Bevezető

A HTC nincs túlságosan vidám helyzetben, de derekasan küzdenek, hogy nehogy kicsússzon a szőnyeg a lábuk alól. Ha nekidurálják magukat, akkor le tudják tenni az asztalra a piac sok szempontból talán legjobb okostelefonját, és a szerénytelen One típusjelzést elnézhetjük. De egy darab telefonnal nem lehet nagyot villantani, márpedig a HTC többi terméke már nem ennyire egyértelműen nagy király, a 8S például mellélövés, a Desire 200-nál pedig úgy elszállt az ár, mintha azt Vincze Ottó küldte volna rá félpályáról.

[+]

Ezért aztán némiképp meglepődve láttuk, hogy a papíron egyáltalán nem gyenge kisebb testvér, a Desire 600 kizárólag két SIM-es verzióban kerül piacra, talán úgy voltak vele, hogy a gyártási költségeknél nem oszt, nem szoroz egy ilyen megoldás, akinek egy kártyája van, annak meg úgyis mindegy. Az XXL GSM küldte el a dobozt nekünk (és szerencsére a telefon is benne volt), egyelőre 120-130 ezer forint között mozog a Desire 600 ára, a mi példányunkban még magyar nyelv sem volt, de gyanítom, hogy hamarosan hivatalosan is megkezdődik a forgalmazás, ami ezt az apróságot biztosan javítja.

[+]

Megkaptam a készüléket, előtte elolvasgattam a specifikációt és nyugtáztam magamban, hogy most pár napig megint egy csúcsmodellel fogok zsonglőrködni (a 4,5 inches kijelző nálam már ebbe a kategóriába esik), úgyhogy felkészültem valami alapvetően menő, modern, kifinomult és gyors cuccra. Ehhez képest a teszt végére maradt bennem némi hiányérzet és ez főleg a gyorsaság kapcsán értendő. Pedig a tajvani okosságban minden megvan, ami a sikerhez kell, első ránézésre talán azt is mondhatjuk, hogy az ára sincsen annyira elrugaszkodva a valóságtól, mint amennyire néha mellétrafálnak, de egyszerűen mégsem tudtam igazán megszeretni a Desire 600-at. Hogy miért? A következő oldalakon kiderül.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!