Kamerák, multimédia
A P8max 5 megapixeles előlapi (íme, mit lát), és a P8-hoz hasonlóan, 13 megapixeles RGBW hátlapi szenzort kapott. Az utóbbi technológiának este érezni az áldásos hatásait, nappal némi minőségveszteség árán. A hátlapi modulhoz optikai képstabilizátor, f/2-es lencse és jó fényű, kéttónusú ledes villanó tartozik. A szoftver maradt a régi, azaz az élőkép egyik oldalán érhető el a módválasztó, a kameraváltó és a vakubeállítások, a másikon pedig a fényfestésre, az arcszépítésre, a videofelvételre és a time-lapse rögzítésre lehet váltani. Ugyanitt lehet exponálni, effektet választani, illetve a galériát megnyitni. A módok között akad panoráma, HDR, utófókuszálás, többelemes fotózás, kép hangjegyzettel, vízjelezés és éjszakai (ISO100-1600, záridő 1/4 - 32 másodperc), széles körben paraméterezhető kézi mód viszont nincs. Ha az ember például éjszakai módra vált, nem érhető el az expozíciókorrekció és a fehéregyensúly. Sajnos a camera2 API-s szoftvereket a P8max nem aknázza ki. Akad még időzítő, és a feldolgozás során hozzáadott telítettség és az élesség is állítható.
[+]
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Akárcsak a P8 esetében, a vonalélesség most is átlagos, kiszúrható zajmentesítéssel, ám túlélesítés vagy lencsehibák nélkül. A részletgazdagságba nyilván bele lehet kötni (bár jut elég belőle A4-es nyomtatásra), ám egy kamera összképe sokkal több egyetlen szempontnál: a P8max például fürgén operál, remek fehéregyensúllyal és dinamikatartománnyal dolgozik és villámgyors a HDR is, ami néha automatikusan bekapcsol. Így aztán szeszélyes időben is képes volt P8max megmutatni, hogy hű társ lehet utazáshoz vagy családi eseményekhez egyaránt, túl sok gépészkedés nélkül gyarapítva az albumokat. Makró fronton is rendben van a helyzet, bár több apró részletet itt is szívesen viszontláttunk volna. Vakuval vagy anélkül mindenesetre szépen ki lehet emelni az előteret a háttérből, vagy fordítva.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A hátlapi kamera parányinak tűnhet, ám minőségi fotók lőhető vele [+]
Este kárpótol a Huawei a tűéles képek hiányáért: már automata módban is jó rátával készülnek a használható fotók, és a HDR-t is bátran be lehet vetni. A fehéregyensúly és a fókusz sem rakoncátlankodik, hiába érhetők el viszont a hosszabb záridők az esti módban, ilyenkor csak az érzékenység paraméterezhető, és az elkészült képek is csak 8 megapixelesek. Így is érdemes bevetni ezt a módot igazán sötétben, a remek optikai képstabilizátorral ugyanis a hosszabb záridőket is meg lehet tartani kézből, állványról pedig a fényfestés is rendben működik. Hiányzik viszont a RAW-ba való mentés, illetve a 4K-s és lassított felvétel. A Full HD-s klipek részletgazdagsága is hagy kívánnivalót maga után, a mikrofonok pedig meglehetősen érzékenyek a légmozgásra. Az a helyzet, hogy bár pozitívak a kamerás megfigyeléseink, időközben a Nexus 6P-vel a Huawei letett az asztalra egy még jobb fotós mobilt, több opcióval és jobb vonalélességgel.
[+]
A zenelejátszó a helyben tárolt dalokat listák, előadók, albumok, mappák és ábécé sorrendben listázza, a szoftver megbirkózik a FLAC és a WMA kiterjesztésekkel is. Hangszínszabályzó nincs, a DTS-mód viszont aktiválható. A fülesre remek minőségű zene jut torzítások, zörejek vagy bármilyen kiegyensúlyozatlanság nélkül, és hangerőből sincs hiány. Valamilyen fejhallgató csatlakoztatása mindenképpen szükséges a rádió beüzemeléséhez.
[+]
A videolejátszó kissé fapados, az AC3 hanggal és a feliratokkal nem birkózik meg, egy BS Player viszont már igen, bár a 4K-s tesztfájl azon is kifogott. Ekkora méretben egyébként már bőven élvezetes a mozizás, csak épp két kézzel fogva könnyű eltakarni az ilyenkor csak balról vagy jobbról sugárzó hangszórót – ekkora méretben simán beleférhetett volna egy előlapi sztereó megoldás, sokkal praktikusabb volna. A maximális hangerő átlagos, a csengőhangokat meg lehet hallani, és a hangminőség is rendben van, bár a mélyekből ezúttal is hiányt érzünk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
