Honor Magic V2 fél év után

Bevezető, mi ez? Külső

Márciusban írtunk egy bejegyzést a szerkesztőségi blogba arról, hogy több mint két év után hajlandó vagyok megválni az iPhone 13 minitől, és durván folyamatos tíz év után az iPhone-tól úgy en bloc. Au revoir, mon amour, au revoir! De komolyan, így utólag visszagondolva rá, alig volt olyan időszak az életemben, amikor így vagy úgy, magán vagy céges telefonként ne lett volna legalább egy iPhone-om. A kinyitható telefonos vonalat viszont ki kellett próbálnom hosszabb távon is, mert mondjuk egy hét tesztidőszak alatt nem jönnek elő az olyan jellegű problémák, amikkel egy hónapon, éven belül találkozhat az ember. Itt leginkább arra gondolok, hogy mennyire fárad el például a zsanér, mennyire kezd el a belső kijelző foszlani. Spoiler: fél év alatt egyiket sem tapasztaltam a V2-nél, pedig nem kíméltem.

Szóval itt vagyunk fél év után, ez pedig egy, az eddigieknél kicsit hosszabb beszámoló lesz, amibe megpróbálom minden pozitívumát és negatívumát megírni a Magic V2-nek, mely egyébként még mindig piacon van és az 500 000 forint körüli árával már valamivel elérhetőbb, mint a kezdéskor rajta lógó 800 000-es árcímkével. Bár a hajlítható mobilok demokratizálásától még mindig messze van, ebben a Motorola jár élen itthon, Razr mobilt már 300 000 alatt is meg lehet csípni. Mondjuk a kagylótelefon más műfaj, mint a könyvként nyitható, de egyébként annak is adnék egy esélyt hosszabb távon már csak azért is, mert talán lusta lennék nyitogatni és kevesebbet nyomkodnám… (Ha valamelyik gyártó olvassa ezt, tudjátok a nevem és a címünk!)

Forma terén szerintem ez a legszebb hajlítható készülék a mai napig [+]

Formáját és méretét tekintve a Magic V2 szinte tökéletesen el lett találva. De. Autós és bringás tartóban nem mindegyikben fér el, a gyári tok akármennyire is jópofa, hogy védi a zsanért, a telefon keretének jobb oldalát teljesen szabadon hagyja. Ez pedig azzal járt, hogy óvatlanságom következtében több helyen is megsérült az alumínium keret a mobilon amikor kicsúszott a nadrágzsebemből autóban ülve vagy csak a macskához leguggolva. Esztétikai sérülésen kívül szerencsére más gond nem lett ebből, a külső kijelző sem sérült, az ujjlenyomat-leolvasó sem hagyta abba a működését, és a belső panelt sem érte kár. Apropó ujjlenyomat-leolvasó: ha már oldalt van, a Honornál valaki rajzoljon egy nyilat arra a felugró animációra, amikor biometrikus azonosítást kér a telefon. Mert így megjelenik az ujjlenyomat ikon a kijelzőn, a majomagyam pedig reflexből arra nyomja ujját, nem pedig az oldalsó érzékelőre.

[+]

A zsanér tartása fél év után is hibátlan, pedig annak ellenére, hogy nincs a telefonnak IP-minősítése, párában, esőben, tengerparton is használtam. Jó, nem merült vízbe és homokba sem, de nem is hallat recsegő hangot záráskor vagy nyitáskor, ugyanolyan erővel tart és működik, mint amikor hozzám megérkezett a Honor irodájából. Ez számomra meggyőző teljesítmény. A zsanér és a 90 fokban nyithatóság egyébként másokat még talán jobban le is nyűgözött, külföldön volt szerencsém két nyugdíjas túravezetővel találkozni egy arborétumban, akikkel készítettünk egy közös fotót a túra végén. Viszont addigra egyedül maradtam, és nem volt, aki elkészítse a képet, ezért leraktam a telefont félig nyitott állapotban és az önkioldóra bíztam a dolgot, ők pedig nagyon meglepődtek, hogy már léteznek ilyen eszközök.

[+]

De azért nem volt fenékig tejfel a V2-t használni. Súlya és vastagsága hosszabb távon kikezdte a hüvelykujjamat, akár csak akkor is, ha egy kézzel tartva görgettem rajta valamit. A bal kezem pedig nem 100%-os egy baleset következtében, így az szinte teljességgel kizárt, hogy csak bal kézzel meg tudjam egyszerre tartani és még irányítsam is a mobilt. Pedig ez az egyik legvékonyabb hajlítható telefon a mai napig. De mindenképpen kétkezes és relatíve nehéz is, minimum szokni kell.

[+]

Kijelzők, teljesítmény, szoftver

A jobbkezesek dolgát egyébként megkönnyíti a Honor azzal, hogy a külső panel jobb széle minimálisan ívelt. Hogy a jóhoz milyen könnyen hozzászokik az ember, az akkor tűnt fel, amikor most az elmúlt hetekben takarékra tettem a V2-t és elkezdtem a Pixel 9 Pro XL-t napi szinten használni. Nem kedvelem a nagyon ívelt paneleket, de pont akkora szögben van a Magic V2 kijelzője lehajtva, hogy még nem töri a színeket és a fényt, de jóval egyszerűbben siklik rá az ujjam a vissza mozdulatkor. A belső kijelzőn értelemszerűen nincs ilyen, ott néha meg is akadt ujjbegyem a keretben.

Van egy apróbb sérülés a kereten a telefon sarkán [+]

Nem volt gondom sem a külső, sem a belső panel fénysűrűségével a nyár folyamán sem, a HDR tartalmakat is kényelmesen tudtam fogyasztani a telefonon. De azt észrevettem, hogy hosszabb távon magas fényerőn használva akár csak a fedlapi kijelzőt is elkezd melegedni a mobil, nem drasztikusan, de azért a kereten kézzel érezhetően. Hiányzott, hogy legyen egy S Pen ceruzához hasonló toll, amivel mondjuk könnyebben szignózhatok dokumentumokat, vagy csak ha a Magic V2-t a gyári tokban kitámasztva használom, kényelmesebben elérjem a kijelzőt.

A belső kijelzőre rakott fólia felhólyagosodott elég rövid idő után [+]

A külső kijelzőn az IFA kiállításig a gyári fólia volt, ez zsebben és táskában hordás során is elég csúnyán megkarcolódott, hajszálkarcok mellett vastagabb rovások is feltűntek rajta, pedig kulcs közelében nem járt a mobil. A belső panelen ilyenek nem voltak, de az meg rendszerint tiszta por volt a kijelzőszegély környékén. Hiába, hogy szemre tökéletesen zár a zsanér, nem légmentes, az apró kis szöszök és porszemek bejutnak. A belső kijelzőn a hajtási gyűrődéssel nem volt bajom, ha egy bizonyos szögből néztem a telefont — vagy valaki rá nem kérdezett —, fel sem tűnt, de világos háttérnél ott volt a fénytörés és érezhető is maradt ujjbeggyel a hajtás. Mondjuk személy szerint egyszer sem gondoltam rá negatívumként, egyszerűen nem érdekelt. Azt a helyzetet tudom elképzelni, hogy — ha lenne érintőtollam a telefonhoz — amennyiben rajzolnék, és megdobná a tollat a hajtási gyűrődés, zavarna. Tartalomfogyasztáshoz egyáltalán nem okozott gondot, se akkor, amikor cikket olvastam vagy írtam a telefonon.

[+]

A belső kijelzőre rakott fólia — nem a gyári, hanem amit mi applikáltunk rá — viszont nem bírta a nyitás-zárást, a felső és az alsó ponton rendszerint felemelkedett és belevegősödött, beporosodott alatta. De maga a kijelző szerencsére nem sérült semmilyen módon.

[+]

A Snapdragon 8 Gen 2 a mobilba épített 16 GB memóriával és 512 GB (ebből mondjuk csak 492 GB elérhető) háttértárral egyszer hagyott cserben csupán, mondjuk pont a legrosszabbkor. Egy számlához kerestem épp adatokat az optikusnál, amikor fogta magát a mobil, majd lefagyott és öt percig egy világos képernyőt mutatott mire erőltetett újraindítással rendbe tudtam szedni. Az iPhone után egyébként az kifejezetten fura volt, hogy újraindítani nem lehet a telefont a SIM-kártya PIN megadása nélkül, de végülis logikus biztonsági szempontból. Illetve a RAM-hoz még annyit, hogy nem találtam sehogy módot arra, hogy a Honor RAM Turbót kikapcsoljam, ami 7 GB-ot elvesz a tárhelyből és átcsoportosítja virtuális RAM-nak. Nem mintha nem lenne elég az a 358 GB háttértár ami jelenleg szabadon van a telefonon, de 16 GB LPDDR5x (négycsatornás, 4200 MHz) bőven elég mindenre, főleg úgy, hogy 6,49 GB-ot használt általában az én kezem alatt a rendszer.

Tok nélküli esés következtében a jobb sarokban is van egy kisebb leütődés [+]

A memóriahasználat terén pedig még szeretnék kitérni arra is, hogy hiába van 16 (+7) GB RAM a telefonban, így is rendszerint kinyírta a rendszer a háttérből a Garmin órához szükséges Connect alkalmazást, hiába adtam meg minden létező engedélyt a Connect folyamatos futásához. Ez pedig nem egyedi probléma, ismerek olyat, aki azért hagyta ott a Honor márkát, mert az agresszív memóriakezelés miatt késve jöttek be e-mailek, értesítések telefonjára.

A tesztünkben szerintem minden lényeges információ megvan a hardverről, a táblázat első oszlopában látható adatok pedig friss mérések eredményei, drasztikus teljesítménycsökkenés nincsen, sőt, a szintetikus teszteken még talán jobban is teljesített a frissebb rendszerrel a készülék. Ez a hardver bőven potens még és az is marad a következő évekre. A teszt során megérkezett az Android 14 a készülékre, majd még érkezett biztonsági csomag is. Ezen sorok írásakor a MagicOS 8.0.0.136 fut a telefonon, 2024. október 1-i biztonsági csomag, ez tök oké. Ugyan megérkezett a MagicOS legújabb változata már a V2-re is, a felület nem egyezik meg a V3-on futóval, például az alkalmazástálcát (dokkot) alulról a V2-n nem lehet előhívni bármikor. Ez a funkció kifejezetten hiányzott, a több ablakos munkát jelentősen megkönnyíti iPaden is. A V2-ben az ablakok kezelése, illetve a gyári billentyűzetet GBoardra cserélve is jól ment, a Mágikus Portál nevű funkciót pedig meglepően sokat használtam, megszokásból már automatikusan húztam a kimásolt szöveget más tesztre érkezett telefonokon jobbra vagy balra és vártam a felajánlott appokat.

Kollégánk, Bone123 rendszerint megjegyzi, hogy a Honor felhasználói felülete még nem tudta levetkőzni magáról a Huawei hagyatékot, és még mindig rendszeresen emel át az iOS-ből (ez a mágikus kapszula formájában a V2-n is jelen van, de szerencsére kikapcsolható az előlapi kamera köré rajzolt animáció akár alkalmazásonként), de én iOS-ről érkezve logikusan átláthatónak és sokoldalúnak találtam a Honor felületét. A megjelenését témákkal könnyen át is tudtam variálni akár totál minimalistára is. De az inkább tetszett, hogy alkalmazásonként tudtam zárolást és ujjlenyomatos feloldást beállítani, illetve a Párhuzamos tér nevű virtualbox is bejött, amikor török vagy kínai helyi alkalmazásokat kellett használnom.

Kamera, egyebek, záró gondolatok

Ha csak privát célra használnám a telefonjaimban a kamerát, akkor nem panaszkodnék a V2 képalkotó teljesítményére. Igazából a fotós részre így sem panaszkodom, a főkamera tök oké, az ultraszéles és a tele elmegy, utóbbiból azért egy jobb minőségű érzékelőnek és távolabbra látó objektívnek jobban örülnék, de ezeket a vágyaimat a V3 pótolja. Ami problémásabb, az a videofelvétel: 4K-ban rögzítve 15 perces korlát van valamiért, amit nem tudtam kikapcsolni, így a kínai útról szóló beszámoló felvétele közben lehalt a telefon, így kétszer annyit kellett az anyagon dolgoznunk. Az alább linkelt videót egyébként szinte teljes egészében a V2-vel rögzítettem, és többen kiszúrták, hogy rossz az expozíció és az ISO, amit automatán állít a telefon, így több helyen vibrál a videó.

Ez máskor is problémás, nem csak mesterséges megvilágításnál, ha gyengébb fények mellett rögzítünk, akkor utcán is időnként feltűnik ez a hiba. Tudom, valamit valamiért, ilyen vékony készülékházba nem fér bele akkora szenzor, mint egy hatalmas kameradudorral szerelt modellbe, a fizikát pedig nem lehet átverni. Inkább csak az a megbízhatóság hiányzott a V2-ből képalkotás (legyen az mozgó- vagy állókép), amit korábban az iPhone-nál megszokhattam. Bár az idei szériát tesztelve, azért az Apple is elmozdult egy olyan irányba, hogy már nem feltétlen azt látjuk a telefon keresőjében, mint ami a fotón szerepel majd.

Berakok ide pár fotót is, amiket a V2-vel készítettem, ezek jól szemléltetik, hogy nem kell nagy áldozatot hozni ezen a téren sem a telefonnal. De valljuk be, ezt a szintet, sőt talán még jobbat is hoz a Honor 200 Pro is jelentősen olcsóbban márkán belül. Számomra leginkább egy teleobjektív hiányzott a mobilból, illetve a 4K felbontású videós korlát érthetetlen. Főleg ezen az áron. Meg azért az alább látható panorámán is maradtak csíkok, amiket egy iPhone vagy egy Pixel ügyesen kiszedett volna a képalkotás során.

Telekomos kártyával használtam legtöbbször a mobilt, de volt benne tajvani SIM és többször pörgettem benne Airalo eSIM-et külföldön (Japán, Kína, Törökország). A jóhoz könnyen hozzászokik az ember, így az, hogy két fizikai SIM-nek és még eSIM-nek is van opció a telefonban, ennek nagyon örültem utazás során. Egyetlen egyszer tapasztaltam gondot, bár ez nem a V2 hibája volt, hanem még a teszt elején annyira új volt a készülék, hogy az Airalo nem ismerte fel és nem tudta így a megfelelő APN beállításokat letölteni rá, mindent kézzel kellett megcsinálni. Az októberi kínai utam során viszont már minden rendben volt.

Azt hittem korábban, hogy a teszt során majd folyton használni fogom az infravörös vezérlőt, ennek az lett a vége, hogy egyszer vagy kétszer nyomkodtam, aztán el is felejtkeztem róla. De azért jó pont, hogy van, hotelszobában például ha nem működik a tévé távirányítója, ezzel ki tudtam váltani. Mondjuk ez sem olyan funkció azért, ami exkluzív lenne ebbe a telefonba, de minél több lehetősége van a felhasználónak, annál jobb szerintem.

Üzemidő terén elégedett voltam a telefonnal, az 5000 mAh-s telep még a nagy kijelzőt használva is kibírt nálam egy napot külföldi roaming során is, amikor egész nap ment a térkép, a fordító és a kamera a mobilon. Ennyi pénzért már elvárnám mondjuk a gyorstöltőt a dobozban, de PD 3-as töltőmmel egész jó sebességgel újra tudtam tölteni a telefont bármikor. Azt viszont fél év után elkezdtem érezni, hogy kicsit jobban merül a telefon, bár a mobilból kiszedett adatok alapján a gyártási kapacitás nem esett drasztikusan, így valószínűbbnek tartom, hogy a Snapdragon 8 Gen 2 erejét jobban kieresztő új Magic OS 8-as rendszer eszi meg jobban a cellát. Itthon egy átlagos munkanap során, amikor a legtöbb időt úgyis számítógép előtt töltöm, a két és fél napos üzemidő lazán megvan. Ez azért hiányozni fog.

Befejezés

Két dologban meggyőzött a Honor Magic V2. Az egyik, hogy a kinyitható kijelzős telefonok felnőttek a feladathoz, és vannak olyan szinten, mint egy sima csúcsmodell. A V2-ben a hardveren, a szoftveren és a kijelzőn nem éreztem kompromisszumot, de a kamerarendszerben igen, ott inkább egy felső-középkategóriás mobil szintjén találtam a teljesítményt. A másik, amiről meggyőzött a V2, hogy a Honor önállóan is képes olyan minőségű telefont gyártani, mint anno a Huawei leányvállalataként, ebből kiindulva pedig személy szerint azoknak, akik a P20 vagy P30 utódját keresik, leginkább a Honor mobiljait tudnám ajánlani, minimális tanulási ívre lesz szükségük, otthon fogják érezni magukat. Számomra a Magic V2-ben három nagyobb hiányosság volt: egy jobb teleobjektív, valamennyire vízálló ház, vezeték nélküli töltés. Ezeket a Magic V3 mind elhozta a piacra, így ha abban a helyzetben lennék, akár válthatnék rá.

De a legfontosabb kérdés, mi lesz az iPhone-nal? A 13 minivel, amiről váltottam több mint fél éve, már van új gazdája, így abba biztosan nem fogok visszaköltözni. Alapvetően az iPhone-t unalmas, de megbízható telefonnak gondolom, ami egyszer vagy talán kétszer hiányzott igazán. Ezek közül az egyik elég speciális szituáció volt, Japánban ugyanis csak helyi piacra készült androidos telefonokra lehet virtuális utazókártyát tenni. De bárhol gyártott iPhone-ra rámegy a SUICA vagy az ICOCA is, szóval az ember meg tudja spórolni a sorbaállást, a kaució fizetést, a sorban állást a kártya feltöltéséhez, egyszerűen Apple Walletből megy az egész. Ehhez némileg kapcsolódik, hogy az iPhone és az Apple központosított üzletpolitikája, és az Android világához viszonyítva szűkösebb iOS termékpaletta okán sokkal több kiegészítőt is lehet iPhone-ra beszerezni, legyen szó külső billentyűzetes tokról, Moment lencsékről, valódi bőr tokról, a hátra mágnesezhető külső aksiról, fényről, markolatról. Ez hiányzott a V2 kapcsán, még Kínában is csak egy-két helyen árultak hozzá tokot, azok pedig általában sima átlátszó műanyag izék voltak.

Az egyik felem nem akarja elengedni a Magic V2-t, de míg Bog esküszik rá, hogy a kinyitható kijelzős Samsung megváltoztatta azt, ahogy a telefont használja, én ezt nem érzem. Sőt, a V2 mérete néha inkább hátrány volt, a futónadrágom zsebébe már nem fért be, ugyanígy túrázás során sem feltétlen mertem elővenni bárhol, mert nem tudtam rá olyan erős védőtokot szerezni, ami biztosan megvédené, ha kiesne kezemből. A nyitható panel viszont jól jött többször, amikor nem akartam laptopot vagy tabletet magammal vinni valahova.

Visszatérek-e valaha az iPhone-hoz? Ha lesz újabb Mini, akkor biztos, egyébként valószínűleg, de jelenleg a Pixelek és a Galaxy telefonok a magyarul egyre inkább tanuló MI megoldásaikkal jobban izgatják a fantáziámat. iPhone-t maximum kényelemből vennék, mert Mac gépet használok. Érdekes lenne egy olcsóbb középkategóriás mobilt is hosszabb távon kipróbálni, lévén azokból fogy a legtöbb itthon, és van több új belépő márka is a magyar piacon. Megpróbálnék-e lebeszélni bárkit arról, hogy ilyen hajlítható készüléket vegyen? Legkevésbé sem, a V2 meggyőzött ezek létjogosultságáról, és a Honor is, mint komolyan vehető, ultramobil készülékeket gyártó márka.

Köszi a figyelmet!

A Honornak köszönjük a lehetőséget, és hogy biztosította a készüléket hosszú távra a teszthez!

viragdani01