Bevezető, viselet, doboz
Az okostelefonokhoz hasonlóan a vezeték nélküli sztereó fülhallgatók is egységesedtek dizájn terén, a legnagyobb választék a piacon az agybadugós változatokból van, vagyis a zárt, valamilyen szintetikus haranggal a hallójáratban ülő (in-ear) modellekből. Kisebb számban, de a legnagyobb márkáknál is találni a fülkagylóban ülő, félig nyitott füleseket, lásd FreeBuds, AirPods, Galaxy Buds3. Még kevesebben, de vannak a teljesen nyitott modellek, ilyenek például a csontrezgéses sportfülhallgatók vagy a különös megjelenésű, de funkcionalitásában effektív Sony LinkBuds. A Huawei az elmúlt évek során a félig nyitott FreeBuds fülhallgatóival a Pro és FreeBuds I-modellek mellett kínált alternatívát azoknak, akik nem szeretnének a hallójáratukba dugdosni dolgokat, idén pedig egy lépéssel tovább mentek.
Mi ez? Egy fülbevaló, vagy valamiféle testékszer? Jeff Koons egyik szobra? Valami szexjáték? Jogosan vetődhet fel bármelyik kérdés a FreeClipre tekintve, ami a Huawei első teljesen nyitott TWS eszköze. Az ára itthon 63 ezer és 80 ezer forint között mozog bolttól függően. A gyártó C-bridge dizájnnak nevezi a kialakítást, ami gyakorlatban annyit tesz, hogy egy C betűre hasonlító, szilikonnal borított rugalmas nikkel-titán ötvözet köti össze a fülkagyló felé néző gömböt és a fül mögött megülő babot, egyúttal rögzíti a fülszélen az eszközt. A gömb és bab neveket nem én találtam ki, a fülhallgatóhoz tartozó alkalmazás hivatkozik így a FreeClip részeire.
Az ötlet az, hogy a C-híd pont olyan szorosan tartja a gömböt és a babot, hogy az rácsíptethető legyen a fülszélre, a gömb pedig a hallójárat felé nézve sugározzon hangot a fülkagylóban. A Huaweinél hosszas tesztek és tízezernyi fül szkennelése után döntöttek a végleges méretről, mely a cég szerint a legtöbb embernek kényelmet biztosít majd, nem fogja fülüket nyomni, mégis biztosan megtartja a FreeClipet. Azt is ígérik, hogy a C-híd anyaga nem fárad el rövid távon, ezt értelemszerűen nem tudtuk egy hét alatt tesztelni, ahogy a szilikon borítás tartósságát sem. Az IP54-es minősítés megvan, viszont a kényelem számomra nem volt meg. 5,6 grammjával nem nehéz a FreeClip, de az én fülszélemet nyomta az eszköz, számomra túl szoros volt. Szemüveggel együtt sem tudtam kényelmesen használni, mert a hátsó bab formájú részt a szemüvegem szára lejjebb nyomta az ideálisnál, aminek eredményeként az egész fülhallgató elkezdett lefelé csúszni addig a pontig, amíg meg nem akadt már a fülcimpámban. A fényes műanyag felület pedig csúszóssá válik, ha verejték kerül rá. Számomra a Sony LinkBuds vagy egy fülre felülről kampószerűen akadó fülhallgató kényelmesebb és stabilabb viseletet nyújt a FreeClipnél, ami mozgás hatására is képes volt elmozdulni. Mivel mindenkinek más méretű és formájú füle van, így lehetőségek szerint érdemes mindenképpen felpróbálni vásárlás előtt a FreeClipet, az egyedi dizájn nem egyértelműen kényelmes és stabil is. Sportoláshoz nem tudom ajánlani.
Térjünk vissza kicsit a kialakításra. A gömb formájú rész tartalmazza a 10,8 milliméteres dinamikus hangsugárzókat, van rajta mikrofon, a fülkagylóhoz érő részen egy csontrezgéseket felvevő VPU egység - ez lényegében egy csontrezgéseken át dolgozó mikrofon -, illetve van elrejtve egy Hall szenzor is. A bab formájú részben van az 55 mAh-s akkumulátor, mikrofon, illetve két mágneses pogo pin, amivel a tokban tölt a füles, és valószínűleg ezen is el van rejtve egy Hall szenzor. Nincs jobb és bal a FreeClipből, helyette a Huawei mérnökei inerciális mérőegységet (IMU) építettek a fülhallgatóba, ami a tokból történő eltávolítás után azonnal működésbe lép és fordulási ívet, dőlésszöget, gyorsulást, lassulást, oldalirányú mozgást figyelve kiszámolja, melyik a jobb és melyik a bal füles, hogy helyesen állítsa be a jobb és bal sztereó sávot. Ez tökéletesen működik egyébként akkor is, ha használat közben kicseréljük a két fülhallgatót. Ugyanígy hibátlan működésű, bár kicsit lassú a mozdulathoz viszonyított 1-2 másodperces késéssel a viselés érzékelése és a lejátszott tartalom automatikus megállítása.
Nem tudok pozitívan nyilatkozni a gesztusvezérlésről, ez részben annak is betudható, hogy a fülem(b)en nem találtam kényelmesnek a FreeClipet. Van érintésérzékeny felület rajta a gömbön és a babon egyaránt, mert kísérleti funkcióként bekapcsolható az AI Life alkalmazásban, hogy nyomva tartással emelhető vagy csökkenthető a hangerő. Ennek az érzékenysége viszont nem túl pontos, háromból egyszer nem sikerül neki egyből értelmezni, hogy ott az ujjunk, feltételezhetően azért, mert nagyon kicsi az eszköz (kb. 26,7 x 22 x 25,3 mm) és így az érintőfelület is. A többi parancs tapasztalataim szerint nem az érintőfelületet veszi alapul, hanem az előző bekezdésben felsorolt szenzorok adatait (a VPU-t és IMU-t biztosan). Erre abból következtetek, hogy a fülem felső részét, a koponyámat a fülem mögött vagy ha viseltem, a szemüvegem szárát kétszer vagy háromszor megkocogtatva a fülhallgató ugyanúgy felvette a parancsot, mintha az app által megjelölt részén érintettem volna meg. A problémám itt is ugyanez, mint két éve a LinkBuds esetén volt: megbízhatatlan. Ráadásul a FreeClip könnyű és apró mivolta miatt ha a fülhallgatót kezdem el kocogtatni, akkor még könnyebben elmozdul. A két és három érintésre be lehet állítani az alkalmazáson át, hogy milyen parancsot hajtson végre, vagy ki is lehet kapcsolni a funkciót. Lentebb a képen láthatók a választható opciók.
Hirdetés
A tok a szokásos a Huaweitől. Felül nyitható, van rajta egy állapotjelző LED, egy gomb a párosító módba léptetéshez és egy USB-C töltéshez, bár Qi töltőről vezeték nélkül is szívja 2 wattal az energiát az 510 mAh-s telep a tokban. A tok 59,7 x 51,95 x 27,35 milliméter, nálunk a fekete (inkább szürke) színű modell járt, de van lila is. A csomagolásban egy USB-C kábelt találni még, mást nem.
A hazánkban kapható két színváltozat (forrás: Huawei)
Alkalmazás, hangminőség, üzemidő
Ha iOS-re akarjuk telepíteni az AI Life-ot, akkor az App Store-on keresztül lehet. Androidra viszont a Huawei oldaláról kell beszerezni az APK fájlt, majd telepíteni, vagy az AppGallery alkalmazásbolton keresztül tölthető le a program. A kényelmesnél ez továbbra is kicsit körülményesebb ha nem Huawei márkájú készülékünk van, az pedig riasztó lehet a Huaweit ért szankciók terén kevésbé jártasaknak, hogy a Google Play Protect nem biztonságos alkalmazásként kategorizálja az AI Life-ot telepítéskor. Az app működése szerencsére megbízható, felépítése pedig az elmúlt években nem sokat változott. A főoldalon láthatjuk eszközeinket, az eszközre nyomva megjelennek annak beállításai.
A FreeClip esetén van kéteszközös multipont kapcsolat Bluetooth 5.3-on át, az appban láthatjuk a csatlakoztatott eszközeinket. Beállítható, hogy automatikusan az elérhetőre csatlakozzon a fülhallgató vagy megadhatunk fix eszközt is. Állítólag támogatott az AAC és SBC mellett az LC3 és L2HC hangkódolás is a vezeték nélküli hangátvitelre, de a nagyfelbontású kodekeket se telefonon (Motorola Edge 50 Ultra, Honor Magic V2), se számítógépen nem tudtam bekapcsolni, AAC kapcsolatra volt kizárólag hajlandó a FreeClip. Az alkalmazáson belül nem is enged kodeket váltani a füles, csak Hanghatások néven találunk négy előre programozott EQ profilt.
Kereshetők még a fülesek, a szokásos sípoló hangot játszik le ilyenkor az eszköz, ha tokon kívül van. Illetve frissíthető a firmware, mi a teszt alatt a HarmonyOS 4.2.0.188-as verzióval használtuk a FreeClipet. A beállítások között kapcsolható a viselésérzékelés, a gesztusok, beállítható alacsonyabb késleltetés is, de a gyakorlatban ez 350 ms körüli értékről 240 ms-ig volt képes javítani, szóval elhanyagolható. Ezek mellett bekapcsolható a magasabb médiahangerő is, aminek következtében még nagyobb lesz a fülhallgató kialakításából adódóan a zajszökés.
Hangminőség tekintetében ha azt mondom, hogy acélos a FreeClip, akkor azt szó szerint értem. A hangzás éles, fémesen cseng, de mellette lapos, kevés a részlet, nincs ereje, se dinamikája. Így a hallgatott zene egydimenziósnak érződik, például a jobb és bal sáv szeparációját technikai szempontból ügyesen megoldja a fülhallgató anélkül, hogy lenne fix jobb és bal füles, de a finomabb részletek nélkül szinte semmi térérzetet nem tud biztosítani. Az LC3-as kodekkel elvileg egyébként képesnek kellene lennie térhatású hangzásra is, de ahogy írtam, AAC volt a legmagasabb kódolás, amit a FreeClip hajlandó volt elfogadni. Kialakításából adódóan hallunk mindent, ami körülöttünk történik, ez pedig akár kiváló választássá is tehetné a FreeClipet például olyanok számára, akik munka közben podcasteket hallgatnak. Az egyelten probléma az, hogy EQ hiányában az előre beállított középtartományt állítólag kiemelő Hangok hatásra állítva is gyenge a beszéd vagy vokál reprodukciója, míg a magas hangok túlreprezentáltak. A mélyek üresen szólnak, basszusról pedig nem igazán beszélhetünk.
Tapasztalatom szerint a beszélgetési hangminőség jelentősen jobb a zeneinél. A FreeClip ügyesen veszi fel viselője beszédének hangját és szűri ki a háttérből a zavaró hangokat. Ugyanakkor amikor a háttérben be kell kapcsolni a zajszűrésnek, jól hallható, ahogy a digitális szűrés megdolgozza a beszédhangot is, kissé fémes csengésűvé téve azt. A probléma a telefonhívásokkal az lehet, hogy ha nem csendes környezetben használjuk a fülest, hanem mondjuk utcán vagy közlekedési eszközön, a kívülről érkező zajok úgy is elnyomják a vonal túloldalán beszélő hangját, hogy állítólag egy külön algoritmus felel annak felerősítéséért.
Üzemidő terén a Huawei által ígért 8 óra reálisnak tűnik, ha zenelejátszáshoz használjuk a fülhallgatót, nálam két óra folyamatos használattal merült 17%-ot. A telefonhívások viszont jelentősen csökkentik az üzemidőt, 4 és 5 óra közti értékre számíthatunk ha headsetként használjuk a FreeClipet.
Kezdjük azzal az összegzést, hogy fejet hajtunk a mérnöki munka előtt, ami ennek a különleges eszköznek a megalkotása mögött rejlik. A különböző szenzorok bevetése, hogy a FreeClip tudja, mikor viselik, mikor melyik van a jobb és a bal fülben, az, hogy egyszerűen csak rá kell csíptetni a fülre és egyáltalán nem invazív a hallójáratra nézve. Viszont ez a one size fits all hozzáállás nem feltétlenül működik, az én fülemen nem maradt meg kényelmesen az eszköz, annak ellenére sem, hogy nagyon könnyű. A dizájn megítélése szubjektív, de ránézésre könnyebben el tudom képzelni a FreeClipet divatmagazin irodájában dolgozó nőkön, mint férfiakon. Ilyen jellegű munkára egyébként jó is lehet a FreeClip, ha hívások lebonyolítása a cél, csak számoljunk azzal, hogy a nyolcórás munkaidő közben tölteni kell majd.
Problémás viszont a hangminőség. A Sony LinkBuds a nyitott kialakítás ellenére kiegyensúlyozottabb, részletesebb, természetesebb hangképet biztosít. A FreeClip vezérlése sem bizonyult tesztünk alatt megbízhatónak, alapszintű feladatokra — lejátszás / szünet — sem. Különleges és érdekes eszköz, de van még rajta mit fejleszteni technikai (hangzás, irányítás) oldalon, addig pedig a 60 és 80 ezer forint közötti ár nem teszi ajánlhatóvá. Aki ennyi pénzért keres nyitott fülhallgatót, annak az említett Sony jobb választás. Akik pedig nem ódzkodnak hallójáratukba dugni valamit, a Jabra Elite 10-et tudjuk a legkényelmesebb TWS-ként ajánlani.
A Huawei Magyarországtól kaptuk kölcsön a FreeClip fülhallgatót két hétre a teszthez.
viragdani01