik maga a fotózás. Lent terülnek el a tesztfelvételek, amelyek birtokában vannak mindazon negatívumoknak, amelyek a mobilos fényképeket általában jellemzik.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Zenei téren a Huawei egy átrajzolt felülettel jelentkezik, amely elég pofás, mutat albumborítót, ezerféle módon tudunk szűrni a számok között (műfaj és zeneszerző alapján is), tényleg baromi jól néz ki, csak éppen lemaradt az equalizer, ami bizony hiba. Kihangosítva kissé vernyogós, azaz leginkább mélyek egyáltalán nincsenek, a magasak is torzak, ez nem az a kütyü, amivel menőzni lehet a 95-ös buszon. Ha fektetett állapotban indítjuk el a lejátszót, akkor cover-flow nézetet kapunk, s van spéci widget is, ahol szintén látszik az albumborító. A gyári füles a felejthető kategóriába tartozik, normálisabb hangkeltőt próbálva is az volt a tapasztalat, hogy kissé fukarul bánik a mélyekkel a cucc.
Okvetlenül megemlítendő viszont, hogy van FM-rádió is a telefonban, ez mindenképpen igényli fülhallgató csatlakoztatását, lévén ez szolgál antenna gyanánt. Sajnos RDS funkciót nem találtam, de nagyobb probléma, hogy elképesztő módon ordít az egész miskulancia, vérmérséklettől függően tessenek elborzadni azon, ha Rákóczi Ferenc, vagy Bolgár György rezonál bele embertelen módon a fülünkbe. Persze a hangerőt le lehet csavarni, csak furcsa, hogy a zenelejátszónál minden fokozat feleannyira hangos, mint a rádió esetén.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
