Hirdetés
Doboz, külső
A csomagolással sosem volt gond a HTC-nél. Még emlékszem a csonka gúla alakú dobozokra, amikor Windows Mobile rendszerben utazott a gyártó, azóta áttértek a letisztultság mezsgyéjére. A Desire 600 is olyan helyes pakkot kapott, amiben akár belga csoki is lehetne, négyzetes dobozka, lekerekített sarkokkal, nagyon gusztusos. Belül is minden a helyén van, fehér töltőfej, fehér adatkábel, fehér füles jár a fehér telefonhoz. A headset hallójáratos kialakítású, meglepően jól szól, van rajta mikrofon, korrekt darab, de illik is annak lennie, ha már a Beatsaudio logó rajta figyel a telefonon.
[+]
Maga a készülék több színben kerül forgalomba, már ha a fehéret és a feketét annak tekintjük. Az a helyzet, hogy a két változat közül a fehér sokkal extrább, mivel itt a kijelzőt pirosra festett rácsozat veszi körül. A sötétebb verziónál minden szürkésfekete, nem annyira látványos az összehatás. A Desire 600 szokás szerint szép, a formatervezési osztály régóta kiemelkedően jól dolgozik a HTC-nél, a One sem bújkál sötét sarkokban, ha találkozik egy Galaxy S4-gyel. Az anyaghasználatra sem lehet panasz, a telefon kerete alumínium, a hátlap plasztik, de a jobb fajtából.
[+]
Az előlapot sikerült izgalmassá tenni azzal, hogy a kijelzőt, az előlapi kamerát és az érintőgombokat maga alá foglaló üveg és a fekete háttér körül piros betét fut körbe, ami alul-felül hangszóróba csap át. Ezt öleli körbe a már mindenhol kifelé dőlő alumínium keret, oldalt és hátul pedig már fehér műanyag dominál. Mozgalmas, de nem csicsás így az összhatás, tökéletesen felismerhető, mégsem riad meg tőle az ember, egy érdekes, átgondolt, ötletes okostelefon képe rajzolódik ki, holott általában éppen az előlappal szokott a mobilokat tervező jómunkásembereknek gondjuk lenni, szemből elég sok telefon pont ugyanolyan.
[+]
Ami elsőre feltűnik, hogy megint csak két vezérlőgomb van alul, akárcsak a One esetén ez is azt jelenti, hogy a HTC megpróbálja a saját útját járni. Ezt nem volt gond megszokni, főleg, ha az ember használta már a cég csúcsmodelljét. A telefon bal fele teljesen sima, a hangerőt szabályozó gombok jobbra kerültek. A kijelzőt lezáró és feloldó billentyű felül található, itt van a 3,5 mm-es jack csatlakozója is. A microUSB lukacskáját lent kell keressük, a hátlapot pedig a felül kialakított mélyedésbe nyúlva hánthatjuk le. Érdemes.
[+]
Méghozzá nem csak azért, mert így férünk hozzá a két microSIM helyéhez, valamint a microSD slotjához, hanem azért is, mert nagyon piros az egész. Még az akkumulátor is ebben az árnyalatban fürdik, olyan, mintha festékszóróval mentek volna rá, rettentő meglepő, ugyanakkor egyedi és nem mellesleg frankón illik a készülék előlapjához. A HTC nem először esik neki a belső rész átfestésének, a HD Mini például sárgán virított. A hátlap felső részére került egy csíkos betét és némi piros keret közepébe a kamera, illetve a villanó. Az egész telefonról süt a prémium érzés, jól néz ki, jól van összerakva, finom ötletekkel, jó színekkel operál a termék, jó érzés megemelni, kézben tartani, még ha a 4,5 inch nekem pont egy picit nagy is.
[+]
A kijelző mellesleg Super LCD2, ez a HTC saját vívmánya, az IPS-hez áll igen közel (sőt, bizonyos hírek szerint ez IPS, csak nem így nevezik a tajvaniak), a betekintési szögekkel nincs gond, a fényerő is kimondottan jó, a fekete az fekete, a fehér pedig fehér, amennyire kell. Viszont a qHD felbontás csalódást okoz, ebben a méretben mások HD-t adnak, de elég csak idecitálni a 4,7 inches One-t a maga Full HD paneljával.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
