Doboz, külső
Kétféle verzióban létezik Honor Play, van ez a hagyományosabb vonal, ami a tesztben is szerepel, meg van egy külsőleg gémerebb kiadás, ahol a hátlap vagány piros, vagy mattfekete némi dekorral, ez 20 euróval többe kerül. A hozzánk eljutott tesztpéldány viszont színével pont tökönrúgja a gamer okostelefon filozófiáját, ki az a kocka, aki egy lilametál mobillal akar menőzni? Még a konzolokra gerjedő csajokra sem jellemző, hogy egy ilyen árnyalatú cuccal szeretnének közlekedni, hiába mondja azt a Pantone, hogy ez az év színe. Meg egyébként is, ki dönti el és milyen alapon, hogy mi az év színe? Szerintem a fakó sárgásvörös az év színe az idei nyár, az erdőtüzek és a kiszáradt folyók után, de hát nem én vagyok a Huawei és a Honor partnere ebben, hogy tőlem kérjenek tanácsot.
A csomagolás nem valami lehengerlő, telefon, Huawei gyorstöltőfej és Type-C kábel van benne, egy nyamvadt headset azért beférhetett volna, már csak a játékélmény fokozása miatt is. A telefonra azonban külsőleg nem lehet különösebb panasz, fém a hátlap, nagyon rendesen össze van rakva, jó a fogása, tökéletes helyen van a hátlapi ujjlenyomat-olvasó és az oldalsó gombokat (hangerő le-fel, kijelző ki-be) is ergonomikusan rendezték el. Alul a Type-C port mellett 3,5 mm-es jack dugaszt is találunk, szerencsére ez nem maradt le.
A kijelző elég méretes darab, 6,3 inches képátlóval terpeszkedik az előlapon, annak 83%-át elfoglalva. A felbontása nem olyan acélos, de az 1080 x 2380 pixeles érték igazából megfelel ezen az árszinten. A technológia IPS, a betekintési szögek rendben vannak, nem tükröződik, fényerőben ugyan lehetne kissé markánsabb, de általános használatra bőven megteszi, a kontraszt is nagyon rendben van. A felülről benyúló szenzorsziget elég széles, viszont akárcsak a többi hasonló Huawei/Honor terméknél, ezúttal is elrejthető vizuálisan a notch, simán kitölti fekete sávval kétoldalt a szoftver a területet úgy, hogy az értesítések és ikonok megmaradnak.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Honor Play | Nokia 7 Plus | Pocophone F1 | Samsung Galaxy A8 (2018) |
| Képátló | 6,3 hüvelyk | 6 hüvelyk | 6,18 hüvelyk | 5,6 hüvelyk |
| Felbontás | 1080 x 2340 | 1080 x 2160 | 1080 x 2246 | 1080 x 2220 |
| Technológia | IPS LCD | IPS LCD | IPS LCD | Super AMOLED |
| Fehér fényerő (max.) | 391 nit | 401 nit | 466 nit | 355 / 740 nit |
| Fehér fényerő (min.) | 1,1 nit | 2,7 nit | 0,9 nit | 1,8 nit |
| Fekete fényerő | 0,24 nit | 0,27 nit | 0,28 nit | 0 nit |
| Kontrasztarány | 1628:1 | 1488:1 | 1664:1 | végtelen |
| Színhőmérséklet | 7856 K + kézi | 7655 K | 7674 / 6037 K + kézi | 7558 / 6666 K + kézi |
Többek szerint a kijelző alá került Honor felirat egy kicsit zavaró és jobbára felesleges, más nincs is itt, mert az ujjlenyomat-olvasó nem fért ide, a navigációs gombok pedig a kijelző alsó sorából vesznek el helyet. A bal felső sarokból előrángatható SIM-tálca minősége azért kissé elmarad az általános összeszerelési nívótól, a vékonyka kis tálca két SIM-et, vagy az egyik helyett microSD-t tud befogadni. A hátlapon pedig ott virít a dupla kamera, oda van írva mellé, hogy AI, van egy LED-villanó is. A két lencsét magában foglaló keret sajnos enyhén elemelkedik a hátlap síkjától, ezért billeg kissé a telefon az asztalon, de pont síkba kerül minden, ha veszünk egy értelmes tokot a telefonra, hogy eltakarjuk a lilás árnyalatot.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!



