Bevezető, mi ez? Külső
Márciusban írtunk egy bejegyzést a szerkesztőségi blogba arról, hogy több mint két év után hajlandó vagyok megválni az iPhone 13 minitől, és durván folyamatos tíz év után az iPhone-tól úgy en bloc. Au revoir, mon amour, au revoir! De komolyan, így utólag visszagondolva rá, alig volt olyan időszak az életemben, amikor így vagy úgy, magán vagy céges telefonként ne lett volna legalább egy iPhone-om. A kinyitható telefonos vonalat viszont ki kellett próbálnom hosszabb távon is, mert mondjuk egy hét tesztidőszak alatt nem jönnek elő az olyan jellegű problémák, amikkel egy hónapon, éven belül találkozhat az ember. Itt leginkább arra gondolok, hogy mennyire fárad el például a zsanér, mennyire kezd el a belső kijelző foszlani. Spoiler: fél év alatt egyiket sem tapasztaltam a V2-nél, pedig nem kíméltem.
Szóval itt vagyunk fél év után, ez pedig egy, az eddigieknél kicsit hosszabb beszámoló lesz, amibe megpróbálom minden pozitívumát és negatívumát megírni a Magic V2-nek, mely egyébként még mindig piacon van és az 500 000 forint körüli árával már valamivel elérhetőbb, mint a kezdéskor rajta lógó 800 000-es árcímkével. Bár a hajlítható mobilok demokratizálásától még mindig messze van, ebben a Motorola jár élen itthon, Razr mobilt már 300 000 alatt is meg lehet csípni. Mondjuk a kagylótelefon más műfaj, mint a könyvként nyitható, de egyébként annak is adnék egy esélyt hosszabb távon már csak azért is, mert talán lusta lennék nyitogatni és kevesebbet nyomkodnám… (Ha valamelyik gyártó olvassa ezt, tudjátok a nevem és a címünk!)
Forma terén szerintem ez a legszebb hajlítható készülék a mai napig [+]
Formáját és méretét tekintve a Magic V2 szinte tökéletesen el lett találva. De. Autós és bringás tartóban nem mindegyikben fér el, a gyári tok akármennyire is jópofa, hogy védi a zsanért, a telefon keretének jobb oldalát teljesen szabadon hagyja. Ez pedig azzal járt, hogy óvatlanságom következtében több helyen is megsérült az alumínium keret a mobilon amikor kicsúszott a nadrágzsebemből autóban ülve vagy csak a macskához leguggolva. Esztétikai sérülésen kívül szerencsére más gond nem lett ebből, a külső kijelző sem sérült, az ujjlenyomat-leolvasó sem hagyta abba a működését, és a belső panelt sem érte kár. Apropó ujjlenyomat-leolvasó: ha már oldalt van, a Honornál valaki rajzoljon egy nyilat arra a felugró animációra, amikor biometrikus azonosítást kér a telefon. Mert így megjelenik az ujjlenyomat ikon a kijelzőn, a majomagyam pedig reflexből arra nyomja ujját, nem pedig az oldalsó érzékelőre.
[+]
A zsanér tartása fél év után is hibátlan, pedig annak ellenére, hogy nincs a telefonnak IP-minősítése, párában, esőben, tengerparton is használtam. Jó, nem merült vízbe és homokba sem, de nem is hallat recsegő hangot záráskor vagy nyitáskor, ugyanolyan erővel tart és működik, mint amikor hozzám megérkezett a Honor irodájából. Ez számomra meggyőző teljesítmény. A zsanér és a 90 fokban nyithatóság egyébként másokat még talán jobban le is nyűgözött, külföldön volt szerencsém két nyugdíjas túravezetővel találkozni egy arborétumban, akikkel készítettünk egy közös fotót a túra végén. Viszont addigra egyedül maradtam, és nem volt, aki elkészítse a képet, ezért leraktam a telefont félig nyitott állapotban és az önkioldóra bíztam a dolgot, ők pedig nagyon meglepődtek, hogy már léteznek ilyen eszközök.
[+]
De azért nem volt fenékig tejfel a V2-t használni. Súlya és vastagsága hosszabb távon kikezdte a hüvelykujjamat, akár csak akkor is, ha egy kézzel tartva görgettem rajta valamit. A bal kezem pedig nem 100%-os egy baleset következtében, így az szinte teljességgel kizárt, hogy csak bal kézzel meg tudjam egyszerre tartani és még irányítsam is a mobilt. Pedig ez az egyik legvékonyabb hajlítható telefon a mai napig. De mindenképpen kétkezes és relatíve nehéz is, minimum szokni kell.
[+]
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
