Kamerák, multimédia
A Honor 9 előlapjára 8 megapixeles, fixfókuszos kamera került képernyővillanóval és egy sor arcszépítő móddal, ilyen eredményekkel. A hátlapi kiosztás egy 12 megapixeles RGB színszűrős és egy 20 megapixeles monokróm szenzorból áll, a P10-zel szemben optikai képstabilizátor nélkül, a P10 Plusszal szemben az f/1,8-as rekeszértékű lencsék helyett f/2,2-es párossal. A hibrid fókusz PD, lézer, kontraszt és mélységalapú technológiát használ a villámgyors élesítéshez, igaz, kiszúrtuk elég hamar, hogy vannak pontatlanságok. Ugyanazt a témát több módban lőve is előfordultak fókuszon kívüli eredmények, illetve itt-ott a képek egyes részei maradtak életlenek, és most nem a lencse szélein látható, visszafogott elmosódottságra gondolunk. Az érintőfókusz már nem olyan fürge, mint az automata. A rendszert dupla villanó egészíti ki, elég jó fényerővel.
[+]
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Honor 9 kameraszoftvere mindentudó. Az előképről mindjárt elérhető a szimulált blendeállítás (f/0,95 - f/16) és a portrémód a háttér elmosásával, fent ilyen példákat közöltük. Próbáink során a rendszer elég gyakran rosszul különböztette meg és mosta el a hátteret, sokszor az előtér lett életlen, az arcszépítés pedig brutális részletvesztéssel járt. A portrémód helyett a szimulált blendeállítás gyakran előnyösebb fotót eredményezett, ott ráadásul utólag állítható a fókuszpont és az elmosás mértéke. Bőven lehet fejlődni ezen a vonalon, a portrévideót (katt) ne is kommentáljuk. Elérhető kétszeres hibrid zoom, ami messze nincs a kétszeres optikai zoomrendszerek szintjén, hiszen erről itt szó nincs. Az történik, hogy az algoritmus a 20 megapixeles monokróm kamera többletinformációját kombinálja a 12 megapixeles színesével, felskálázással, mesterséges élesítéssel, nem jelentős érdemi előnnyel a szimpla digitális nagyításhoz képest. Egyébként érdemes az alapból 20 megapixelen lévő felbontást 12-re levenni, az utóbbi felbontás sokkal előnyösebb rajzolatú képeket szül, bár így is inkább csak átlagos a vonalélesség. Ez betudható a tekintélyes zajmentesítésnek, amit legalább nem önt nyakon az algoritmus túlélesítéssel.
[+]
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Generációsan mindenesetre komoly előrelépést nem látunk, több részlet nyerhető ki a kézimódban elérhető DNG RAW állományokból (fenti első sor). Van még kézi videomód, többféle panorámafelvétel, fénnyel festés, 3D-s játék, éjjeli mód, sok effekt és lassított felvétel, szóval a kreativitást szabadjára lehet engedni. Érdekes, hogy nem csak apróbb fókuszhibák fordulnak elő ennél a Honornál, a fehéregyensúly is mintha némileg a zöldes-sárgás irányba tolódna el ahhoz képest, amit a szemünk látott. A DNG RAW-ból nyert fotók esetében is szükséges némi színkorrekció. Mindazonáltal a kitűnő dinamikatartomány, a gyors működés és az elfogadható részletesség rengeteg jó nappali fotó rögzítését teszik lehetővé. Igaz ez a makrókra is, ahol némi kézi korrekció szükséges a gyakori túlexponálás elkerülésére.
[+]
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Este, ha a két lencse összedolgozik, hosszabb záridő nélkül is sok részlet előkerül a sötétből, ez a dupla kamera egyik legfőbb erénye. Kézi módban viszont egyszerre csak egy szenzor operál, arra sokkal kevesebb fény jut, így hosszabb záridőre van szükség. Optikai képstabilizátor nélkül viszont lehetetlen 1/4 másodpercnél hosszabbat kézből megtartani. Jól jött volna a stabilizálás a videofelvételhez is: egyedül az átlag feletti minőségű 1080p / 30 fps-es klipek kaptak szoftveres segítséget (katt), a 1080p / 60 fps (katt) és a 4K rögzítés (katt) pont annyira remegős, amennyire a kezünk. Az utóbbi egyébként rengeteg minőségi részlettel rögzül, viszont nehezen visszajátszható a modern HEVC kódolás miatt. Azt érezzük a sokadik 12 + 20 megapixeles Huawei kamerarendszert tesztelve, hogy innen továbblépni első körben az algoritmus finomításával lehetne (lásd a HTC U11 12 megapixeles fotóit), plusz a Honor 9 esetében a fókusz és a fehéregyensúly is igényel némi szoftveres finomítást.
[+]
Szerencsére van 3,5 milliméteres port alul, és arra kifejezetten tiszta, dinamikus és részletes hang jut. Sem a zaj, sem a frekvenciaátvitel oldaláról nem éreztünk kifogásolni valót, bár igazán komoly fejhallgatóra azért nem feltétlenül jut fülsüketítő hangmennyiség. A hangzás karakterisztikáját Rainer Maillard segített kialakítani, az eddig hiányzó hangszínszabályzóhoz pedig a Monster nyújtott kezet (Honor Purity equalizer). A 3D-s és egyéb hangeffektek végül a Huawei Histen menüpontból érhetők el. A zeneállományok előadók, dalok, albumok, mappák, kedvencek, listák és az előzmények alapján csoportosíthatók. Természetesen nincs gond a flac vagy a wma állományok lejátszásával, az FM-rádió viszont kimaradt.
[+]
Ha már a 4K/HEVC felvétel megoldott, természetesen a visszajátszás is, ahogy a legtöbb ismert kódolásé (DivX, Xvid stb.) – az ac3 hang és a feliratok meghajtása viszont alternatív lejátszót igényel. Van ablakos megjelenítés, videolassítás, a képernyő egyik oldalán csúsztatva az ujjat pedig a fényerő, a másikon a hangerő szabályozható. A mono hangszóró alul kapott helyet, így könnyű eltakarni, plusz videózáskor csak az egyik irányból áramlik a hang (a Mate 9 a beszélgetési hangszórót is bevetette). A hangerő kiemelkedően jó, bár a maximumon sistergős. 2-3 lépést levéve teljesen rendben van a komolyzenei minőség, bár a modernebb, zúzósabb dallamok és énekhangok tovább halkítást igényelnek. A minőség ilyenkor leginkább átlagos-átlag feletti, különösebb mélyhangok nélkül.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
