Fotózás

Valóban hasznosnak nevezhető fejlesztések és a piac hülyeségeit követők is jelen vannak a P60 Pro kamerarendszerében. A hátlapon a szenzorok száma csökkent, a monokróm egységnek búcsút mondhatunk, három kamerával kell beérni. Ezek közül a széles látószögű főkamera 48 megapixeles felbontású, a rekeszértéket pedig intelligensen és automatikusan képes változtatni f/1,4 és f/4,0 között, adott az optikai képstabilizálás és automata módban a 4:1-es pixelösszevonás. Szintén 48 megapixeles felbontással és háromtengelyű optikai képstabilizálással dolgozik a teleobjektív, ez viszont fix f/2,1-es rekeszt használ, de a 3,5x optikai nagyítású mozgatható lencséket képes bevetni telemakróként is, illetve veszteségmentesnek ígért digitális nagyítást kínál tízszeres értékig. Harmadikként pedig megvan az ultraszéles, ez tippünk szerint ugyanaz a 13 megapixeles szenzor (f/2,2 és 120 fokos látótér), ami a P50 Pro hátlapján is volt. Minden esetben RYYB szenzorról beszélhetünk, hisz Huawei telefonról van szó, és természetesen okos szoftveres megoldások is besegítenek, melyek időnként túlzásba is esnek. Kezdjük ezzel és rendezzük is le, miket értek a piac hülyeségei alatt.

Mozgás közben az állítható apertúra [+]

Holdfotózás

Pár éve kitalálták, hogy Holdat lehet fotózni a telefonokba szerelt teleobjektívvel - már a P30 Pro is képes volt erre korlátozottan -, azóta pedig sorra tűnik fel a holdfotós mód a gyártóknál. Egyrészt tényleg le lehet fotózni a Holdat, de hogy az vállalható minőséget nyújtson, oda nem feltétlenül elég a mobilokba szerelt kamerahardver, egész egyszerűen nincs elég hely a megfelelő gyújtótávú (min. 500 - 600 mm) objektívnek, kellene infra- és UV-szűrő is, illetve egy teleszkóp sem árt, hát hogy fér el ez a zsebünkben? Sehogy, itt jönnek be a képbe a szoftveres trükkök, melyeknek hatalmas szerencséjük van abból a szempontból, hogy mindig ugyanazt az oldalát látjuk a Holdnak, így a meglévő adatbázisuk alapján ugyanazt a mintázatot kell reprodukálniuk az adott körben. A Huawei megoldása a teleobjektívet és a széles látószögű főkamerát is használja a képek elkészítéséhez, viszont csak a teleobjektívet minimum 10x nagyításra váltva lép életbe a Hold mód a kameraszoftverben. A gyártó szerint egészen 30x nagyításig húzhatjuk a zoomot és megfelelő fotónk lesz, viszont az van, hogy ha így teszünk, akkor a szoftver természetellenes megoldásokhoz folyamodik, mutatom: az alábbi képek másodperces különbséggel készültek ugyanott, az elsőt a széles látószögű kamera lőtte, a másodikat a teleobjektív harmincszoros nagyításnál.

Mint az látható, még világos volt, az expozíciót elég alacsonyra véve a Holdat felismerő algoritmus pedig eléggé elsötétítette a hátteret. Tapasztalataim szerint bármikor a 30x nagyítás közelébe érve ezt csinálta, miközben 10x és 20x között simán lőtt olyan képeket a telefon, melyek a valósághoz közelebb álltak (lentebb), de azért ezeken is látható, ahogy a szoftver mesterségesen rajzolja fel a Hold felszínének mintáját. Számomra. Kicsit furcsa az is, ahogy a széles látószögű kamera képét mesterségesen homályosítja el a szoftver, miközben a Holdat próbálja minél élesebbre varázsolni, ezzel időnként saját magát megszívatva. Vegyük példaként a háztetőt vagy a Hold elé belógó leveleket, melyek hajlamosak kissé vízfesték-szerűen összemosódni, illetve a Holdról visszaverődő fénynek is hatása kéne, hogy legyen a környezetre, mely a fényképen egyáltalán nem látszik, megtartották a közeli utcai lámpák sárgás világításából érkező árnyalatot a fák.

Azt nem lehet elvitatni, hogy a Huaweinél többet gondolkodtak a Holdfotós megoldáson, mint azok a gyártók, akik a teleobjektív képére rárajzolnak digitálisan egy mintát, és a két kamera képét összeillesztő szoftver képes jó eredményeket alkotni, de láthatóan megvannak a határai még az algoritmusnak, van hova fejlődni.

Makró fotók

Közeli témák fotózásában sokkal jobban teljesít a P60 Pro, mint amikor 384 402 kilométerre található témákat kell megörökítenie. Egyrészt fotózhatunk a teleobjektívvel telemakróként, ez az alapértelmezett a szoftverben, de ha 3,5x nagyítás alatt szeretnénk makrókat készíteni, akkor az autofókusszal ellátott ultraszélest veti be a szoftver. Az eredmény látványos, a szoftver gyorsan és pontosan érzékeli, hogy ha közeli témát fotózunk. A makró témák megörökítése akár 2,5 centiméteres távolságból is történhet, a szoftver pedig lehetőséget biztosít arra, hogy manuálisan húzzuk be a fókuszt, ilyenkor a telefon fizikailag is mozgatja a lencséket a teleobjektívben. Kivételesen jó a élesség-homályosság kontraszt a cica orra és a háttér között, de a többi példa esetében is természetes és komoly a háttér életlensége. Olyat is mutatunk viszont, ahol az élességtartomány már túl szűk, tehát nem mindig tökéletes a helyzet, néha viszont kiemelkedő.

Főkamera, 48 MP

A főkamera állítható rekeszértéke automata módban a szoftver által irányított, ilyenkor négy állásban (f/1,4, f/2, f/2,8 és f/4) között mozog a blende, s ugyanezeket az értékeket kapcsolhatjuk manuálisan is, ha a rekeszérték módba lépünk a szoftverben. Bővebb lehetőségeink vannak, ha a profi módra váltunk, ott f/1,4, f/1,6, f/1,8, f/2, f/2,2, f/2,5, f/2,8, f/3,2, f/3,5 és f/4 állásban váltogathatunk. Megkérdeztem a Huawei egyik képviselőjétől, hogy ez miért van így, a válasz szerint így a kevésbé tapasztalt felhasználók is kipróbálhatják, milyen témákat milyen értékkel érdemes megörökíteni. A rekeszérték módban pedig adott a többelemes képfeldolgozás is, ami a profi módból hiányzik. A rekeszérték módban egyébként van lehetőség virtuális élességállításra is, itt viszont az fotózáskor a keresőben látott élőkép és az elkészült eredmény között jelentős különbségek vannak, ez jellemző minden szoftveres megoldást bevető - éjszakai, portré, Hold - módra.

Főkamera, 12 MP

Teljes felbontás mellett csak a főkamera használható, a teleobjektívvel nem enged 48 megapixeles képeket készíteni a telefon. A teljes felbontással készült képek közepe távolról nézve remek: éles, jók és természetesek a színek, jó a dinamika is. A képek széle felé viszont erős zajosodás vehető észre lágyabb rajzolattal. Egyes fotóknál pedig felüti a fejét a kromatikus aberráció — sárga-kék-lila foltok ott, ahol nem kellene —, tapasztalataink szerint erősen rontva a képek minőségén, s bár ezen van lehetőség a Pro módban való RAW rögzítéssel javítani, vagy ha a lehető legjobb fotót akarjuk a leggyorsabban, érdemesebb bekapcsolni a 48MP AI módot, melyet a menüben elásva lehet csak megtalálni, viszont erőteljes zajszűrést, jobb kontrasztot, telítettebb színeket, összességében jobb képminőséget kapunk, ám 3 másodpercig ki kell tartanunk a telefont, amíg az rögzít.

Főkamera és a kétszeres szenzorzoom

Bár 3,5x-ös nagyítással és felette is remek zoomfotók lőhetők a periszkópos egységgel, a főkamera 48 millió képpontja lehetővé teszi, hogy 12 megapixelre vágva veszteségmentes 2x-es nagyítású fotók szülessenek, és valóban: remek a minőség úgy kint, mint bent. Azért zajszűrés picit korlátozza a részletességet, mégis majdnem olyan jó a dolog, mintha lenne egy külön 2x-es optika. Mondjuk akkor kapóra jött volna egy 2x-es ikon a szoftverben.

48 MP (1. és 3. kép) és több elemes feldolgozást használó 48 MP AI (2. és 4. kép)

A dedikált éjszakai mód nélkül is remek fotókat csinál a telefon, nem fényesíti és nem élesíti túl a részéleteket, nem tűnnek mesterkélten világosnak az esti képek és egy minimális aberrációt fedezhetünk fel bennük. Az automata az alapértelmezett XMage színképzést (Eredeti) használja, ezzel kicsit kékes árnyalatú fotók születnek este, az elindítható éjszakai mód valamivel melegebb tónusokkal dolgozik és tapasztalataink szerint hajlamos lilás tónust adni teljesen random esetekben az ultraszéles kamera fotóinak. A színképzést és az éjszakai módot mindhárom kamerán be lehet vetni, az éjszakai mód esetén viszont fel kell készülnünk rá, hogy az élőkép a keresőben és az elkészült kép között sokszor ég és föld különbség lesz az elkészült fotó javára. Lentebb a példák.

Éjszakai mód (ultraszéles, széles, teleobjektív (3,5x és 10x)

XMage: Eredeti, Élénk, Fényes

Pontos és gyors az autofókusz és a főkamerát használva az előnézeti kép és az elkészült fotó között sincs jelentős különbség. Jó a részletesség, ügyes a textúrakiemelés, ami dedikált motort használ és szerintem élesítésben sem esik túlzásba a szoftver, és a teljes felbontásnál tapasztalható foltokat is szépen korrigálva saroktól sarokig pontos expozícióval és telített színekkel operáló fotókat kapunk.

Üvegen keresztül készült fotók

A Huawei a bemutató során többször hangsúlyozta, hogy új képalkotó algoritmusuk képes eltüntetni az üveg visszacsillogásait a fotókon, így használja az ember akár a széles látószögű kamerát, akár a teleobjektívet, nem lesznek zavaró fénycsíkok a képen, még makrófotózás esetén sem. Gyakorlatilag a főkamerával működik biztosan ez tapasztalataink szerint, a teleobjektívvel nem teljesen pontos, de a nagyon zavarónak nevezhető fénytöréseket szépen el tudja tompítani. Két példa alant.

Teleobjektív 12 MP (3,5x)

Teleobjektív 12 MP (10x)

3,5x-ös nagyítás a következő lépcső a virtuális gombokon, de ki lehet húzni akár százszoros nagyításig is a digitális tárcsán, ennek eredményét lejjebb látni lehet, a digitális zoom viszont már viszonylag felesleges, a tízszeres nagyítással még vonalélesség, dinamika és részletesség szempontjából is pazar fotókat készíthetünk nappal, este azért már romlik a helyzet valamennyit, gyenge fények között lágyabb rajzolat és sárgás tónusok tapasztalhatók. A három és félszeres nagyítást használva viszont nem panaszkodhatunk, rengeteg minőségi részletet kapunk, egyedül a gyenge fények mellett láthatunk némi képzajt, ezeket az éjszakai mód ki tudja szűrni nekünk.

Teljes zoomtartomány (0,5x, 1x, 3,5x, 10x és 100x)

Teleobjektív portrék (3,5x)

Fentebb a teleobjektív makróit már bemutattuk, így jöjjön két portré. A portrék készítéséhez a telefon négy kamerája közül bármelyiket be lehet vetni, de érdemes a 3,5x nagyítás mellett dönteni, ha klasszikus portrét szeretnénk. Választhatók különböző háttéreffektek, de szerintem a képeken látható alapértelmezett adja a legtermészetesebb hatást. Az algoritmus pontosan választja le a hátteret a témáról, akár szőrszálanként, pontosan adja vissza a bőrtónusok színét (hacsak nem kapcsolunk be valami szépítő okosságot), és mind vonalélesség, mind dinamika terén ott vannak a csúcsliga élén a portrék.

Ultraszéles kamera, 13 MP

Bár felbontásban visszalépett tavaly az ultraszéles kamera, sikerült csiszolnia a mérnököknek annyit a feldolgozáson, hogy nem érződik minőségbeli visszalépésnek a szélesebb látószögű, de kisebb megapixelszámot felmutatni képes szenzor. Nappal jó dinamikával, színkezeléssel és expozícióval operál a 120 fokos látóteret lefogó kamera, a széleken is rendkívüli részletességgel úgy, hogy mellé minimális torzításkorrekciót kell elviselni. Az esti fotók is jók, de itt azért a fényforrásokkal gondja akad néha a telefonnak, a színek és a kontraszt terén pedig hajlamos túlzásba esni. Érdekes az is, hogy az alapvetően meleg, sárgás színekkel dolgozó ultraszéles hajlamos éjszakai módban vöröses árnyalatú képekre, a többi kameránál ilyet nem tapasztaltunk. Ezt leszámítva a színkezelés is konzisztens az eltérő látószögek között fotózásban, videók terén nem ennyire jó a helyzet, de mielőtt erre rátérünk, gyorsan rendezzük le az előlapi kamerát.

Előlapi kamera, 12 MP

Előlapi portré, 12 MP

Bekapcsolhatók különböző szépítő funkciók, ezeket nullára véve készültek a tesztben látható fotók. Portrék esetén segédszenzor nélkül is pontos és jó a háttér leválasztása, de az eredetileg 14,4 megapixeles kamera 92 fokos látószögét szűkre vágva lehet csak használni a háttérelmosást. Minden más fotó és videó esetén ugyanakkor bevethetjük a 0,5x és 0,8x nagyításnak megfelelő látószögeket is, nappal egységesen jók a színek, a részletesség és a dinamika. Az előlapi kamerát elektronikus stabiliázás segíti, illetve esténként a szoftver a kijelző fehéren történő felvillantását ajánlja, de enélkül is fotózhatunk, ilyenkor viszont az eltérő látószögek mellett észrevehető, hogy változik a színkezelés, minél nagyobb szögben fotózunk, annál kékesebb a végeredmény.

Vízjel

A kameraszoftver a Huawei eddigi telefonjaihoz hasonló, számomra újdonság volt a exponálógomb alatti menü, melyet megnyitva gyorsan és könnyen elérhetjük a legfontosabb beállításokat hüvelykujjunkkal. Némileg újratervezték a látószögváltó virtuális tárcsát is, könnyebben kezelhető immáron ez is egy kézzel. A különböző felvételi módok között most is jobbra-balra lapozással lehet váltani, a jobb felső sarokban található ikonnal pedig elérjük az összes beállítási lehetőséget, ahol bekapcsolhatjuk például a vízjelezést is, és a legújabb trendnek megfelelően a képre nyomott szöveg mellett virtuális keretbe is tehetjük fotóinkat, ezekre láthatók a példák fentebb. Arra ugyanakkor nem találtam lehetőséget a tesztre kapott készülékben, hogy a vízjelre saját szöveget írjak, míg más gyártóknál van erre opció.

(forrás: Mobilaréna) [+]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!