Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Kapcsolódási lehetőségekben éppen nem dúskálunk, az NFC-ről és az OTG-ről élből le kell mondani, infra már a névrokonba se jutott, a tárhely bővíthetősége pedig vagy-vagy döntésen alapul. Egy SIM-es üzemmódban megtolhatjuk a bruttó 16, nettó 10 GB tárhelyünket egy maximum 128 gigabájtos microSD kártyával, ez esetben viszont elesünk a dual standby rendszerű kétkártyás használattól, amit egyébként egy nano- és egy szintén nanoSIM kártyával tudunk kivitelezni. A két lehetőség közül alapbeállítások mellett az elsődlegesnek kikiáltott foglalat támogatja a Cat.6 LTE hálózatot, úgyhogy ha a másik slotból szeretnénk a 300 Mbps elméleti letöltési sebesség közelébe jutni, szálljunk repülőre közöljük a preferenciáinkat a két kártya kezelése menüpontban. A beszélgetés hangminősége és -ereje kiváló, a hálózati stabilitás szintúgy. A WiFi 2,4 GHz-en, 802.11 b/g/n szabványon csatlakozik és támogatja a Direct és HotSpot funkciókat, a 4.1-es Bluetooth pedig ismeri az A2DP és LE protokollt. Mellesleg eredeti nevén, honor 5c néven futtatja a készüléket, szóval ne lepődjünk meg, hogy a Honor 7 Lite helyett így látják más eszközök, vagy írjuk át. A navigációt a földi hálózatokon kívül (A-GPS) a GLONASS és Beidou műholdak is támogatják. A Google Mapsnek azért kellett némi idő, mire rájött, hogy nem arra haladunk, amerre szerinte kéne, ez okozott némi zavart az indulásnál, ezt követően megbízhatóan követett és irányított a cél felé.

[+]

Az üzemidő egészen korrekt, ami a 3000 mAh-s telep tudatában annyira nem meglepő. Átlagfelhasználás mellett (bár jelen esetben a teljesítménytesztek is beleértjük), memóriakártyára cserélve a második SIM lehetőségét, gyakori HotSpottal, teljesítményorientált üzemmódban majdnem két egész napot kibírt a holmi, becsléseink szerint nagyjából 4 és fél óra óra kijelzővel fogunk zárni. Az energiagazdálkodás követésére és optimalizálására számos lehetőségünk van. Először is a rendszer precízen és mindenre kiterjedően tájékoztat az egyes alkalmazások és folyamatok fogyasztásával kapcsolatban, másrészt három működési séma közül választhatunk tevékenységünk jellege szerint. Az említett teljesítmény központú megoldás értelemszerű, az intelligens megoldás kiegyensúlyozott hardver és hálózati beállításokkal operál, míg az ultra extrém takarékos üzemmódot jelent. A nagy fogyasztású, háttérben futó appokról értesít a rendszer, ezeket korlátozhatjuk, vagy védelem alá helyezhetjük, hogy mégis inkább folyamatosan készenlétben legyenek. Úgyhogy egészen hatékonyan menedzselhetjük, hogy két, mellesleg igen hosszú időt (több, mint két és fél óra a maximumig) igénybe vevő töltés között a lehető legjobban gazdálkodjunk a naftával.

[+]

A régióban kedvezőbb csengés miatt Honor 7 Lite-ra keresztelt Honor 5C, ahogy már említettük, nem egy kiemelkedő készülék, nagyjából tökéletesen átlagos képességekkel. Leszámítva a zenei frontot, mert az kifejezetten rossz. A kijelző viszont remek, kár, hogy nem fektettek egy kicsit nagyobb energiát az azt magába foglaló ház tervezésére, ellenben azért remekül összerakták, amit végül kitaláltak. Sem a formaterv, sem az anyaghasználat nem különösebben magával ragadó és a Huawei P9 Litetal pedig már bebizonyosodott, hogy pont ugyanezt a tartalmat még összébb lehetne zsúfolni kicsit. Noha a hardver egészen ropogós, a gyártástechnológia pedig előremutató, annak ellenére akadnak optimalizációs problémák, hogy a nyers számok alapján lazán veri a konkurens lapkagyártók produktumait, a rendelkezésre álló operatív memória pedig alkalmanként azért kevésnek érződik, főleg az újra-betöltésnél akadnak kellemetlenségek. Az adatkommunikációs képességek is inkább közepesek, ami viszont kétségtelenül kiváló, az a biometrikus szenzor funkciógazdagsága és bámulatos hatékonysága, valamint a felhasználói felület összeszedettsége és megjelenése. Bár az EMUI-ban rejlő lehetőségek visszafogottabb repertoárját integrálták a Honor 7 Lite-ba, még így is magasan kiemelkedő élményt, praktikus megoldásokat és remekbe szabott designt nyújt. Kivéve, ha a nyers Androidra bukunk, mert akkor ugyanolyan oktalan, mint bármelyik másik egyedi UI. Tehát 80 ezer forintos árszinten nem feltétlenül lehangoló, viszont nem is éppen lelkesítő a kütyü.Ha maradunk a kereteken belül, a Xiaomi Redmi Note 3 Pro 3 gigabájtos verziója még kezdőáron is lejjebbről startolt, az emerre már behatóan részletezett előnyök mellett a B20 és a MIUI frissíthetőségének a hiánya lehet a szűk keresztmetszet, de a Vernee Thor sem elvetélt alternatíva. Habár elvileg másik ligában vezeti a mezőnyt, és csak HD kijelzővel bír, van B20, ujjlenyomat-olvasó, miegymás, ergo tökéletesen megállja a helyét a Honor 7 Litetal szemben, nem mellesleg feleannyiért. Házon belül pedig nüansznyi eltérésekkel kínálják magukat a gyártó saját megoldásai, jobbára teljesen megegyező árszinten, markáns karaktervonások nélkül. Egészen jellegtelen készüléket ismertünk meg a Honor 7 Lite formájában, és az elégséges szolgáltatásért általában nem jár vállveregetés, a kissé lomha tempót azért kompenzálja a remek felhasználói felület, a korrekt üzemidő és a kreatívan kiaknázott képességű, tévedhetetlen ujjlenyomat-olvasó. A probléma javarészt inkább abban áll, hogy ebben a szegmensben vagy az ujjlenyomat-olvasóról, vagy a teljes körű hálózati támogatásról, vagy a kiemelkedő minőségű kijelzőről kell lemondanunk, de a kínálat szűkössége még nem eredményezi, hogy ami van, instant jó ajánlatnak minősül. Mert ha nagyon szigorúan nézzük az árszintet és elvárjuk a biometrikus szenzort, akkor egy alternatíva azért akad, a Nexus 5X, márpedig abba sokkal nehezebb belekötni, mint ebbe.

AliceWake

A tesztkészüléket a Speedshop küldte el nekünk, vásárláshoz kérem kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!