Multimédia
A Lite megnevezésű Huawei termékek jellemzően a kameránál “lájtulnak” el, hiába viseli ez a termék is a P9 nevét, itt ne keressük az ott megismert, Leica-bábáskodással összerakott, duplalencsés kamerát, tesztalanyunk hátsóján egyetlen optika ücsörög, ránézésre nem ígér sokat. Látni fogjuk tüstént, hogy ez az előzetes megállapítás többé-kevésbé igazolódik is, noha a kamera szoftvere szokás szerint jól felépített. Indítás után bal oldalon néhány effekt, virtuális szépészeti beavatkozás és vaku kapcsolgatható, jobbra pedig a fényképezés és a videofelvétel között válthatunk. A többi opciót oldalirányú ujjmozdulatokkal érjük el, itt állítható a felbontás (maximum 12 megapixel), illetve a telítettség, a kontraszt és a fényerő. Még egyet lapozva pedig megkapjuk a módokat, amelyek között van HDR, time-lapse, panoráma, lassított felvétel, utófókusz, illetve pro fotó néven egy további beállításokat tartalmazó felület. Itt már a fókuszálás módja, az ISO, a záridő, a fehéregyensúly és az EV is csavargatható.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Bármit is csinálunk azonban, vannak dolgok, amik nem tudnak jobbak lenni: kicsi a szenzor, kicsi a lencse, ezért a kép szélein elmosódottabb a végeredmény. Középtájékon sem lehetünk maradéktalanul elégedettek, elvész a részletek egy része, miközben a zaj mértékét sem sikerül még frankó fényviszonyok között sem minimumra csökkenteni. Nincsenek viszont a képek túlélesítve, ez erény. A színekkel nincs gond, a dinamikatartomány mobilos berkekben az átlagnál valamivel jobb, fókuszt is gyorsan talál a kamera, de összességében ez a produkció inkább középszerű, ezen az árszinten akadnak jobb képességekkel büszkélkedő telefonok. Este nem nagyon érdemes erőltetni a dolgokat, akkor eléggé összeomlik a P9 Lite (2017), persze kézi módban bőven lehet javítani a dolgon. Videózásnál Full HD az elérhető maximális felbontás, de stabilizáció nincs. Tesztfelvétel itt.
[+]
A zenei felhozatalra kevesebb panaszom van, a platform lejátszója nagyon kulturált, van időzítő, tud mutatni albumborítót és dalszöveget, equalizer viszont nincs. Helyette megkapjuk az SWS módot, ami headsettel működik és némi teltséget ad a zenének (egyébként ez egész ügyes), mondjuk gúgliztam 10-15 percet, hogy mi a bánat az SWS, mire kiderült, hogy a Super Wide Sound rövidítése. Az alsó kis hangszóró elég kis harmatos, de legalább nem torzít. Találunk FM-rádiót, ehhez zsinóros headset csatlakoztatása szükségeltetik, automatikusan megkeresi az állomásokat, de az RDS-t nem tudtam belőle kipréselni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
