Bevezető
Ha valaki nem alapos, akkor nagyon mellé tud nyúlni az úgynevezett okos karperecek piacán válogatva. Itt ugyanis irgalmatlan nagy az árbéli, tudásbéli és minőségi szórás, boldog-boldogtalan ilyen tartozékot gyárt, az egy dolog, hogy az okostelefonnal foglalkozó cégek mindegyike előjött már a saját megoldásával, de helyet kérnek a fitnesz világából érkező márkák (Garmin, Polar, Fitbit) és a totálisan noname megoldások is. Amelyek egyébként lehetnek akár jók is.
Most épp ott tartunk, hogy ez az egész, csuklóra szerelhető törekvés olyan sokféle formájú, tudású és árú terméket eredményez, amelyek között még a szakavatottabbaknak is nehéz rendet vágniuk, de azért próbáljuk meg. Egyrészt vannak az okosórák, ezeket le is lehetne húzni a listáról, ha egyik-másik nem lenne arra is képes, hogy edzésmonitorozást is műveljen, mint mondjuk a Gear S. Aztán ott vannak az órának kinéző, de fitnesz funkciókkal feltápolt, ám nem okos termékek, mint a Polar V800, vagy a TomTom újdonsága (erről lesz anyagunk hamarosan), ezek viszonylag buták, ugyanakkor amit tudnak, azt profin hozzák. Ha a karpereceket nézegetjük, akkor szintén legalább két halmazra kell bontsuk a szereplőket, a primitívebb kütyük közé tartoznak azok a filléres megoldások, amelyekben valami mozgásérzékelő méricskél és az adatokat átküldi a telefonra, ilyen a Prestigio kütyüje. Ebből is van bőven nívósabb, a Polar Loop mellett ott van a Fitbit One, vagy a Garmin vívofit, hogy csak pár példát mondjak. És akkor van még egy szint, amikor a ketyere notifikál is, azaz jelzi a hívásokat, üzeneteket, ide tartozik mondjuk a Gear Fit, vagy a Sony SmartBand, a Microsoft újdonsága (amiben GPS is van), illetve jelen írásunk tárgya is.
A fentieket egyébként jól össze is lehet keverni, mondjuk az Epson berlini standján láttunk ilyesmit, de ami most inkább lényeges, hogy a Huawei még egyet csavart ezen az egészen és a karperec egyben Bluetooth headset is. És mivel az igen idétlenül nézne ki, ha az ember a csuklóját emelgetné a füléhez, ezért a TalkBand szíve kipattintható a szíjból és bedugható a fülbe. Egész ötletes, nem? De mennyire hasznos?
Doboz, külső
A doboz elég egyszerű, egy kékes hasáb, benne ül a ketyere, valamint két gumiharang — ez ugye ahhoz kell, hogy a megfelelő végződésűt válasszuk fülünk méretéhez kalkulálva. A TalkBand kétféle méretben (és többféle színben) létezik, az S és az L közül hozzám a kisebb érkezett, volt is némi aggodalmam, hogy fel tudom-e tenni a csuklómra. Épp sikerült, magyarán csuklóra még ezek szerint híznom kell — ezen mondjuk dolgozom, de elsősorban hasi tájékon értem el szignifikáns eredményeket. A szíj gumiszerű, kis két pöcökkel rendelkező kapoccsal tudjuk magunkra pattintatni a cuccot.
A szíj másik felének végét le lehet hajtani, így előbukkan egy USB interfész — ezen keresztül kaphat áramot a készülék. Ez egyébként a konstrukció egyik gyenge pontja, egyrészt nem hajlik fel eléggé a szíj vége, ezért én speciel nem bírtam jól bedugni az aljzatba, másrészt egy notebook oldalából előkunkorodó TalkBand nem csak ostobán néz ki, de elég zavaró is. Nyilván a megoldás az, hogy egy konnektoros töltőfejbe küldtem be, úgysem kell sokáig tölteni, mivel 90 mAh teljesítményű akku van benne.
A szíj felső része üreges, itt ücsörög a TalkBand maga. A szíjhoz egy érintős csatlakozón kapcsolódik, az egész terméken összesen két gomb van. Az egyik a szíjon ül, a TalkBandtől jobbra, ha megnyomjuk, akkor ki lehet szedni a helyéről a kütyüt, hogy a fülünkbe illesszük. A másik a szíj üreges részének oldalán található, ez megnyomja azt a gombot, ami a TalkBanden magán is oldalt helyezkedik el. Ez a billentyű multifunkciós, hívás esetén ezzel tudjuk felvenni, normál állapotban pedig ezzel tudunk léptetni a funkciók között.
Fülbe helyezve a TalkBand meglepően kényelmes és stabil. A kijelző OLED, egyszínű, grafikus, kicsit hajlított, nem tud semmi égbekiáltó extrát, de napfényben is jól olvasható. Néhány másodperc után magától lekapcsol. A karperecben van vibramotor, ha jön hívás, akkor rezeg, ugyanígy tesz akkor is, ha elhagyjuk a telefont, illetve akkor is, amikor bepattintjuk a helyére.
Működés és szoftver
A TalkBand kizárólag a bejövő hívások kapcsán értesíti a felhasználót arról, hogy valami történt. Sem az üzenetek, sem egyéb notifikációk nem jelennek meg a csuklónkon. Híváskor a hívó neve jópofa animációval jelenik meg a kijelzőn, ha megnyomjuk a gombot a headseten, akkor fogadjuk, ha megint megnyomjuk, akkor letesszük. A hangerőt a telefonon tudjuk állítani.
Android 4.0-nál frissebb rendszerű készülékre fel lehet telepíteni a nagyon fantáziadúsan Huawei TalkBandnek keresztelt szoftvert, illetve van iOS verzió is, nahát. A párosítás pofonegyszerű, utána érdemes kitöltenünk a profilunkat életkorunkkal, magasságunkkal és súlyunkkal — ebből számol majd elégetett kalóriát a szoftver. A felület átlátható, elég csinos is, kezelni pofonegyszerű. Amikor az appot indítjuk, akkor áttölti a friss adatokat a TalkBandről, a lépésszámot, a megtett távolságot, az esetlegesen végzett edzés idejét, az elégetett kalóriákat és az alvásunkkal kapcsolatos információkat láthatjuk. Ez utóbbihoz nyilván az kell, hogy éjjel is rajtunk legyen a karperec.
Az elmúlt napokra, hetekre és hónapokra is vissza tudunk lapozni, a fogaskerékre bökve pedig néhány extra beállításhoz jutunk. Itt beállíthatjuk, hogy milyen hosszú inaktivitási idő után rezegjen meg a csuklónk azzal a felhívással, hogy ideje valamit mozogni, illetve intelligens ébresztést is kérhetünk. Itt paraméterezhetjük, hogy az előírt ébresztési időponttól mennyiben térhet el a kütyü, megpróbál annak alapján riasztani, hogy szerinte mennyire mélyen alszunk.
Összegzés. A TalkBand B1 láthatóan nem akar egy mindent tudó, extra funkciókkal telezsúfolt kütyü lenni, de amit vállal, azt hozza. Itt a cél tényleg az volt, hogy két tartozékot egyesítsenek, s ebből a szempontból nem lehet panaszunk, ugyanakkor egy picit jobban is átgondolhatták volna, hogy ha már úgyis van vibrációs jelzés a készülékben és egyébként is a hívásokra reagál, akkor a többi notifikáció megjelenítése sem jött volna rosszul. Az IP57-es védelem az átlagjúzernek bőven elég, a 90 mAh-s akku is simán húzza 3-4 napig még úgy is, hogy a Bluetooth-kapcsolat folyamatos. A TalkBand nem is néz ki rosszul, a szoftver is könnyen kezelhető. Headsetként csak a hangerőállítást hiányoltam, beszélgetőpartnereim jól hallottak — miután kipattintottam a szíjból a kütyüt és a fülembe tettem. Ez egyébként egy dinamikusan gyorsuló folyamat az idő előrehaladtával, a második napon már rutinból emeltem ki a TalkBanded a szíjból és csak akkor nyomtam meg a hívásfogadó gombot, amikor már a fülemben volt a kütyü. A nagy kérdés a cucc ára, mivel itthon hivatalosan még a cikk írásakor nem kapható, ezért csak saccolni tudjuk, hogy 30 és 40 ezer forint közé fog esni. Ez onnan nézve sok, hogy ennyiért már középkategóriás okostelefont is kapni (meg 80 kiló kenyeret és egyhuszad lélegeztetőgépet), onnan nézve viszont baráti, hogy rögtön két eszközt is kapunk. És persze lehet, hogy a TalkBand B1-nek is jót tenne valami akció, ahol a szolgáltatók telefon mellé szórják merő kedvességből, de ha nem alakul így, akkor is egy ötletes termékről van szó, ami tőlem kap egy Tetszett plecsnit és nagyon bízom benne, hogy egy TalkBand B2 már készül a kínaiak boszorkánykonyhájában.
 |
| Huawei TalkBand B1 |
Bog
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
