Kamera, video, audio

A 13 megapixeles kamerához nem tartozik különösebben extravagáns szoftver, négy alapvető fényképezési mód van, ebből három kötődik valamilyen szinten az előlapi egységhez is, a normál kamerafunkció egyértelmű, az önarckép átkapcsol az előlapi fényképezőre, a Kettős fényképezés mód egyszerre rögzíti a fotót és a fotóst, a Photo Booths pedig a fotófülkék mintájára készít négy fotót és fűzi össze a másodlagos kamera közreműködésével. Normál fénykép esetén elég sok beállítási lehetőségünk van, fehéregyensúly, expozíció-korrekció, ISO, színhatás, képarányok, arcszépség mód és időzítő is akad, de a záridő és a rekeszérték sajnos nem babrálható.

A hátlapi kamerával készített képek minősége bőven hagy kívánnivalót maga után, a zaj szinte minden fotón erőteljesen megjelenik, a dinamikatartomány nagyon szűkös, a világosabb részletek könnyen kiéghetnek, ha viszont a legfényesebb ponthoz mérjük a fényt, akkor minden más lesz sötét. A vonalélesség és a részletesség helytálló, de elképesztően túl akarja élesíteni a műveket a szoftver és a fehéregyensúlyt is gyakran eltéveszti. A fókusz viszont gyors és szinte mindig pontos, videófelvételnél ez különösen hasznos, a nappali videó 1080p felbontásban, 30 fps sebesség mellett készült el, pixelszámra az éjszakai is ugyanennyit produkált, de itt már 16-ra esett vissza a másodpercenkénti képkockák száma. A szelfikamerával is készült egy fotó, a linkre kattintva megtekinthető.

Nem lehet kérdés, hogy a HTC Desire 820 egyik ütőkártyája a zene, az előlapra felszerelt, sztereó BoomSound hangszóró kellemes, erőteljes hangokat produkál, a magas és mély hangokat kifejezetten megtolja, ennél fogva váratlanul jónak halljuk elsőre, természetesen hosszútávon már nem annyira szerencsés ez a megoldás, ha a zene minden apró részletét hallani akarjuk, de filmezni akár órákon át is kiváló lehet vele, egy üvegtörést vagy egy guminyikorgást kitűnő minőségben tud reprodukálni. Egy megfelelő szoftver segítségével akár 2K filmeket is visszanézhetünk a kijelzőn a teljes élmény érdekében, de ennyi képpontnál már előfordulnak megakadások, Full HD-nál nagyobb videókkal már a kijelző teljesítménye miatt sem érdemes próbálkozni.

A zenelejátszó szoftvereket jól ismerjük, a Play Zene gyakorlatilag minden androidos gépen ott figyel, a HTC zenelejátszója is megfordult már párszor kezeink között, minden fontos funkciót tud, képes veszteségmentesen tömörített zenéket lejátszani, illetve albumok, előadók, műfajok, dalok szerint rendezni kedvenceinket. Hangszínszabályzó is található benne, ha aktiváljuk a BoomSound módot, akkor a hangszóróhoz hasonlóan markáns, V-karakterű hangképet hallgathatunk, kikapcsolva viszont nagyon tiszta, pontos a reprodukció, az audio méréseken is látszik, hogy szinte teljesen egyenletes frekvenciagörbével, minimális zajjal dolgozik.

A gyári, felvevőgombos fülhallgatót nem nagyon érdemes próbálgatni, az emberek többségének kényelmetlen, alig izolál valamit, gyenge a hangminősége, maximum telefonálásra alkalmas. FM-rádió van, RDS-információkat értelemszerűen megjelenít, de a műsort sajnos nem tudja rögzíteni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!