Doboz, külső
A doboz elég egyszerű, egy kékes hasáb, benne ül a ketyere, valamint két gumiharang — ez ugye ahhoz kell, hogy a megfelelő végződésűt válasszuk fülünk méretéhez kalkulálva. A TalkBand kétféle méretben (és többféle színben) létezik, az S és az L közül hozzám a kisebb érkezett, volt is némi aggodalmam, hogy fel tudom-e tenni a csuklómra. Épp sikerült, magyarán csuklóra még ezek szerint híznom kell — ezen mondjuk dolgozom, de elsősorban hasi tájékon értem el szignifikáns eredményeket. A szíj gumiszerű, kis két pöcökkel rendelkező kapoccsal tudjuk magunkra pattintatni a cuccot.
A szíj másik felének végét le lehet hajtani, így előbukkan egy USB interfész — ezen keresztül kaphat áramot a készülék. Ez egyébként a konstrukció egyik gyenge pontja, egyrészt nem hajlik fel eléggé a szíj vége, ezért én speciel nem bírtam jól bedugni az aljzatba, másrészt egy notebook oldalából előkunkorodó TalkBand nem csak ostobán néz ki, de elég zavaró is. Nyilván a megoldás az, hogy egy konnektoros töltőfejbe küldtem be, úgysem kell sokáig tölteni, mivel 90 mAh teljesítményű akku van benne.
A szíj felső része üreges, itt ücsörög a TalkBand maga. A szíjhoz egy érintős csatlakozón kapcsolódik, az egész terméken összesen két gomb van. Az egyik a szíjon ül, a TalkBandtől jobbra, ha megnyomjuk, akkor ki lehet szedni a helyéről a kütyüt, hogy a fülünkbe illesszük. A másik a szíj üreges részének oldalán található, ez megnyomja azt a gombot, ami a TalkBanden magán is oldalt helyezkedik el. Ez a billentyű multifunkciós, hívás esetén ezzel tudjuk felvenni, normál állapotban pedig ezzel tudunk léptetni a funkciók között.
Fülbe helyezve a TalkBand meglepően kényelmes és stabil. A kijelző OLED, egyszínű, grafikus, kicsit hajlított, nem tud semmi égbekiáltó extrát, de napfényben is jól olvasható. Néhány másodperc után magától lekapcsol. A karperecben van vibramotor, ha jön hívás, akkor rezeg, ugyanígy tesz akkor is, ha elhagyjuk a telefont, illetve akkor is, amikor bepattintjuk a helyére.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
