Hardver, szoftverezettség

A hardver kifejezetten megállja a helyét ebben a kategóriában, nyolcmagos Qualcomm Snapdragon 615 lapkakészlet lapul a burkolat alatt, ami négy darab 1,5 és négy darab 1 gigahertzes Cortex-A53 processzormagot, illetve Adreno 405-ös GPU-t hordoz magában. A rendszermemória mérete 2 gigabájt, ez bőségesen elég, a belső tárhely 16 gigabájtos, ebből nagyjából 9-et tölthet meg a felhasználó tartalommal, a maradék a rendszeré. MicroSD bővítés van, még egy 64 gigabájtos kártyával is könnyedén megbirkózott a Desire 820, de teljes alkalmazásokat telepíteni sajnos nem lehet a kártyára, egy-két kisebb fájl helyezhető át csak a szoftverekből.

A 720p kijelző ismeretében azt vártuk ettől a hardvertől, hogy tökéletesen folyamatos, gyors működést fog eredményezni, szerencsére ezen a téren egyáltalán nem is kellett csalódnunk. Komolyabb oldalakat is szélsebesen lehet görgetni, a kezelőfelület nem akad meg, az alkalmazások gyorsan betöltenek, nagyon ritkán találkozunk olyannal, hogy gondolkodna valamin a készülék, a böngésző például a nagyítás mértékének megfelelően pontosan tudja tördelni a hasábokat, ilyenkor kell neki 1-2 másodperc, amíg tökéletesen berendezi magát, de ez abszolút elnézhető neki, még a felső kategóriában sem tudja ezt a funkciót minden eszköz. Enyhe melegedés a normál használatban is érzékelhető a phablet hátlapjának bal felső részénél, de ha komolyabban meghajtjuk, esetleg még töltőre is tesszük, akkor kifejezetten forró tud lenni, ezt a Sony Xperia M4 Aqua esetén is hasonlóképpen tapasztaltuk ezzel a hardverrel.

A fedélzeten még nem az Android Lollipop, hanem a jó öreg 4.4.4 KitKat található, ebből adódóan a HTC Sense felület sem hetes verziószámú, ez még csak a 6.0. Sokan kedvelik ezt a kezelőfelületet és valóban elég jól összerakta a tajvani gyártó, könnyen átlátható, egyszerű, de mégis elegánsabb, mint a Google operációs rendszerének alapértelmezett kezelőfelülete. A kezdőoldalak a jól megszokott módon horizontálisan görgethetők, tetszőleges számú oldalunk lehet, ahol parancsikonokat, widgeteket helyezhetünk el, de a bal oldali mindig a BlinkFeed névre hallgató hírolvasó, ami az általunk választott hírcsatornákon kívül a közösségi oldalakról össze tudja gyűjteni a legújabb tartalmakat, amiket aztán rácsos felosztásban rendez el a készülék, ha egy adott hír vagy bejegyzés felkeltette az érdeklődésünket, csak egy érintés választ el minket attól, hogy részletesebben is elolvashassuk.

A menü nem a jól megszokott horizontális (balra-jobbra) módon görgethető, hanem függőlegesen, ráadásul nem is úgy teszi ezt, mint a régi Android verziók kezelőfelületei, ahol egészen apró mozdulatokkal is lehetett lapozni fel-le, itt konkrétan oldalakra van osztva a menü, annyi különbséggel, hogy az oldalak vertikálisan helyezkednek el egymáshoz képest. Az első komoly probléma azzal akad, hogy a HTC szinte egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy érdemben kihasználja a nagy kijelző előnyeit, ugyanakkor segítsen a felhasználóknak abban, hogy az 5,5 hüvelyk ellenére kezelhető legyen az eszköz, nézzünk erre egy konkrét példát: az értesítési felület csak a kijelző legfelső sorából húzható le, még a kijelzőn megjelenített virtuális gombokhoz sem lehet bepréselni az értesítési sáv lehúzását, ha meg akarjuk nézni, mindenképpen nyújtózkodnunk kell. Nincs továbbá ablakos mód, nem lehet például böngészés közben számológépet használni vagy kicsiben nézni egy videót, pedig hely lenne rá bőven.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!