Külső

A One M9+ első blikkre összetéveszthetetlenül tartozik a One-szériába: megvannak a méretes hangszórórácsok, a fekete képernyőkáva, a diszkrét, hangszóróba rejtett értesítési led, az ívelt, fém hátlap, és az a hideg érzés, ami minden reggel fogad minket, mikor először kézbe vesszük a telefont. Az egyszerű, de végtelenül elegáns formatervet az előlapi ujjlenyomat-olvasó és a másodlagos hátlapi kamera különbözteti meg társaitól, egyedül a méretek lehetnek még furcsák, a sorozat egyik legnagyobb tagja lett az M9+ a 151 x 72 x 9,6 milliméteres dimenzióival. A 168 grammos tömeg pont olyan súlyossá teszi a mobilt, ahogy azt a HTC-nél szeretjük, és természetesen az összeszerelési minőség is hozza az elvárt szintet: beleköthetetlenül hibátlan az összerakás, a gombok és a csatlakozók is úgy teszik a dolgukat, ahogy az meg van írva.

Furcsán hangzik a színösszeállítás, pedig valójában nagyon jól néz ki. [+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az 5,2 hüvelykes kijelző körül vaskos keret uralkodik, főleg az alsó káva tűnik nagynak, ezen pedig nem segít az sem, hogy érintőgombok helyett a kijelző alsó sávjában megjelenő virtuális billentyűk töltik be ezt a szerepet. A Super LCD3 panel képpontsűrűsége viszont remek, 1440 x 2560 pixellel számolhatunk, ami 565 ppi-t eredményez, és a megjelenítés valóban tűéles, a betekintési szögek pedig szintén rendben vannak, egyedül némi fényerőveszteséggel kell számolni, ha alulról vagy felülről pillantunk rá. A maximális fényerő bőven elegendő a napfény alatti láthatósághoz, az automatika is villámgyorsan teszi a dolgát, van kesztyű mód is, ami szintén remekül működött a teszt során. Az egyedüli probléma a kissé kékes kalibrációval van, ezt sajnos nem állíthatjuk át a beállításokban.

Gyönyörű a kijelző, és a napfény alatti láthatóságával sincs gond. [+]

A telefon aljára került a microUSB csatlakozó és a 3,5 milliméteres jack, de a felső rész sem üres, az infraportot láthatjuk rajta, amivel távirányítóként használhatjuk az eszközt. Jobb oldalon három, egymástól különálló billentyű pihen, még a méretük és az egymástól való távolságuk is hasonló, a bekapcsológombon van némi recézés, de ez szinte alig érezhető, zsebben nyomkodva viszonylag könnyen tévesztünk, de normál használatban is előfordult, hogy le akartam zárni a mobilt, de valamelyik hangerőszabályzóra sikerült rányomnom. Mindkét oldalon láthatunk kártyafiókot, a bal oldaliba nanoSIM, a jobb oldaliba pedig microSD kerülhet.

A fém hátlap ezúttal is gyönyörű. [+]

Az ezüst színű hátlap nagyon jól néz ki, a sötétszürke HTC felirat pedig csak még elegánsabbá teszi a hatást, az alsó-felső antennacsíkokon kívül a dupla ledes, kéttónusú villanó és a dupla hátlapi kamera hívja fel magára a figyelmet, a 20 megapixeles képek készítésére alkalmas rendszer fő optikája kicsit kilóg a mobil síkjából.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!