Hirdetés
Szoftverek, multimédia
Ha már lecseréltük a felhasználói felületet, reformáljuk meg az alkalmazásokat is, gondolhatták a Huawei munkatársai. Bár sok beépített alkalmazás a régiben maradt, gyakran az alap szoftverekben is eszközöltek némi változást. Igaz, ezek nem funkcionális dolgok, hanem apró dizájnbeli változások voltak, ilyenek a névjegyzék és az üzenetkezelő esetében tapasztalható színbeli eltérések, valamint a teljes ikonkészlet lecserélése.
Az extra alkalmazások viszont egytől egyig egyediek, ráadásul általában tényleg hasznos szoftverekről van szó. Kapunk egy fájlkezelőt, egy adatforgalom-ellenőrzőt, amely jelez, ha túlléptük a beállított mennyiséget és egy biztonsági mentések készítésére alkalmas programocskát. Az AppInstaller segítségével a memóriakártyáról is telepíthetünk alkalmazásokat, a próbaverziós Documents To Go pedig Office dokumentumok megnyitására szolgál (a szerkesztéshez, illetve új fájlok létrehozásához meg kell vennünk a szoftvert), az Adatfolyamok pedig egy alternatív névjegyzékre hasonlít, amely az alap kontaktlistát egy SNS-frissítéseket tartalmazó oldallal egészíti ki.
A zenelejátszó szintén saját felületet kapott, amely szinte semmiben nem hasonlít a gyári társára. A dalokat több aspektus szerint listázhatjuk, lejátszási listákat rakhatunk össze, babrálhatjuk a hangszínszabályzót (a 10 előre definiált beállítás között az SRS WOW HD nevű, virtuális 3D hangzással kecsegtető opciót is megtaláljuk, bár ebből nem sokat lehet észlelni), az albumborító mellett pedig a dalszöveget és az éppen játszott szám hullámforma-vizualizációját is megjeleníthetjük; a kínálat több, mint korrekt. Az alkalmazást fektetett orientációba forgatva egy teljesen új képernyő fogad minket, amelyben egy cover flow-szerű, vízszintesen görgethető listában böngészhetjük a zenetárunkat. Az FM rádió is új ruhát kapott, de a funckionalitás terén bőven alulmarad az előbb taglalt alkalmazástól, persze itt nem is szabad csodát várni, az egyetlen említésre méltó dolog az automatikus hangolás. Az adás hallgatásához muszáj csatlakoztatnunk a fülest, mivel a készülék azt használja antennaként.
 |
 |
 |
 |
 |
A 3 megapixeles kamera a telefon hátlapjára került, segítségével maximum 2048 x 1536 képpontos felbontású fotókat lőhetünk. A kameraszoftver nem sok beleszólást enged a fotózásba: állíthatunk a felbontáson, a minőségen és a fehéregyensúlyon, a képekhez tárolhatjuk a koordinátákat (Geo-tagging), ezek mellé pedig 2,8-szoros digitális zoomot is kapunk. A képek minősége pocsék: a magasra tekert zajszűrő algoritmus miatt elmosódott, részletektől mentes fotókat kapunk, a makró mód ismeretlen fogalom, fénykeltő berendezés hiányában pedig éjszakai fotózásra is alkalmatlan az Ideos X3. Bár elvileg videót is rögzíthetünk a géppel, az elkészült műveket nem hogy a beépített videólejátszóval, hanem a számítógépemmel sem tudtam megnyitni, pedig elvileg egy sztenderd .mp4 kiterjesztésű fájlról van szó. A Huawei-jel történt egyeztetésünk után arra jutottunk, hogy egyedi probléma volt a tesztkészülékkel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
