Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés
A One M9+ nálunk járt változata egy darab nanoSIM-et fogad be, amellyel 4G hálózaton akár másodpercenkénti 300 megabites letöltési és 100 megabites feltöltési sebesség is elérhető, szerencsére a B20-as LTE-ről sem kell lemondania annak, aki ezt a mobilt választja. Nem csak mobilnetezni tudunk, WiFi-ből kétcsatornás 802.11a/b/g/n/ac modult kapunk átlagos hatótávolsággal, hotspot és DLNA funkciókkal. A Bluetooth is egyértelmű, 4.1-es verziójút kapunk A2DP-vel, aptX-szel és LE-vel, microUSB-ből pedig 2.0-s verzió áll rendelkezésünkre, gond nélkül működő OTG-vel. Az NFC és az infraport is a repertoár részét képzi, a beépített GPS pedig remek érzékenységgel és nagyon megbízható működéssel örvendeztet meg minket a mindennapokban. A beszélgetési minőség átlagon felüli, a hangszóró itt is jeleskedik, a zajszűrős mikrofonrendszer hatásos, a rezgőmotor pedig csendes és nagyon erős.
A gyári rendszerben is van kalibrálási lehetőség. [+]
A burkolat alatt – bár ellenőrizni nem tudtuk – valószínűleg ugyanaz a telep található, mint az M9 esetén, legalábbis a 2840 mAh-s kapacitás és a lítium-polimer technológia mindenképpen erre enged következtetni. A kijelző felbontása nőtt, a folyamatosan készenlétben lévő ujjlenyomat-olvasó is csipeget az üzemidőből, a Lollipop optimalizálása pedig akkumulátoros szempontból még mindig nem az igazi, nagy csodák nincsenek is, aki sokat nyomkodja a telefonját, az egy nap használat alatt a One M9+ telepét is térdre kényszeríti. Nagyságrendileg négy-öt órás kijelzőidők jelentek meg 10%-os töltöttségi szint alatt, ha csak távoli ábránd ilyenkor a töltő, akkor különböző energiatakarékossági módokkal próbálhatjuk addig átvészelni. Az 5 voltos, 1,5 ameres töltőfej nagyjából 2,5 óra alatt pumpálja tele a One M9+ akksiját.
Dupla hátlapi kamerarendszerek: LG G5 és HTC One M9+. [+]
Külső | |
---|---|
Ergonómia | 7 pont |
Anyaghasználat | 10 pont |
Összeszerelés minősége | 10 pont |
Kijelző mérete, minősége | 9 pont |
Belső | |
Kezelhetőség | 9 pont |
Sebesség | 8 pont |
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 9 pont |
Felhasználói felület élménye | 8 pont |
Alapfunkciók | |
Hangminőség, vételi stabilitás | 10 pont |
PIM funkciók | 10 pont |
Adatkommunikációs képességek | 9 pont |
Multimédia | |
Vizuális | 7 pont |
Audio | 9 pont |
Egyebek | |
Üzemidő | 6 pont |
Ár/érték aránya | 6 pont |
Hogyan értékelünk? |
A One M9+ szinte minden szempontból teljesíti azt, amiért ezt a szériát szeretni lehet: elegáns és minőségi a fémház, a BoomSound hangszórópár filmezéshez kitűnő, és még zenét hallgatni sem büntetés vele, korrekt a kamerák minősége, a Super LCD3 kijelző gyönyörű és a felbontására sem lehet panasz. A melegedés problémája nem szűnt meg teljesen, de alábbhagyott a tajvani rendszerchippel, a teljesítményre pedig a mindennapokban aligha lehet panaszunk, az optimalizáció jól sikerült. Adatátviteli szempontból is remekel a mobil, még az infraport és az FM-rádió sem maradt ki a felhozatalból.
A másik oldalon viszont ott van az öregecskének tűnő Lollipop, ami állítólag frissülni fog ugyan, de addig együtt kell élnünk azzal, hogy a remek ujjlenyomat-olvasót csak korlátozottan használhatjuk, az üzemidő pedig jó szándékkal is csak közepes. Árképzés terén ezúttal is nagy a szórás, a szürkeimportos változatok 130 000 forinttól kínálják a mobilt, viszont ha teljesen legális úton, hivatalos garanciával vesszük meg újonnan a mobilt, akkor közel 200 000 forintot kell fizetnünk érte. Ennyi pénzért már gyakorlatilag bármelyik tavalyi androidos csúcsmodellt megvehetjük, adott esetben jóval erősebb hardverrel, MediaTek Helio X10-zel szerelt mobilt pedig mélyen 100 000 forint alatt is lehet már vásárolni, bár az valószínű, hogy ez esetben a felhasználó több kompromisszumot köt majd, mint ha az egyébként nagyon jó felszereltségű HTC-t választja.
szentkuti11
A tesztkészüléket a Speedshop küldte el nekünk, vásárláshoz kérem kattintson ide!
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!