Bevezető
Fogalmam sincs, hogy ki és miért döntött úgy a Huawei székházában, hogy elég a bérgyártásból és a hálózati elemek összeszerelgetéséből, de nagyjából egy éve (IFA, Berlin) kiléptek saját maguk árnyékából készülékgyártóként és azt mondták, hogy mostantól vállaljuk a nevünket, jönnek a ténylegesen Huawei telefonok. Ez az IDEOS bejelentésekor történt meg, aztán kicsit elvonultak fejleszteni, most pedig raklapszámra ontják az új modelleket.
Az pedig külön szerencse, hogy a Huawei hazai képviseleténél olyan emberek (is) dolgoznak, akik sokat olvassák a Mobilarenát, így aztán mi is tonnaszámra kapjuk az új modelleket. Persze szelektálgatunk köztük, hiszen azokat a készülékeket mutatjuk be, amelyek várhatóan felbukkannak a hazai szolgáltatóknál is, ezért járt nálunk Vodafone 858, Huawei 8500, Ideos X3, illetve S7 Slim is. Most nagyon masszívan elébe rohanunk az eseményeknek, az U8560 Sonic hivatalosan még nem is létezett, amikor meghozta a futár az egyébként totál végleges dobozt, aztán rá két napra bejelentették, így most már bátran írhatunk róla. S hát a fentiekből az olvasó következtethet még valamire: bizony, nagyon úgy fest, hogy a Sonic hamarosan elérhető lesz hazánkban is.
Biztos csak az én elferdült asszociációm következménye, hogy a Sonic névről nekem mindig a Hedgehog jut eszembe. Aki nem ismerné esetleg az 1991-ben született sünt, annak röviden: Sonic volt Mario „ellenlábasa“, a Sega hozta létre, hogy a Nintendo által sikerre vitt bajszos szerelőnek alternatívát állítson. A kék hajú rajzfilmfigura ugyanolyan kultikus karakterré vált, mint Mario, a mai napig jönnek ki új Sonic játékok. Nyilván a Huawei-nél ezt kevésbé mérlegelték, amikor fantázianevet kerestek az U8650-nek, inkább a sonic szó másik jelentésére fókuszáltak, ami a hang. Ez pedig egy mobiltelefon esetén meglehetősen logikus választás.
Külső
A doboz egyszerű, jellemzően fehér, kissé hajaz a HTC termékek csomagolására. A tartozéklista a szokásos: töltőfej, USB kábel és filléres headset alkotja a telefon alatti zacskóhalmaz belső tartalmát. A Sonic első ránézésre nem tűnik egy különösebben kreatív módon formatervezett eszköznek, nincsenek rajta a gyártóra jellemző stílusjegyek (nehéz helyzetbe kerülnék, ha meg kéne neveznem a Huawei jellegzetességeit), de egyáltalán nem bántó a látvány, csak kissé egyhangú.
Ezt az egyhangúságot némiképp feloldja az alsó részen kiszélesedő, a telefon oldalán végigfutó, krómhatású csík, amit csak felül tör meg középen a 3,5 mm-es jack csatlakozó, illetve ide került a bekapcsolásra és a kijelző feloldására / lezárására szolgáló billentyű. Az előlapot a kapacitív érintőkijelző uralja, amelynek felbontása 320x480 pixel, technológiáját tekintve mezei TFT. A betekintési szög olyan 120 fokos, utána már átforulnak a színek, a fényerő átlagos. Méretét tekintve az ablak 3,5 inchen terpeszkedik.
A kijelző alatt négy darab érintésérzékeny gomb került elhelyezésre, a home, a menü (opciók), a vissza és a keresés ikonja látható rajtuk, s innentől gondolom totál egyértelmű, hogy újabb Android rendszerű okostelefonnal van dolgunk. Ha pedig így van, akkor valahol kéne legyen microUSB (alul), illetve microSD bővítőhely is. Ez a hátlap lapattintása után található meg, kártyát mi nem kaptunk hozzá. Az említett hátlap selymes borítású plasztik, a hangszóró számára ütöttek rajta két csíknyi lukat a mérnökök, illetve a kamera is itt kukucskál kifelé, vaku nem tartozik hozzá.
Az általános összeszerelési minőségre nem lehet panasz, az anyaghasználat sem bántóan szegényes, a 120 grammos tömeg is azt próbálja sugallni, hogy van azért ebben nafta. Kézben jó tartani a lekerekített szappant, a bal oldalra került hangerőt szabályozó gomb is pont megfelelő helyen dudorodik.
Vas és menü
A Huawei Sonic végre nem a nyögvenyelős MSM7225-öt, hanem annak nagyobb testvérét, a Qualcomm MSM7227-et kapta meg, ami sokkal barátságosabb sebességet nyújt, főleg, hogy egy Adreno 200-as GPU is segíti a munkát. A RAM mérete 256 MB, a ROM pont ennek kétszerese. Bár ez sem egy friss vas, de ez már elég ahhoz, hogy kielégítő sebességet adjon a kütyünek, s persze nem szabad elfelejteni, hogy egy igen kellemes árfekvésű cucchoz van szerencsénk.
A vason az Android legfrissebb verziója dolgozik, a 2.3.3-as. Ráadásul a Huawei alaposan meg fel is pimpelte, rengeteg helyen változtattak a felületen, a menü, a kezdőképernyő, a zenelejátszó megújult, illetve számos hasznos segédalkalmazás került rá a készülékre gyárilag, amit fognak értékelni azok a felhasználók, akiknek nincs affinitásuk arra, hogy a Marketen keresgéljék össze maguknak az ilyen jellegű programokat.
A kezdőképernyőt nem lehet kétujjas mozdulattal összehúzni, de jobboldalt alul van erre egy ikon. Összesen hét képernyőnk lehet. A Huawei saját launchert írt, ami természetesen visszaállítható az alap androidos eszköztárra, de igazából elég jópofa az, amit a kínai mérnökök összeütöttek. A kezdőképernyők különböző effektusokkal jöhetnek egymás után, foroghatnak, elcsúszhatnak lapozáskor, ez elég látványos. A rendszer általános sebessége a mindennapok során kielégítő, de bizony beleszaladtam memóriahiányba, konkrétan a zenelejátszó widgetjét már nem volt hajlandó kirakni a szoftver, persze ekkor mindenféle cucc nyitva volt már a háttérben, úgyhogy javasolt egy task manager telepítése az ilyen esetek elkerülésének érdekében. A Quadrant 872 pontot dobott ki a Sonic kapcsán, ami nagyjából megfelel a várakozásoknak.
Az ikonok közé kerülve eleinte kissé mellbevágó, hogy a Huawei leginkább a Samsung felületét másolja – első blikkre ugyanis teljesen olyan az ember érzése, mintha egy TouchWiz interfészt bámulna. Az oldalra lapozó menü alapesetben három képernyőnyi rajzocskát tartalmaz, ezeknek a sorrendje szabadon variálható. Fontos leszögezni, hogy a Sonic hangminősége messzemenőkig rendben van, teljesen tisztán és érthetően tudunk vele kommunikálni.
Az androidos gyári widgetek mellett van néhány Huawei-féle minialkalmazás is. Nagyon hasznosnak értékeltem az eseménylistát, ez egy teljes képernyőt elfoglaló widget, gyakorlatilag azt tudja, amit a híváslista és az üzenetfolyam együtt, a legutóbbi kommunikációs tevékenységeink kerülnek ide. A Huawei Music váltja ki a zenelejátszós gyári applikációt, illetve van egy közösségi widget is, amely a Twitter és a Facebook hírfolyam kumulációját jeleníti meg. Ez kissé hajaz a Sony Ericsson megoldására, legalábbis grafikailag: az egyes események kis kártyákon jelennek meg, amelyek görgethetőek. Új az e-mail widget, csináltak a naptárhoz is egyet, ezek jellemzően grafikai mókolásokon estek át.
Alapfunkciók
A telefonkönyv, a tárcsázó és a híváslista egy felület, fülek választják el egymástól a különböző funkciókat. A fehér háttér elé rajzolt fekete tipográfia nagyon jól olvasható. Nincs gond a gördítési sebességgel és a kereséssel sem. A névjegyzék szinkronba kerülhet a Facebook ismerőseinkkel, szerencsére nem ömleszti bele a rendszer a nevek közé az összes közösségi kontaktunkat, ezeket egyenként van lehetőségünk hozzáadni a listához. Viszont egyenként is kell egymáshoz rendeljük a bejegyzéseket, a Huawei szoftvere nem annyira intelligens ebben az ügyben, mint a HTC Sense.
Az üzenetkezelésnél a legörömtelibb pont az volt, hogy a Huawei-féle billentyűzet nagyon jól kezelhető már álló módban is. Lehet kék is a gombsor, illetve kérhetünk mobilos elrendezést is, ugyanakkor a tesztkészülékből hiányoztak az ékezetes karakterek, jóllehet maga a felület magyarul kommunikál. Remélhetőleg ez a végleges kiadásban már nem fog problémát okozni. Az SMS-ek természetesen chat nézetben követhetőek nyomon, az e-mail postafiók kezeléséhez szolgáló szoftver viszont szintén saját fejlesztés, s igazából teljesen meg voltam vele elégedve. POP3, IMAP és Exchange fiókokat is kezel. Utóbbit nem volt alkalmam kipróbálni, a másik kettő viszont patent módon üzemel, több postafiók is felvehető, állítható a frissítási intervallum és a szerverről való törlés módja, illetve – ahogyan már erről esett szó – van hozzá klassz widget is.
Naptárat is rajzolt nekünk a Huawei. Ez ugyanazzal a funkcionalitással bír, mint az androidos, igazából csak egy skin, de ehhez is tartozik saját widget, ahol be vannak karikázva pirossal a már elmúlt dátumok. Először nem értettem, hogy minek, aztán rájöttem, hogy ez egyfajta népszokás, a fodrásznál láttam ugyanezt a falon, gondolom így könnyebb azonosítani az aktuális dátumot. A vekker több időpontot képes megjegyezni, a készülék kikapcsolt állapotában nem ébreszt, ez androidos sajátosság. A számológép alapfunkciós, van hangtárcsázó és jegyzettömb, ugyanakkor nincs diktafon és dokumentumkezelő. Persze ez utóbbi kettő letölthető a Marketről.
Ami viszont van, az nem haszontalan. Egyrészt akad egy Adatfolyamok névre keresztelt Twitter és Facebook forrásból táplálkozó közösségi alkalmazás (aminek ugye van widgete) is. Van Appinstaller, ami SD kártyáról segít alkalmazásokat telepíteni, van egy biztonsági mentést készítő program, ami szintén a memóriakártyára dolgozik, akár ütemezett módon is, illetve van egy kellemes adatforgalom-számláló, ahol limitet is beállíthatunk mobilnetes csomagunknak megfelelően. Ezt a Huawei a már tőlük ismert Hi-Space online áruházzal fejeli meg, ahol csupa ingyenes alkalmazást találhatunk és tölthetünk le.
Multimédia
A kamerától ne várjunk sokat. A Sonic hátlapján egy villanó és autofókusz nélküli modul kapott helyet, amely 3,2 megapixeles felbontásra képes. A fotózás műveletében semmi extra nincsen, a szokásos, viszonylag szűkös eszköztárral dolgozhatunk, bár a kamera teljesítményéhez nem is kell több. A képek készítésénél biztos kézre lesz szükségünk, a virtuális exponáló gomb megnyomása után késleltetve történik maga a fotózás. Lent terülnek el a tesztfelvételek, amelyek birtokában vannak mindazon negatívumoknak, amelyek a mobilos fényképeket általában jellemzik.
Zenei téren a Huawei egy átrajzolt felülettel jelentkezik, amely elég pofás, mutat albumborítót, ezerféle módon tudunk szűrni a számok között (műfaj és zeneszerző alapján is), tényleg baromi jól néz ki, csak éppen lemaradt az equalizer, ami bizony hiba. Kihangosítva kissé vernyogós, azaz leginkább mélyek egyáltalán nincsenek, a magasak is torzak, ez nem az a kütyü, amivel menőzni lehet a 95-ös buszon. Ha fektetett állapotban indítjuk el a lejátszót, akkor cover-flow nézetet kapunk, s van spéci widget is, ahol szintén látszik az albumborító. A gyári füles a felejthető kategóriába tartozik, normálisabb hangkeltőt próbálva is az volt a tapasztalat, hogy kissé fukarul bánik a mélyekkel a cucc.
Okvetlenül megemlítendő viszont, hogy van FM-rádió is a telefonban, ez mindenképpen igényli fülhallgató csatlakoztatását, lévén ez szolgál antenna gyanánt. Sajnos RDS funkciót nem találtam, de nagyobb probléma, hogy elképesztő módon ordít az egész miskulancia, vérmérséklettől függően tessenek elborzadni azon, ha Rákóczi Ferenc, vagy Bolgár György rezonál bele embertelen módon a fülünkbe. Persze a hangerőt le lehet csavarni, csak furcsa, hogy a zenelejátszónál minden fokozat feleannyira hangos, mint a rádió esetén.
Adatátvitel, akkumulátor
Mobilhálózatokon 7,2 Mbps sebességű letöltésre képes a készülék, a feltöltési tempó csupán 384 kbps. Nem mintha ez olyan vadállati módon égető probléma lenne. Természetesen van WLAN, van GPS, van Bluetooth 2.1, úgyhogy a szokásos eszköztár rendelkezésünkre áll. A böngészőben nincs flash támogatás, le sem lehet erre a hardverre szedni. Maga a browser egyébként egész jó, nyilván nem fog az ember estéken keresztül ezzel netezni, de a fontos dolgokra elegendő a dolog. Az Android velejárója, hogy mobil hotspotként is működik a készülék. Oh, és ez az első Huawei telefon, amiben van NFC támogatás egy spéci hátlappal (feláras), erről már megírtunk korábban, hogy mire jó.
A hátlap alatti akkumulátor jól teljesített a teszt során. Az 1400 mAh teljesítményű telep majdnem három napig üzemelt úgy, hogy negyedóránként szedegette le a leveleimet, frissültek a Facebook státuszok, s persze telefonáltam is rajta bőszen. Töltést természetesen számítógépről is vesz fel. Ha erre vetemedünk, akkor kártyaolvasóként működhet a cucc, de a belső memóriát is babrálhatjuk.
Külső | |
---|---|
Ergonómia | 7 pont |
Anyaghasználat | 7 pont |
Összeszerelés minősége | 6 pont |
Kijelző mérete, minősége | 8 pont |
Belső | |
Kezelhetőség | 7 pont |
Sebesség | 6 pont |
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 9 pont |
Felhasználói felület élménye | 9 pont |
Alapfunkciók | |
Hangminőség, vételi stabilitás | 9 pont |
PIM funkciók | 9 pont |
Adatkommunikációs képességek | 7 pont |
Multimédia | |
Vizuális | 3 pont |
Audio | 6 pont |
Egyebek | |
Üzemidő | 7 pont |
Ár/érték aránya | 9 pont |
Hogyan értékelünk? |
Összegzés. A Huawei U8650 Sonic csak pár ezer forinttal lesz drágább, mint az U8500. Viszont frissebb rajta a rendszer, kapott egy egyedi kezelőfelületet, számos apró szoftveres extrát, valamint egy komolyabb processzort, amiben grafikus gyorsító is van. Ennek fényében megbocsátóbbak vagyunk a jelzésértékű kamerával szemben, vagy a kissé harmatosan szóló zenelejátszó tekintetében. Ez már az a vas, ami a hétköznapok során megbízhatóan teszi a dolgát, nyilván nem egy multimédiás szörnyeteg, de akadás nélkül elviszi az Angry Birds-öt, lehet vele netezgetni, jók a közösségi funkciók és egész jól bírja az akkumulátor is. Ez manapság ennyi pénzért teljesen jó vételnek számít, már csak az a kérdés, hogy milyen hamar kerülhet be az operátori kínálatba versenyképes áron a ketyere, mert bár nem egy csúcsmodell, s nem is egy extra formatervezési bravúr, de teljes értékű okostelefonnak tekinthető, s bizony a vásárlók örülhetnek a legjobban annak, hogy a kínai cégek előretörése (Huawei, ZTE, Alcatel) ezen a vonalon az árak drasztikus esését vonja maga után. Lassan ott tartunk, hogy a zárt rendszerű telefonok már csak a huszonezres kategóriában versenyképesek, vagy valami nagyon extrát kell adniuk ahhoz, hogy partiban legyenek a belépő szintű androidos gépekkel. Ez pedig egyre inkább erősíti azt, hogy pár éven belül a felhasználók döntő többségének okostelefonja lehessen, függetlenül attól, hogy nem mindenki óhajt minden funkciót kihasználni: de ezekben a kütyükben pont ez a jó, mindenki úgy válogathatja össze az alkalmazásokat, ahogyan arra neki pont szüksége van. A Huawei pedig láthatóan komoly erőket mozgósít meg, az utóbbi hetek-hónapok során több teljesen vállalható terméket is megismerhettünk, s nagy eséllyel nem fogják ezen a szinten abbahagyni. Plecsni természetesen erre a modellre is jár, hiszen árához képest jó ajánlat.
![]() |
Huawei U8650 Sonic |
Bog
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
Specifikáció
![]() |
Általános | |
---|---|---|
Technológia | GSM / UMTS | |
Méret | 116,3 x 60,5 x 11,9 milliméter | |
Tömeg | 120 gramm | |
Színvariációk | fekete | |
Kijelző | ||
Kijelző átlója | 3,5 hüvelyk | |
Kijelző felbontása | 320 x 480 pixel | |
Kijelző típusa | TFT | |
Színárnyalatok száma | 256 ezer | |
Memória | ||
Telefonkönyv kapacitása | korlátlan | |
SMS memória | korlátlan | |
Belső memória | 256 MB RAM / 512 MB ROM | |
Memória bővíthetősége | microSD (SDHC) | |
Adatátvitel | ||
Frekvenciasávok | GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz |
|
GPRS / EDGE | van / van | |
UMTS / HSDPA / HSUPA | van / 7,2 Mbps / nincs | |
IrDA / Bluetooth | nincs / 2.1 (A2DP) | |
WiFi | 802,11 b/g/n | |
USB | microUSB 2.0 | |
Push-to-talk / RSS | nincs / nincs | |
GPS vevő | van | |
Alapfunkciók | ||
Profilok | nincsenek | |
Vibra funkció | van | |
Kihangosás | van | |
Hangtárcsázás / hangvezérlés | van / van | |
Hangrögzítés | van | |
Ébresztés | van | |
Prediktív szövegbevitel | van | |
Szoftverek | ||
Platform | Android 2.3.3 | |
WAP / HTML böngésző | van / van | |
E-mail kliens | van | |
Java | van | |
Játékok | vannak | |
Valutakonverter | van | |
Extra szoftverek | Facebook, Twitter, Fájlkezelő, Adatforgalom Monitor, Backup | |
Multimédia | ||
Fő kamera | 3,2 megapixeles, fixfókuszos | |
Másodlagos kamera | nincs | |
Videófelvétel | van | |
Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
Hangszínszabályzó | nincs | |
FM-rádió | van | |
Üzemidő | ||
Alap akkumulátor | 1400 mAh-s Li-Ion | |
Egyebek | ||
3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, tethering, egyedi felhasználói felület |