HTC Desire 600 dual SIM - okkal pironkodik

Bevezető

A HTC nincs túlságosan vidám helyzetben, de derekasan küzdenek, hogy nehogy kicsússzon a szőnyeg a lábuk alól. Ha nekidurálják magukat, akkor le tudják tenni az asztalra a piac sok szempontból talán legjobb okostelefonját, és a szerénytelen One típusjelzést elnézhetjük. De egy darab telefonnal nem lehet nagyot villantani, márpedig a HTC többi terméke már nem ennyire egyértelműen nagy király, a 8S például mellélövés, a Desire 200-nál pedig úgy elszállt az ár, mintha azt Vincze Ottó küldte volna rá félpályáról.

[+]

Ezért aztán némiképp meglepődve láttuk, hogy a papíron egyáltalán nem gyenge kisebb testvér, a Desire 600 kizárólag két SIM-es verzióban kerül piacra, talán úgy voltak vele, hogy a gyártási költségeknél nem oszt, nem szoroz egy ilyen megoldás, akinek egy kártyája van, annak meg úgyis mindegy. Az XXL GSM küldte el a dobozt nekünk (és szerencsére a telefon is benne volt), egyelőre 120-130 ezer forint között mozog a Desire 600 ára, a mi példányunkban még magyar nyelv sem volt, de gyanítom, hogy hamarosan hivatalosan is megkezdődik a forgalmazás, ami ezt az apróságot biztosan javítja.

[+]

Megkaptam a készüléket, előtte elolvasgattam a specifikációt és nyugtáztam magamban, hogy most pár napig megint egy csúcsmodellel fogok zsonglőrködni (a 4,5 inches kijelző nálam már ebbe a kategóriába esik), úgyhogy felkészültem valami alapvetően menő, modern, kifinomult és gyors cuccra. Ehhez képest a teszt végére maradt bennem némi hiányérzet és ez főleg a gyorsaság kapcsán értendő. Pedig a tajvani okosságban minden megvan, ami a sikerhez kell, első ránézésre talán azt is mondhatjuk, hogy az ára sincsen annyira elrugaszkodva a valóságtól, mint amennyire néha mellétrafálnak, de egyszerűen mégsem tudtam igazán megszeretni a Desire 600-at. Hogy miért? A következő oldalakon kiderül.

Doboz, külső

A csomagolással sosem volt gond a HTC-nél. Még emlékszem a csonka gúla alakú dobozokra, amikor Windows Mobile rendszerben utazott a gyártó, azóta áttértek a letisztultság mezsgyéjére. A Desire 600 is olyan helyes pakkot kapott, amiben akár belga csoki is lehetne, négyzetes dobozka, lekerekített sarkokkal, nagyon gusztusos. Belül is minden a helyén van, fehér töltőfej, fehér adatkábel, fehér füles jár a fehér telefonhoz. A headset hallójáratos kialakítású, meglepően jól szól, van rajta mikrofon, korrekt darab, de illik is annak lennie, ha már a Beatsaudio logó rajta figyel a telefonon.

[+]

Maga a készülék több színben kerül forgalomba, már ha a fehéret és a feketét annak tekintjük. Az a helyzet, hogy a két változat közül a fehér sokkal extrább, mivel itt a kijelzőt pirosra festett rácsozat veszi körül. A sötétebb verziónál minden szürkésfekete, nem annyira látványos az összehatás. A Desire 600 szokás szerint szép, a formatervezési osztály régóta kiemelkedően jól dolgozik a HTC-nél, a One sem bújkál sötét sarkokban, ha találkozik egy Galaxy S4-gyel. Az anyaghasználatra sem lehet panasz, a telefon kerete alumínium, a hátlap plasztik, de a jobb fajtából.

[+]

Az előlapot sikerült izgalmassá tenni azzal, hogy a kijelzőt, az előlapi kamerát és az érintőgombokat maga alá foglaló üveg és a fekete háttér körül piros betét fut körbe, ami alul-felül hangszóróba csap át. Ezt öleli körbe a már mindenhol kifelé dőlő alumínium keret, oldalt és hátul pedig már fehér műanyag dominál. Mozgalmas, de nem csicsás így az összhatás, tökéletesen felismerhető, mégsem riad meg tőle az ember, egy érdekes, átgondolt, ötletes okostelefon képe rajzolódik ki, holott általában éppen az előlappal szokott a mobilokat tervező jómunkásembereknek gondjuk lenni, szemből elég sok telefon pont ugyanolyan.

[+]

Ami elsőre feltűnik, hogy megint csak két vezérlőgomb van alul, akárcsak a One esetén ez is azt jelenti, hogy a HTC megpróbálja a saját útját járni. Ezt nem volt gond megszokni, főleg, ha az ember használta már a cég csúcsmodelljét. A telefon bal fele teljesen sima, a hangerőt szabályozó gombok jobbra kerültek. A kijelzőt lezáró és feloldó billentyű felül található, itt van a 3,5 mm-es jack csatlakozója is. A microUSB lukacskáját lent kell keressük, a hátlapot pedig a felül kialakított mélyedésbe nyúlva hánthatjuk le. Érdemes.

[+]

Méghozzá nem csak azért, mert így férünk hozzá a két microSIM helyéhez, valamint a microSD slotjához, hanem azért is, mert nagyon piros az egész. Még az akkumulátor is ebben az árnyalatban fürdik, olyan, mintha festékszóróval mentek volna rá, rettentő meglepő, ugyanakkor egyedi és nem mellesleg frankón illik a készülék előlapjához. A HTC nem először esik neki a belső rész átfestésének, a HD Mini például sárgán virított. A hátlap felső részére került egy csíkos betét és némi piros keret közepébe a kamera, illetve a villanó. Az egész telefonról süt a prémium érzés, jól néz ki, jól van összerakva, finom ötletekkel, jó színekkel operál a termék, jó érzés megemelni, kézben tartani, még ha a 4,5 inch nekem pont egy picit nagy is.

[+]

A kijelző mellesleg Super LCD2, ez a HTC saját vívmánya, az IPS-hez áll igen közel (sőt, bizonyos hírek szerint ez IPS, csak nem így nevezik a tajvaniak), a betekintési szögekkel nincs gond, a fényerő is kimondottan jó, a fekete az fekete, a fehér pedig fehér, amennyire kell. Viszont a qHD felbontás csalódást okoz, ebben a méretben mások HD-t adnak, de elég csak idecitálni a 4,7 inches One-t a maga Full HD paneljával.

Hardver, UI

Négymagos. De ez még nem jelent semmit, négymagos processzorból is lassan annyi van, hogy nem könnyű közöttük rendet vágni. A Desire 600-ban a Qualcomm Snapdragon 200-as chipsetje dolgozik, ami a négymagos mezőny belépő szintű tagja, a Cortex-A5-ös magok 1,2 GHz-en ketyegnek, a grafikus gyorsító pedig egy Adreno 203. Hallottunk olyan pletykát, hogy bizonyos kínai gyártók (akiknek a neve egy zalai focicsapatéval mutat rokonságot) ugyanezt a hardvert 40 lepedőért fogják majd kínálni, de mivel ez még csak félinformáció, ezért nem kell ehhez hasonlítani a Desire 600 képességeit. A RAM mérete 1GB, a belső tárhely ennek nyolcszorosa.

A szintetikus sebességtesztek is megerősítik, hogy a Cortex-A5 alapú négymagos processzor inkább a kétmagosok között tudna babérokat aratni, eddigi tapasztalataink alapján ennél erősebb egy kínai Rockchip RK3188, vagy egy MediaTek MT6589 is, az Adreno 203-as GPU sem az az igazán acélos fajta, de a HTC azt gondolta, hogy ebbe a modellbe elég lesz. Hát nem az. És ennek főleg az az oka, hogy a Sense 5 borzasztóan zabálja az erőforrásokat és / vagy nincs rendesen optimalizálva, de láthatóan akadozik a felület. Oké, a Blinkfeed egyébként is állandóan a netre ugrál fel és frissíti magát, de az alkalmazások közötti görgetés sem folyamatos, és persze tök látványos az appváltó képernyő is, csak mire berak 10-12 thumbnail képet, addigra kihullik a maradék hajam is. Nyilván sarkítok kicsit, de egy 120 ezres telefonnál ne kelljen már várnom alapvető dolgokra.

Fentiekből már felkészült olvasóink tudják, hogy a rendszer ugyanaz, amit a HTC One bemutatásakor megismerhettünk. Android 4.1.2-re épülő saját interfész, a Sense felület ötödik kiadása, amit lehet szeretni, de lehet nagyon utálni is. Szerencsére a Blinkfeed valamennyire kigyomlálható, meg lehet adni, hogy ne ez legyen az alapértelmezett kezdőlap, hanem a jól ismert HTC óra. A Blinkfeedről már írtunk, egyelőre elég kevés rá a tartalom (magyar nincs is), a közösségi becsatornázással pedig pont az a gondom, mint a Facebook Home felülettel: a franc akarja a ki tudja milyen ismerőse unokaöccsének a fagyievős képeit a telefonja főoldalán látni. Igen, ezt is ki lehet kapcsolni (meg is tettem zéró percen belül). Ha átugrunk az alkalmazások közé, akkor érdemes a sűrűbb rácskiosztást választani, így kevesebbet kell görgetni, de a fenti órát és időjárást nem lehet eltakarítani. A menü mappázható, a HTC gyárilag be is osztja a hasonló alkalmazásokat egy-egy könyvtárba, ez könnyebbséget jelent a napi használat során.

A HTC a rendszer legmélyebb bugyrába is belenyúlt, minden alkalmazás felülete kicsit más, és általában szofisztikáltabb, vagy átgondoltabb interfész néz vissza ránk akár a névjegyzékbe, akár az üzenetek közé, akár a beállításokba tévedünk be. A tárcsázóképernyőt nem bírtam megszokni, én arra vágyom, hogy ne csak az utolsó hívásomat lássam alapból, hanem a teljes listát, itt ehhez még egy gombnyomás szükséges. Viszont a két SIM-es működés elsőrangú módon került megoldásra. A tárcsázóképernyő alján választhatunk, hogy melyik kártyát használjuk, és ami a legcsodálatosabb, hogy ez a készülék képes a dual-active módra, azaz ha az egyik SIM-en épp beszélgetünk, akkor be tud jönni a hívás a másikon, fel is lehet venni, vagy akár kezdeményezhetünk új hívást is. Viszont ezeket összekapcsolni nem tudjuk, de már így is egy szinttel többet tud a HTC, mint általában a kétkártyás okostelefonok.

A levelezőkliens is kicsit más, könnyen kezelhető, a billentyűzet szuper, nemigen ütöttem félre. Szépen lehet variálni a lezárt képernyőn megjelenő információkkal is, ha pedig három ujjal bárhol felfele teszünk egy mozdulatot, akkor az adott képernyőt egyből át tudjuk lőni DLNA segítségével másik eszközre. Van egy sereg apró finomhangolási lehetőségünk, a Sense tényleg jól paraméterezhető, csak a Blinkfeedet tudnám feledni…

Extra szoftverek közül érdemes kiemelni a 25 gigányi helyet adó Dropboxot, van zseblámpa, Polaris Office a dokumentumok szerkesztéséhez, diktafon, jegyzet alkalmazás, részvények árfolyamait mutató app, illetve autós funkciókra kihegyezett felület. A Facebook és a Twitter kliens is gyári, a LinkedIn pedig a telefonkönyvbe és a Blinkfeedbe épül be. Ami nincs, arra ott a Google Play.

Multimédia

Nyoma sincs az Ultrapixel mániának, a Desire 600 8 megapixeles, autofókuszos, vakuval megtámogatott kamerát kapott. Fotózás közben jobb oldalról húzhatunk elő egy csomó effektet, ezekkel el lehet szórakozni, lehet csinálni ilyen képet, no meg ilyet is. A bal alsó sarokban vannak a tényleges beállítások, ISO, fehéregyensúly, felbontás, kapcsolhatunk HDR módot, van panoráma is, tehát aki szeret babrálni az ilyesmivel, az elégedett lehet. Egészen addig, amíg meg nem nézi a képeket.

Ezek ugyanis nem túl jók. Egy dologban erős a gép, makróban, minden más esetben kijönnek a hibák. Gyenge a dinamikatartomány, erős a zajosodás, ráadásul a vonalélesség helyett inkább a "vonalszőrösség" lehetett a cél, miközben ezt láthatóan próbálja valamennyire elmosni az algoritmus, de így csak még rosszabb a helyzet. Kamerában a Desire 600 finoman szólva sincs az élvonalban, ráadásul csak 720p felbontású videót lehet vele rögzíteni, de abban sincs sok köszönet, itt egy tesztfelvétel. A galéria nekem kicsit sok, egyből láthatom az ismerőseim képeit is (kösz, de nem), a képeinkből pedig rövid animációt készít a szoftver. Ezeket eseményekhez köthetjük és akkor tényleg csak az összetartozó fotók és videók animálnak majd.

Zenében próbál kárpótolni minket a HTC és ez sikerül is. A lejátszó kulturált, a Beatsaudio nem csak maszlag, már kihangosítva is kimondottan jól szól a masina, a gyári füles is jobb, mint az átlag. Telt, szép hangzást kapunk, viszont nincs equalizer, sem a HTC féle, sem pedig a Google által gyártott lejátszóban. Előbbiben viszont akad vizualizáció, bár ez nekem semmit nem tesz hozzá az élményhez. Ami viszont jól jöhet, az az FM-rádió megléte, ez viszont csak fülessel működik, ilyenkor azonban RDS információkat is láthatunk. A dobozon is rajta van, hogy megint a Boomsound technológiát kapjuk, ami azt jelenti, hogy sztereó hangfalacskák dübörögnek a piros dekoráció alatt, ráadásul valóban igen korrekt hangerőre képes a gép.

Adatátvitel, akkumulátor

Az elsődleges kártya képes HSDPA kapcsolatra, a másikkal csak EDGE sebességet érhetünk el, de ezzel nincs is baj. Mindkét beépített böngésző teszi szépen a dolgát, itt nincsenek akadások, zavaró megtorpanások. A 7,2 Mbit/s maximális letöltési sebesség papíron kicsit vékony a konkurensekhez képest, de egy telefonban általában elegendő. A WLAN érzékenységével semmi baj nem volt, ahogyan a GPS vevő is hamar talál pozíciót. Nem hiányzik a DLNA, van NFC is, a microUSB port pedig megfelel az MHL szabványnak, tehát periféria is csatlakoztatható. Természetesen Bluetooth is van, 4.0-s verziószámmal.

A gépre dugott telefon egyből felkínálja a lehetőségét egy HTC szinkronizációs szoftver telepítésének, de nem muszáj ezt erőltetni, hiszen sima MTP protokoll is használható a másolgatáshoz. Ilyenkor természetesen tölt is a készülék, az 1860 mAh-es, erősen piros akkumulátor viszont kicsit karcsúnak tűnik, nap végén azért már jelzi a HTC üdvöskéje, hogy eljött az etetés ideje.

[+]

Összegzés. Jól indult, aztán mi lett belőle… szép a formaterv, jól van összerakva, papíron egész erős is, de rengeteg sebből vérzik a Desire 600-as. Ezen a méreten a qHD felbontás megbocsátható, ha jóval 100 ezer forint alatt adnák a telefont. Ugyanígy szemet lehetne hunyni a néhol megdöccenő működés felett is, ha ez egy olcsóbb masina lenne. A kamera produkciójára már sehogyan sincs mentség, egyszerűen egy bármilyen árú HTC-től nem ezt várja az ember. A pozitívumok közé kerül viszont a dual-active mód a kétkártyás működés kapcsán, ezt végre sikerült összehozni, de ez nem fogja megmenteni a Desire 600-at attól, hogy ilyen árcédula mellett hatalmasat bukjon. Fáj az ember szíve, hogy az a cég, amelyik a One kapcsán láthatóan nagyon odatette magát, az a cég, amelyik olyan készülékeket adott a világnak, mint a Hero most láthatóan nem találja önmagát. A Desire 200 is úgy el van árazva, hogy még a témában kevésbé otthonosan mozgó vásárlóknak is feltűnhet, hogy itt valami nem kerek, ez a 600-as verzió pedig szintén drágább, mint amennyit ér. Ennyi pénzért számos más terméket kapni, hamarosan jön a Huawei P6, már rég olcsóbban kapható a Sony Xperia SP, nem is beszélve mondjuk az LG 4X HD-ről, vagy a Galaxy S III-ról. Nem sok érvet tudnék egy Desire 600 mellett felsorakoztatni, csak abban tudok bízni, hogy pár hónapon belül lezuhan 80 ezer forint környékére az ára és akkor már érdemes számításba venni. Főleg azoknak, akik dual-active működésű, kétkártyás, minőségi és formás okostelefonra ácsingóznak. Addig azonban még nekik sem merem jó szívvel ajánlani.

Bog

A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk.

A cikk elkészítésében a Telekom 4G mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

HTC Desire 600 dual SIM

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	134,8 x 67 x 9,3 milliméter
	Tömeg	130 gramm
	Színvariációk	fehér, fekete
	SIM-foglalat	2 db microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	4,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	540 x 960 pixel (245 ppi)
	Kijelző típusa	Kapacitív, multi-touch Super LCD2
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm MSM8625Q
	Processzor típusa	négymagos, magonként 1,2 GHz Cortex-A5
	Processzor csíkszélessége	45 nanométer
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Adreno 203
	RAM mérete	1 GB RAM
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	korlátlan
	SMS memória	korlátlan
	Szabadon felhasználható belső tárhely	6 GB
	Memória bővíthetősége	microSDXC (64 GB-ig)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 7,2 Mbps / 5,76 Mbps
	IrDA / Bluetooth	van / van
	WiFi	802.11b/g/n, hotspot, WiFi Direct, DLNA
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.1.2 - Sense 5
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	telepíthető
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Dropbox, Facebook, Twitter, Zseblámpa, Polaris Office, Rescue
	Multimédia
	Fő kamera	8 megapixel, autofókusz, LED villanó
	Másodlagos kamera	1,6 megapixel
	Videófelvétel	van (720 x 480 pixeles felbontás)
	Zenelejátszó szoftver	van
	Hangszínszabályzó	beatsaudio
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1860 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	577 óra
	Beszélgetési idő	11 óra
	Egyebek
	3,5 mm-es audio kimenet, közelségérzékelő, gyorsulásérzékelő, Beatsaudio, Boomsound