Hardver, szoftverezettség

A fém borítás alatt egy 28 nanométeres gyártástechnológiájú Qualcomm Snapdragon 801 (MSM8974AB) chipset lakozik. A lapkakészlet természetesen több további komponenst ölel fel. Az ARMv7 utasításkészlettel rendelkező processzor négymagos, a Krait 400 magok maximum 2,3 GHz-en képesek dolgozni. A grafikus chip nem más, mint az igencsak izmosnak számító Adreno 330 (ami 578 MHz-es órajelen ketyeg), RAM-ból viszont továbbra is 2 GB-ot kapunk, nem mintha ez nem lenne elég mindenre. A 16 GB-os belső tárhely mellett a későbbiekben a 32 GB-os verzió szintén piacra kerül majd, hatalmas boldogságot okozott viszont a HTC azon változtatása, hogy nem hagyták ki a microSD foglalatot, aminek hála akár 128 GB-os kártyákat kezel már a masina. Az első használatbavételkor ráadásul 50 GB Google Drive tárhelyet is kapunk ajándékba 2 évig, ingyenesen. A rezgőmotor nagyon erős, könnyedén megérezzük, ha zsebben hordjuk a telefont. Nem csak ez az újdonság az M8-ban, hanem a rendkívül kicsi energiafelvétellel megelégedő okosszenzorok ("Smart Sensors"), mint a gyorsulásérzékelő, amit a kijelző feloldásánál vagy futásnál lehet akár használni.

Kicsit talán meglepő módon pontszámokban nem érződött az M8 fölénye, sőt, Linpackben például jelentősen elmaradt a konkurensektől. Ahogy viszont az mostanában lenni szokott, ez semmiben nem befolyásolja a rendszer sebességét. Lélegzetelállítóan gyors a telefon, reszponzív, minden érintésre azonnal reagál, a rábízott feladatokat pedig olyan sebesen végzi el, hogy mire pislogunk egyet, már a választott programban találjuk magunkat. A HTC elmondása szerint rengeteg időt fektettek a különböző alkalmazások optimalizálására, aminek az eredménye most kifizetődött. Erősebb terhelés alatt egyébként képes melegedni a telefon, nem vészes, azonban érezhető, a nyári hőségben pedig az valószínűleg még fokozódni fog.

A HTC a One M8-ra már az Android legújabb, 4.4.2 verziószámú KitKat szoftvert telepítette, plusz a készüléken debütált a Sense 6.0 felület. Ugyan ez nem jelent számos módosítást az előző verzióhoz képes, ám mégis gyorsabb rendszerműködést és néhány extra szolgáltatást hozott magával. A KitKatnek köszönhetően már áttetsző lett a felső státusz felület és az alsó érintésérzékeny gombok mögötti háttér is. A menüben vertikálisan mozoghatunk, ami szokatlan, át sem lehet állítani, plusz nem soronként, hanem oldalanként lehet lapozni, bevallom, én ezt nem igazán csíptem. Bekerült a rendszerbe egy Motion Launch gesztusok névre hallgató menüpont, ami a már említett szenzorokkal áll összhangban. Ennek segítségével már a telefon asztalról történő felvételével be tudjuk kapcsolni a kijelzőt, mivel a készülék úgy hiszi, hogy nyilván ezért vesszük fel (a napi használatban ez nagyon idegesítő). Van azonban pozitív oldala is a történetnek, be lehet például állítani, hogy milyen mozgatásra mely programok nyíljanak meg. Egy példa: ha álló tájolással felvesszük a telefont és az ujjunkat lefelé csúsztatjuk a kijelzőn, akkor megnyílik a hangtárcsázó. A HTC tehát okosan ötletelt, csak az érzékenységen kellene most kivételesen csökkenteni ahhoz, hogy tényleg minden hibátlan legyen.

Választható több téma, színesebbek, flat-szerűek lettek egy kicsit az ikonok, az áttekintő nézettel könnyen el tudjuk látni a főoldalakat widgetekkel és ikonokkal. A legmeghatározóbb azonban továbbra is a BlinkFeed, ami valójában egy tartalomfogyasztásra szolgáló, Flipboardra hajazó megoldás, és szinte akárhonnan elérhető egy jobbra irányuló ujjmozdulattal. Többféle tartalommal láthatjuk el, legyen az sport, politika, tudomány, valamint a közösségi oldalak híreit is listázhatjuk, támogatott a Facebook, Instagram is. A frissítések megadott időközönként, vagy manuálisan érkeznek. A képernyőzárról ujjelhúzással azonnal a hírfolyamba, vagy a főképernyőre léphetünk, egy szempillantás alatt betöltődik mindkettő, ami jelentősen javítja a felhasználói élményt. Az értesítési felületen nem csak az elmulasztott eseményeket láthatjuk, hanem a gyorsbeállításokat is el tudjuk érni. Az új Sense-t szintén felvértezték a Ne zavarj funkcióval, így ezt aktiválva az értesítéseket ignorálhatjuk, persze hozzáadhatunk olyan kivételes névjegyeket, amikhez tartozó személyek hívását fogadhatjuk ekkor is.

Érintőlegesen érdemes szót ejteni a gyári androidos alkalmazásokról, melyek közé a böngészőtől kezdve a lejátszóprogramokon át a navigációig minden beletartozik. A főbb hangsúly azonban egyértelműen a tajvaniak extra programjaira kerül, hiszen számos egyedi megoldást telepítettek a készülékre. A Car egy autós mód, amin keresztül nagyobb ikonokat rajzol ki a készülék, ezáltal könnyebb elérni néhány fontos funkciót, sőt, három ujjal megérintve a megjelenítőt akár hangparancsokat adhatunk (már kérdés, hogy magyar nyelven ez nem működik). A Feladatok menüpontban emlékeztetőket írhatunk fel, ezt akár a Google fiókkal is lehet szinkronizálni. A Firka applikációban előre legyártott sémák alapján lehet rajzolgatni, ezt én inkább a gyerkőcöknek tudom elképzelni. A TV névre keresztelt applikáción belül a távirányítót érhetjük el, számos gyártó tévéjét, set-top-boxát vagy házimoziját vezérelhetjük a beépített infraport segítségével.

Gyárilag implementálva lett a Fitbit, mely a vállalat eszközeivel való kommunikálást segíti (a Flexről mi is írtunk már). Szerencsére nem maradt el az FM-rádió (ami például a Galaxy S5-ből kimaradt), valamint a HTC biztonsági mentés sem, amivel beállítások, jelszavak, könyvjelzők, üzenetek backupolását végezhetjük. Dokumentumszerkesztésre a Polaris Office 5 hivatott, a Részvények alatt árfolyamokat nézhetünk, a Zoe pedig különleges videók készítését teszi lehetővé. Nem szabad elmenni szó nélkül a Kid Mode mellett, amivel a gyermekek csak meghatározott funkciókhoz férnek hozzá, ezáltal nem kell félni véletlenszerű hívásoktól, vagy más csíntalanságoktól.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!