Hirdetés
Hardver, rendszer, sebesség
A telefonban dolgozó hardver bőven elmarad a mai (és a tegnapi) csúcsmobilokban használt chipsetektől. Egy Qualcomm MSM7227-tel van dolgunk, a processzor órajele 600 MHz, a grafikus gyorsító szerepét pedig egy Adreno200 lapka tölti be. Ezek mellé 256 MB RAM-ot és 512 MB ROM-ot kapunk, a belső tárhely pedig alig 140 megabájt kapacitású, ami arcpirítóan kevés; persze utóbbit könnyen orvosolhatuk egy microSD kártyával.
Bár a sebességgel nagy gond nincsen, ha a menüben vagy a főképernyőn navigál az ember, itt általában meglepően gyorsan és simán reagál a telefon, a régebbi hardver rossz hatása azért sok esetben érezhető. A lapozások meg tudnak akadni, a görgetések is szaggatnak olykor, az érintések lassú regisztrálása is elő-előfordul, a multitouch pedig roppant lassú tud lenni. Ezek mellett néha véletlenszerűen megfagy a telefon pár másodpercre (sikerült is megörökíteni a dolgot, a videóban 1:45 körül látható az esemény), ekkor a felszíneket csak félig-meddig tölti be, az érintésekre pedig nem reagál; úgy érzem, a RAM mennyiségének megállapításakor alálőttek a tervezők. Futtattunk pár benchmarkot is, a Quadrant Standard eredménye 855 pont volt, a LinPack 7,605 MFLOPS / 11,02 másodperccel zárta a futást, a SmartBench pedig 381 / 763 ponttal jutalmazta az Ideos X3-at; ezeken is látszik, hogy a hardver nem mai darab.
A telefonon az Android rendszer 2.3.3-as verziója, azaz a Gingerbread fut, így a frissességgel nincsen gond. A Huawei a felhasználói felület egyediségét tekintve sem akart lemaradni a nagyoktól, a gyári UI-t ugyanis egy saját megoldásra cserélték. Ez egy maximum hét oldalas, változtatható áttűnési effektekkel (!) felvértezett készenléti képernyőt, egy vízszintesen lapozható főmenüt, egyedi ikonkészletet és egy, a szintén Huawei gyártmány Vodafone 858 Smartból már ismerős, TouchPal névre hallgató virtuális billentyűzetet jelent. A főképernyő jobb alsó sarkában lévő ikont megérintve az egyes oldalak kicsinyített mását varázsolhatjuk előre, így gyorsítva a navigáción; ezt egyébként a vissza gomb megérintésével is aktiválhatjuk. Az egyedi UI mellé saját minialkalmazások is dukálnak, ezen a téren sem vallott szégyent a Huawei: a telefonon az alap androidos widgetek is gyakran saját dizájnnal rendelkeznek, a kínálatban pedig több extrát is kapunk. A Barátok hírfolyam a Facebook- és Twitter-fiókunk tartalmát jeleníti meg, a Huawei Music és a Saját FM a zenelejátszót és a rádiót pakolja ki a főoldalra. A Saját e-mail az elektronikus leveleinket gyűjti össze, a Saját beszélgetésekben SMS-eket olvashatunk, a Saját Naptár és a Saját analóg óra kellemes alternatívát kínál a hasonló funkciójú gyári megoldások ellenében, az Időjárás és óra pedig a nevéhez hű információkkal dobja fel a készenléti képernyőt. A Huawei felhasználói felülete rengeteg jó ötlettel operál, valóban hasznos és fontos dolgokkal egészíti ki az alap rendszert, de van még mit csiszolni rajta. Érezni lehet, hogy gyerekcipőben jár a dolog, az összhatás kevésbé letisztult például a Sense, a MotoBlur vagy TouchWiz UI mellett. Ettől függetlenül dícséretes dolog, hogy a kisebb gyártók is egyre inkább a saját útjukat járják a droidos UI-k erdejében, hogy ezzel a képzavarral éljek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
