Multimédia
A HTC U11 Life egy szenzorral operál, cserébe egészen hatékonyan. Az f/2 rekeszértékű, 16 megapixeles, fázisérzékelő autofókusszal és szimpla, egytónusú LED segédfénnyel kiegészített főkamera hajlandó nyers képfájlokat is menteni, ehhez a Pro módot kell előkeríteni és átállítani a formátumot RAW-ra. A felhasználói felület egyszerű, bár a módok közötti váltásnak láttuk már kényelmesebb módját. Az élőképen kizárólag az exponáló, a kameraváltó és a videó érhető el, míg felül a HDR, ami hajlandó automatikusan is dolgozni, illetve a vaku, ami szintén.
[+]
A beállítások és módok a középen látható, két vonallal stilizált sáv lehúzásával szedhetők elő, sorrendjük viszont nem változtatható egyéni preferenciáink szerint. Legbalra néhány alapbeállítási lehetőséget találunk, amelyek nem befolyásolják a kép minőségét, ettől jobbra a szelfivideó, ami értelemszerűen az előlapi, szintén f/2 apertúrájú, 16 megapixeles előlapi szenzorra vált; mellette ugyanez az egység panorámaképet lő, majd sima szelfit választhatunk. A felület egyébként annak függvényében jelenik meg a szelfire vagy a főkamerára vonatkozó beállítási lehetőségeknél, hogy éppen melyik kamera aktív. Így nem kell mindig átvergődni az éppen nem aktuális dolgokon. Kivéve, ha az általános beállításokat akarjuk piszkálni, mert akkor igen.
[+]
A fotóra vonatkozóan meghatározhatjuk a képarányt és a felbontást, valamint a formátumot. Ezen kívül minden módosítást a Pro módban tudunk babrálni, kivéve a fényerőt, amit a fókuszt megérintve is előkerül. A kézi módban van egy automata opció, itt sémák alapján választhatunk, a rendszer pedig eszközöli a szerinte szükséges módosításokat a megfelelő értékek esetében. Egyébként a fehéregyensúlyt állíthatjuk 2300 és 7500 Kelvin között, az expozíciókorrekció +/-3 tartományban érhető el, van fókuszmód és záridő, valamint az érzékenységet lehet igazítani.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az automatika egyébként, amit valószínűleg a legtöbbet használunk, eléggé észnél van. Jellemzően kissé alulexponál, a dinamikatartomány viszont határozottan széles, amin egyáltalán nem ront a HDR kényszerítése, noha néha szintén alulexponál; olykor elég lehet inkább csak az élőképen babrálni kicsit a fényerővel. Érdemes figyelembe venni, hogy a HDR és az AutoHDR opciók eltérő eredményekre fognak vezetni, a szaturáció is jelentősen változik, helyzetfüggő, hogy melyik a praktikus. A zajszint kifejezetten alacsony, a részletek kellően reprezentáltak, lencsetorzítás és kromatikus aberráció igen ritkán észlelhető. A színek általában valószerűek, bár erősen telítettek és hűvösek, a fókusz viszont pontos és gyors. Az éjszakai képeken érezhetően hiányzik az optikai képstabilizátor, az átlagos rekeszértékű szenzor ellenére viszont egészen vállalható képeket lehet lőni, mondjuk városi, viszonylag megvilágított környezetben.
[+]
Videót felvenni 4K-ban is lehet, az alapbeállítás viszont a Full HD, amihez választhatunk nagy felbontású hangot is, így a formátum .mp4-ről instant .mkv-ra vált. A készülék viszont eleve sztereó hangot rögzít az ennek megfelelően pozicionált mikrofonoknak köszönhetően. Példa itt. A videónál szintén alulexponál a rendszer, a fókusz néha megkésik, a stabilizálás pedig szokás szerint hiányzik. Lejátszót nem mellékelt a Google; Galériából, vagy fájlkezelőből jutunk hozzá a tartalmakhoz, amiből a DivX-et és az AC3 hangot egyáltalán nem kezeli, a feliratok és a hangsávok szintén nem mennek, de nyilvánvalóan egyik első dolgunk lesz egy tetszőleges megoldást találni az akár 4K felbontású, H265-ös kódolású mozgóképes tartalmak megjelenítésére.
[+]
Zenelejátszó gyanánt a Google Play Music szolgál, pont úgy és olyan megjelenéssel, ahogy bármikor. A hangszínszabályzó adott, érdemes alkalmazni. A határozottan kicsi multimédiás hangszóró meglepően hangosan, amellett egészen jól szól, noha sajnos monó. Maximum hangerőn, ami már több, mint bőven elég, akad némi sistergés és a magasak is élesebbek, ezzel együtt kifejezetten hallgatható. Térhatást, vagy mélykiemelést nem tudunk eszközölni, mondjuk utóbbi érthető. Ami nincs, azt aránylag nehéz kiemelni. De kárpótol a fülhallgatóra jutó hangminőség.
[+]
A HTC ugyanazt az aktív zajszűrős, Type-C USB csatlakozóval ellátott USonic fülhallgatót mellékelte a Life-hoz, mint a U11-hez, ami azért is kitűnő, mert nem kell jack adapterrel szórakozni, amit viszont nem is kapunk. A hallójárat felépítését felmérő technológiával dolgozó headset egészen kiváló hangzást produkál az agybadugós-mobilos műfajban. A konfiguráció roppant egyszerű, csatlakoztatjuk, a program kelt némi zajt, gondolkodik, majd kész. A hangzás dinamikus, telített, részletes, a megjelenített tartomány tág, alapvetően kiegyensúlyozott, egészséges, nem túlzó mélyekkel. A füles módfelett kényelmes és remekül szigetel, amint kiválasztottuk a nekünk megfelelő méretű harangot. FM-rádió sajnos ezúttal sincs.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
