Külső és kijelző

Már-már megmosolyogtató, hogy az alább látható Galaxy A3-at és az alatta elterülő P8max-ot is okostelefonnak nevezzük tágabb értelemben, ennek persze telekommunikációs okai vannak. A 6,8 hüvelykes, 1080 x 1920 pixeles LTPS IPS megjelenítő akkora, hogy az az 5,5 hüvelykes LG G4 egész készülékházát elnyeli, és így is marad körülötte hely. Azt, hogy ki tervez egy 182,7 x 93 x 6,8 milliméteres és 228 grammos monstrumot a zsebében hordani, jó kérdés, az viszont teljesen logikus, és a P8max kifejezett erénye, hogy az oldalsó képernyőkávák jóval vékonyabbak, mint azt a 7 hüvelykes táblagépeknél megszoktuk. Gondoljunk bele: az eszköz kényelmesen átfogható egy kézzel anélkül, hogy véletlenül hozzáérne az ember a képernyőhöz, alul-felül pedig pont elég vastag a káva, hogy ugyanez fekvő állapotban, két kézzel se legyen probléma.

Ez is telefon és az is: a Galaxy A3 eltörpül a P8max kijelzője mellett [+]

Az arányokat a Huawei mérnökei tehát eltalálták, a magnéziumötvözettel borított masina összeszerelése pedig ismét parádés lett: az egész P8max olyan, mintha így vájták volna ki egy kősziklából, semmi bizonytalanság, recsegés vagy illesztési hiba, és ezúttal a hátlapot sem érezzük túl vékonynak. Esztétikailag legalább ennyire jó a helyzet: hozzánk az ezüst festésű masina látogatott el, és az a kevés műanyag elem sem zavart be, amelyik a hátlap alján, illetve a készülék tetején és alján, a jobb antennajel átvitelért felel. Ekkora paraméterekkel felesleges lett volna a hátlapot ívesre venni, ehelyett az oldalélek kerekednek le annyira, hogy hosszabb ideig se legyen kényelmetlen a P8maxot tartani. Más kérdés persze, hogy a negyedkilós phablet mindenhol érezteti a jelenlétét.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az IPS panel fényereje jó, a betekintési szögek átlagosak [+]

A Full HD felbontásnak hála, a tartalmak még 6,8 hüvelyken is élesek, az IPS technológia pedig magas fényerőt és jó napfény alatti olvashatóságot biztosít – mondjuk, éjjel lehetne sötétebb a minimum. A betekintési szögek rendben vannak: a színek alig, inkább csak a kontrasztok változnak laposabb szögből a panelra pillantva. A kalibráció ugyanakkor eléggé kékes lett, úgyhogy az első kört érdemes mindjárt a beállítások között lejátszani, ahol a fehéregyensúly természetesebbre vehető. A kijelző felett értesítési LED, fénymérő, közelségérzékelő, hangszóró és 5 megapixeles kamera kapott helyet, alul pedig mindössze egy Huawei felirat, mivel a vissza, a kezdőképernyő és az alkalmazásváltó gombok a megjelenítőtől rabolnak maguknak helyet. A felület érintésérzékenysége jó, az előlapot Gorilla Glass 3-as védőüveg fedi.

A multimédiás hangszóró alulra került, könnyű eltakarni [+]

Szokatlan módon, a képernyő tetején lehet a microUSB kábelt csatlakoztatni, mellette pedig a fülest, alulra így csak a monó hangszóró és egy mikrofonfurat került. Bal oldalon még kevesebb elem van: mindössze egy újabb mikrofon járata, a hangerőszabályzó és a bekapcsoló billentyűk ugyanis jobb oldalra kerültek, egyébként túl magasra, hogy egy kézzel esély legyen azokat elérni. Persze amúgy is kettővel fogja ezt az eszközt a felhasználó kezelni, hacsak az egykezes mód meg nem tetszik neki. Ugyanitt húzható elő a két tálca: az egyik microSIM-et, a másik pedig vagy nanoSIM-et, vagy microSD-t fogad be, mindkettőt nem.

A Huawei P8max minden szögből esztétikus [+]

A hátlap két részre osztható: az elemet domináló mutatós, bár csúszós felületű fémlap bal felső sarkában 13 megapixes kamera pillantható meg kéttónusú ledes villanóval. Kicsit lejjebb egy márkalogó, majd egy könnyedén eltávolítható matrica. Legalul, keskeny fekete sávban egy üvegnek tűnő, ám érzésre műanyagból készült fekete káva pihen, a már említett antenna jelátvitelt erősítve. Ha egy pillanatra elvonatkoztatunk attól a ténytől, hogy a P8maxot, mint telefont teszteljük, kijelenthető, hogy egy kompakt, ízig-vérig prémium anyagú táblagépet tett le az asztalra a Huawei, és abban is biztosak vagyunk, hogy akad igény erre a méretre, bárhogy is titulálja az ember a kategóriát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!