Bevezető
A HTC két éve húzott egy merészet, és kiszállva a megapixelversenyből, bemutatta UltraPixel névre hallgató, mindössze négy megapixeles kameraszenzorát. A megoldás előnye, mint hangsúlyozták, a jócskán megnőtt szenzorpixel méret, ami kevesebb képzaj mellett jobb minőségű képrögzítésre alkalmas, főleg este, amikor a mobilkamerák általában elvéreznek.
Sötétben valóban jól szerepelt a One M7, azonban nappal nem tudta felvenni a versenyt a néha tízszer nagyobb felbontású kameramobilokkal. Az UltraPixel technológia a folytatásban is megmaradt, csak éppen a One M8 társszenzort kapott, a HTC fél éve mégis visszatért a megapixel versenybe a nagy felbontású One E8, a One M8 Eye és az előlapra is 13 megapixeles kamerát helyező Desire Eye formájában. Mindez talán azt jelzi, a tajvaniak készek feladni a házi szenzor használatát, ami annál is inkább sürgetőbb, mivel 4K-s felvételek rögzítéséhez legalább 8 megapixeles modulra van szükség.
Bár a vizsgált készülék a Desire sorozatnevet viseli, senkit ne tévesszen meg az előtag, a készülék ugyanis a csúcskategória aljára lett belőve Full HD-s megjelenítővel és Snadpragon 801-es chipsettel. A említett alsó- és középkategóriás szériából azonban visszaköszön a sokszínű plasztik borítás és a lap hátlapi kivitel. Szerkesztőségünk a világoskék-szürke variánst kapta kölcsön az XXL GSM-től jelen teszt erejéig.
A Desire Eye a HTC-től megszokottan hófehér, sarkainál lekerekített dobozt kapott, rajta némi színes nyomtatvánnyal. A fedél és a készüléktálca alól egy ázsiai szabványú, 1 amperes töltőfejet, egy microUSB kábelt, némi papírnyomtatványt és egy hagyományos kialakítású mikrofonos fülest sikerült elővarázsolnom, némi nyomtatvány kíséretében. Itt jegyezném meg, hogy a tesztkészüléken nem sikerült magyar nyelvet beállítani, magyar billentyűzetet viszont igen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
