Honor 7 Lite - névérték

Bevezető, tartozékok

A Huawei égisze alatt két éve indult brand beváltotta a hozzá fűzött reményeket és határozottan jól nyitott az európai piacon. Az első, itthon is elérhető készülék, a Honor 6 tulajdonképpen beleköthetetlen ajánlatnak számított a maga idejében kiváló teljesítménnyel és még annál is kiválóbb árazással. A lendület töretlennek mutatkozott, a Honor 6 Plusnak sikerült fokozni az élvezeteket a megnövelt képátlóval, dupla hátlapi kamerával, termett bele NFC is, ráadásul a mai napig igen ritkának számító dual active rendszerű kétkártyás megoldást alkalmaz. A szintén dual active Honor 7 sem vallott szégyent. A trendeknek megfelelően már ujjlenyomat-olvasóval szerelt, kifejezetten jó kameraképességekkel bíró, fémházas eszköz némileg meghaladta a bámulatos százezres árszintet, ezért persze arányosan többet is ígért. És be is tartotta.

[+]

A Honor 7 Lite nem igazán emelkedik ki a gyártó középkategóriás kínálatából, így házon belül is erős a konkurencia, mellesleg a Honor 7-hez sem sok köze van, alapvetően önálló identitással bíró termékként indult Honor 5C néven. Tesztalanyunk árban kicsit kedvezőbb mondjuk a Honor 5X-nél, ahol a felárért cserébe nem hibrid dual SIM megoldást, nagyobb kijelzőt és teljes fém kasztnit kapunk, viszont kategóriájukban alapvetően megegyező, mégis gyengébb chipsetet. Ugyanez a helyzet a Huawei P9 Litetal is, ami tökéletesen megegyező hardveres felépítés mellett kompaktabb és áramvonalasabb, valamint nem spórolták ki belőle az NFC-t sem. Ehhez képest itt az NFC-nek ismét nyoma veszett, a kameraképességek nagyjából – megegyezően alacsony - szinten mozognak, ráadásul a kontinens kevésbé szerencsés országai (értsd: kivételesen rajtunk kívül mindenki más) még az ujjlenyomat-olvasót is nélkülözni kényszerülnek. Akár a tavalyi Huawei P8 Lite is szóba kerülhet, hasonló hardveres teljesítménnyel, de lényegesen jobb kamerával és kedvezőbb árfekvésben. Házon kívül pedig tényleg nem érezzük, hogy mit tud felmutatni a remekbe szabott biometrikus azonosításon, a tényleg szép kijelzőn és a sokak által méltán elismert EMUI-n kívül. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy a kütyü azért általában teljesen rendben és üzembiztosan, bár néha a kellemesnél kissé ráérősebben teszi a dolgát.

[+]

A csomagolás majdnem teljesen megegyezik a Honor 7, és kábé az összes Honor készülék dobozának dizájnjával, maga a koncepció és színvilág pedig továbbra is kísértetiesen hasonlít az egyik legismertebb, luxus ékszermárka ikonikussá vált megoldásához, amire hölgyek nyálelválasztása általában automatikusan megindul. Mindenesetre a fényűzéshez kötött képzettársítás aktiválására tett kísérlet ügyes elképzelés. A Speedshoptól érkező, jellegzetes türkiz doboz is lite a 7-hez képest, amennyiben kizárólag a márka csillog ezüstösen, felette pedig szintén ez olvasható, ha úgy esik rá a fény, csak nagyobb méretben. Más indikátor nem utal arra, hogy a doboztetőt leemelve melyik modellt rejti a pakk. A tálca alatt üzembehelyezési gyorstalpalót és SIM-tűt találunk, a doboz mélyén pedig egy darab, 1 amperes hálózati töltőfej és microUSB kábel zötyög. A tartozékok továbbra is jelzetten Huawei gyártmányúak, nem mintha különösebb jelentősége lenne, de ezt a kezdetek óta nem sikerült szinkronba hozni a készüléken található felirattal.

Külső, kijelző

Míg a széria idei csúcskészüléke, de még a középkategóriás X5 is a trendeket követve teljes fémpáncéllal támad, a Honor 7 gyengített verziójába csak a hátsó fedlapba jutott a szóban forgó matériából, noha a gyártó mindenhol az első három fő fícsör között említi a teljes fém kialakítást, ügyesen építve a fémváz és a fémház szavak alaki hasonlóságára, sűrűn alkalmazva a fémes hatású kifejezést. A keret viszont minden kétséget kizáróan plasztik. Ez mondjuk nem is lényegbevágó, meg nem is probléma, mindamellett a vegyes anyagösszetételű, unibody felépítmény kiválóan egybe van szerkesztve, összeszerelési vagy konstrukciós hibát nem fogunk tapasztalni, ahogy az alumínium hátlap ellenére valahogy prémium érzet sem, pedig az anyaghasználat és a megvalósítás egyébként teljesen korrekt. A csiszolt fém hatású hátlap is rendben van leszámítva talán, hogy a felületen folyamatában gyűlik a kosz. Cserébe nem csúszós, ez kifejezetten jót tesz a 147,1 x 73,8 x 8,3 milliméteres, 156 grammos eszköz kezelhetőségének, ami fél kézzel viszont ennek ellenére sem nagyon fog menni.

[+]

Az előlap jelentékeny hányadát a továbbra is 5,2 hüvelykes, Full HD felbontású, viszont ez esetben már légrésmentes LTPS LCD panel teszi ki, ami így pixelsűrűségben ugyan nem, de fényerőben jóval felülmúlja a teljes értékű változat képességeit. 424 ppi már önmagában is elegendő a boldogsághoz, a kiemelkedő fehérfény-sűrűség pedig egészen kivételessé teszi a megjelenítést, ami csak minimálisan csökken a betekintési szögek tompaságának függvényében. A színek tartják magukat, az olvashatóságnak mindössze az erős tükröződés szabhat határt, ahogy a kiváló kültéri láthatóság is csak ebben a tekintetben korlátozódik némiképp. A kalibráció ellenben ritka jeges lett, szoftveresen viszont a sztenderdtől kezdve egészen extrém értékekig módosíthatjuk a színhőmérsékletet.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

Az érintésérzékeny kezelőgombok, tetszőlegesen konfigurálható sorrendben és kombinációban továbbra is a kijelző alján foglalják a pixeleket, ennek ellenére végre nem egy eseménytelen kávával nézünk farkasszemet az alvégen, noha csak egy egyszerű honor felirat került ide, legalább nem üreslik irritálóan a kissé gazdagon ráhagyott terület. A felső részen van minden, amit csak kívánhatunk – feltéve, ha előlapi LED villanót nem kívánunk, mert az speciel nincs. Van viszont fény- és közelségérzékelő szenzor, beszédhangszóró, 8 megapixeles másodlagos kamera és komótosan pulzáló, szerény méretű értesítő LED.

[+]

A félreérthetetlenül műanyag oldalkeret barázdált kialakítást kapott, elvileg a biztosabb fogás és a fémes hatás érdekében. Mondjuk fémes hatása még messziről, hunyorítva sincs, de a barázdák megvannak, legalábbis ránézésre, mert a felület tapintásra tök sima. Viszont itt található jobb oldalon a kitűnő nyomáspontú hangerőszabályzó és a bekapcsológomb, bal oldalról pedig a sikeresen síkba illesztett SIM-tálcát piszkálhatjuk ki a mellékelt tűvel. A jobb felső sarokban a zajszűrő mikrofon, balra pedig a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet tátong. Lent látszólag sztereó hangszóró fogja közre a microUSB csatlakozót, de a bal oldali hat lyukacska pusztán a beszédmikrofont rejti, hangot csak a jobb oldali sor fog produkálni. A két csavar valószínűleg mást is csinál, minthogy jól néz ki, nekünk viszont ennyi ismeretanyag is elég a funkciójukat illetően.

[+]

A készüléket megfordítva a fém hátsó egységet az alul és felül ráfutó műanyag keret határolja. A miniatűr Huawei Technologies felirat felett Honor logó, majd diszkrét üresség felfelé, amíg bele nem botlunk az ezüst szegéllyel keretezett, többfunkciós, érintésérzékeny ujjlenyomat-olvasóba. A képeken alatta található matrica privát felhasználás során természetesen és következmények nélkül eltávolítható az egyébként információkkal telezsúfolt hátlapi védőfóliával egyetemben, amitől viszont nem tanácsos egy hasonlóan laza mozdulattal meg is szabadulni, mert az IMEI számokat tartalmazó matrica is rá van tapasztva, külön utasítással, hogy ha meg akarjuk őrizni a garanciát, ne dobjuk ki. Szóval, cselekedjünk eképpen. Közvetlenül a biometrikus szenzor felett a 13 megapixeles kamera mered ki a síkból az egészen kellemes, de nem kifejezetten erős fényű, egytónusú LED villanó társaságában.

Hardver, EMUI 4.1

A kevéssé érdekfeszítő burkolat alatt a Huawei saját fejlesztésű, legfrissebb, középkategóriás, mindamellett a szintetikus teszteken kategóriájában kiemelkedő teljesítményű lapkája lapul. A TSMC által fabrikált HiSilicon Kirin 650 16 nanométeres, FinFET Plus gyártástechnológiával készül. A 64 bites, ARMv8 utasításkészletű SoC négy darab 2,0 GHz-es és négy darab 1,7 GHz-re skálázott Cortex-A53-as magot tartalmaz, heterogén többmagos big.LITTLE struktúrában. A grafikus feladatokat a kétmagos Mali-T830 végzi, a rendszert pedig 2 gigabájt operatív memória szolgálja ki. A működési sebességgel eleinte nincs probléma, az idő előrehaladtával viszont érezhetően lassul, tizedmásodpercekre ettől függetlenül is bármikor hajlamos megtorpanni, ami feltehetően a felhasználói felület sara, a memóriakezelés pedig mintha néha kissé dinamikátlannak tűnne. Ezen viszont érezhetően segít, ha száműzzük a gyorsítótárban veszteglő alkalmazásokat, vagy legalábbis egy részüket.

Az EMUI 4.1-es verzióját 6.0-s Androidra húzták, ami igen sokrétű beállítási lehetőséget és kényelmi funkciót jelent, noha nem olyan mennyiségben és komplexitással, mint a Honor 7-nél, de még így is zavarba ejtő a kínlat. Megkockáztatva a stílusvitákat, szerintünk (na, jó, szerintem) ráadásul még ízléses formában is tálalva mindezt. Az EMUI funkciógazdagsága ellenére letisztult és értelemszerű tudott maradni, annak ellenére, hogy még az ikonokon megjelenő számlálók létéről vagy nemlétéről is magunk dönthetünk. Klasszikus alkalmazásmenü továbbra sincs, a főképernyőn viszont 4x4 vagy 4x5-es kiosztásban pakolászhatunk, ha pedig szétrendetlenkedtük az ikonokat, a készülék megrázásával rendezhetjük elvágólag az adott képernyő tartalmát. Témázni természetesen lehet, egy Huawei fiókkal nagyjából végtelen lehetőségek tárházához jutunk.

[+]

Az értesítősáv továbbra is felülről kerül elő, opcionálisan kétféle módon: intelligens működés mellett az értesítő felület jelenik meg, amennyiben van ott valami, egyébként a gyorskapcsolókhoz jutunk, a másik lehetőség pedig a húzási pozíciót veszi alapul. Balról húzva értesülhetünk, jobbról pedig gyorskapcsolhatunk. Az értesítések időrendben sorakoznak, a kapcsolók pedig fix helyen és összetételben állnak rendelkezésre. A főképernyő közepét húzkodva a gyorskereső sáv és a legutóbbi alkalmazások kínálják magukat, széthúzva pedig (a csippentő mozdulat ellentettje) rejtett alkalmazásokat fedhetünk fel. Az egykezes módot a navigációs sáv horizontális simogatásával aktiválhatjuk, a zárolt képernyőt felrántva pedig néhány hasznos készséget érhetünk el, mint a számológép zseblámpa, fényképező és zenevezérlő felület. Az úgynevezett lebegőgomb a képernyőre tapadva teszi elérhetővé a kezelőgombokat, a zárolás lehetőségét és a rendszeroptimalizációt. Ez különösebben nem tűnik kényelmesnek, de ilyen is van. Ahogy egyszerű kezdőképernyő is, ami már sokkal életszerűbb, főleg ha nem óhajtunk a temérdek ikon között babrálni, de a legszükségesebbeket vakon is szeretnénk eltalálni.

[+]

A hátlapra szerkesztett, érintésérzékeny ujjlenyomat-olvasó bámulatos hatékonysággal és tempóban teszi a dolgát, amiből akad bőven, ha úgy rendelkezünk. A kijelző feloldását maximum öt, előzetesen regisztrált ujjunkkal tudjuk abszolválni, a többi lehetőséghez elég, ha csak hozzáérünk valahogy a felülethez. Biztonsági megoldások között szerepel a széf elérése, amit a fájlkezelőben hozhatunk létre, és tulajdonképpen rejtett tárhelyet jelent, emellett zárolt alkalmazásokat is kezelhetünk a segítségével. Kényelmi lehetőségek is rendelkezésre állnak: lesimítva előhozza az értesítősávot, amihez egyébként gyorsgombot is rögzíthetünk a navigációs sávra, ha úgy jobban tetszik, valamint jobbra és balra simítva a galériában lapozgathatunk a képek között. Ha hosszabban tapadunk az azonosító felületre, exponálógombként is funkcionál, ami különösen szelfinél lehet kívánatos, de ekképpen hívást is fogadhatunk, vagy elhallgattathatjuk az ébresztőt. A hatékonyság nagyjából 100/100, iszonyú bénán kell közelíteni, hogy véletlenül ne ismerjen fel elsőre.

[+]

A szoftverkínálatot nem húzták túl, bár a játékdemókat nem még mindig tudják elengedni, így került az erre a célra létrehozott mappába az Asphalt Nitro, a Dragon Mania és a Puzzle Pets próbaverziója. Lényegesen hasznosabb a komplett Google csomag, ami saját megoldás híján a Chrome böngészőt is biztosítja. Valamint a Gmail klienst, ami csak azért érdekes, mert a gyári e-mail nem alkalmas folyamatos szinkronizációra, leggyakrabban öt percenként hajlandó csekkolni, hogy van-e valami. A Telefonkezelő viszont igen jól ki van találva, a tárhely, akkumulátor és adatforgalom menedzsmenten kívül, optimalizálhatjuk a memóriafelhasználást, akár ujjlenyomatos védelemmel is zárolhatunk tartalmakat, vagy priorizálhatunk alkalmazásokat energiagazdálkodási szempontok szerint, de bevédhetjük magunkat zaklatás ellen is. Itt nem csak telefonszámokat, de kulcsszavak alapján üzeneteket is blokkolhatunk, valamint kiiktathatjuk az ismeretlen számról bejövő mindent is.

[+]

A HiCare komplett felhasználói kézikönyvet rejt, tematikus segédlettel a különböző funkciókhoz és alkalmazásokhoz, kezelhetjük a Huawei fiókunkat, és mindenféle ügyfélszolgálati információkat is itt érdemes keresni. Fitnesz alkalmazás nélkül sem élet az élet, az Egészség címszó alatt futó például egy egyszerű, de jól használható lépésszámláló és, ha vannak céljaink, azok megvalósulását is követhetjük. Van még Twitter, Shazam és Opera, valamint egész kompetens, magyar oldalakat is automatikusan kezelő hírgyűjtő app News Republic néven. Az Eszközök mappában találunk órát, tetszetős időjárás appot, hangrögzítőt, iránytűt, biztonsági mentést és letöltés kezelőt, számológépet, valamint a tükröt. De nem akármilyet. Erre a célra ugye simán megfelelne az előlapi kamera is, de ott nem lenne például négyféle tükörkeret, nem tudnánk instant növeli a kijelző fényerejét, amit ha túl vehemensen követünk el, virtuálisan betörik a felület. De ez még nem minden. A mikrofonba fújva bepárásodik az egész, törölgethetjük le, mint a fürdőszobában. Bámulatos.

[+]

Multimédia

A hátlapra egy 13 megapixeles, f/2.0 rekeszértékű, LED villanóval körített, mozgáskövető és autofókuszos modul került, előre pedig megegyező apertúrájú, 8 megapixeles kamera. A szoftver teljesen saját, méghozzá kellően felszerelt és esztétikus. Az első szelfi alkalmával mindenféle trükköt is bevethetünk, ami majd remélhetőleg a kinézetünket fogja optimalizálni. Mondjuk, nem tudjuk, hogy csoportos szelfi, esetleg mások által elkövetett önfotózások alkalmával mennyit használ fel az algoritmus a saját arcunkról elraktározott, többirányú mintafotóból. Mindenesetre nem értük be a normál szépséggel, az eredményen lehet vitatkozni. Ezen felül vízjellel ellátott képet és szépített videót is eszközölhetünk, plusz egy kis jelölőnégyzet is segít, hogy a megfelelő helyre nézve arckifejezésünk jól kiemelkedjen. A hátlapi kamera lényegesen több beállítási lehetőséggel operál, az élőképen kezdésnek a LED fény és a filterek elérhetőek. Balra simítva a kijelzőt alapbeállításokat találunk, mint a felbontás, mentés helye, objektumkövetés engedélyezése, vagy a hangerőgombok funkciója, de itt állíthatjuk be az ultra módot is, amivel instant pillanatképet lőhetünk a hangerő le gomb kétszeri megnyomásával, vagy ugyanígy simán csak gyorsindíthatjuk a kamerát.

[+]

[+]

Jobbra navigálva különböző módok állnak rendelkezésre, számszerűleg összesen 15. Általában az automata megoldás lesz a nyerő, de beolvastathatunk vele dokumentumot, vizuálisan feljavíthatjuk az ételünket, vagy művészkedhetünk utólagos fókuszpont elhelyezéssel is, bár a kevésbé meggyőző kamera egyik erőssége pont a magától is figyelemre méltó mélységélesség. Van egyébként professzionális mód, mind a videózáshoz, mind a képkészítéshez, itt bevethetjük a manuális fókuszt, tizenhárom lépcsőben állíthatjuk az ISO-t 100-tól 1600-ig, a záridőt pedig 1/4000-től 8-ig. Van expozíciókorrekció, fehéregyensúly, RAW-ba viszont nem menthetünk. A Pro módon kívül pedig HDR, fényfestés,vízjel és szépítő funkció is kínálkozik.

[+]

Na, ehhez képest az eredmények esetenként majdnem gyászosak. A közeli, majdnem makró témák részletgazdagsága és színei jók, a mélységélesség pedig egészen kiváló, lehet vele értelmes képet kanyarítani, de túl sok múlik a kontextuson, általában pedig vannak gondok. Nem csak a dinamikatartománnyal, amin a HDR se sokat segít, de a lencsék hiányosságai is kiütköznek, gyakran a kép közepén eluralkodó kromatikus aberráció képében. A textúrák elég elkentek, este is csodás olajfestményeket láthatunk viszont, de a képzaj érdekes módon sokkal kevésbé jellemző, mint nappal, és a dinamika is kiegyenlítettebbnek tűnik, a fehéregyensúllyal cserébe nincs probléma, ahogy az alkalmazás is hamar megnyílik, a fókusz pedig villámgyorsan követi. Összességében viszont átlagosan elég gyenge, elmosódott alkotásokat eredményez minden igyekezetünk.

[+]

A Full HD 30 fps videó minősége sem káprázatos, inkább elmegy kategória. A lejátszó ellenben eléggé kompetens, a legtöbb kódolást kezeli, az meg lassan nem is hírértékű, hogy az AC3 hangot nem. Viszont simán viszi a DivX-et és a 2K tartalmakat is, méghozzá reccenés nélkül, legalábbis egy két és fél perces trailerrel semmi nyűgje nem akadt. A feliratokkal sajnos nem tud mit kezdeni, de kis ablakban is folytathatjuk a mozit, ha úgy kívánjuk. Ezen kívül kizárólag a lejátszási sebességet tudjuk módosítani, illetve fülhallgatót csatlakoztatva adhatunk neki egy kis térhangzást.

[+]

[+]

Zenei téren csalódások sorával kell szembenéznünk, kezdve azzal, hogy a gyári lejátszó, bármilyen szuper is maga a felület, mert tényleg irtó mutatós, nem ad lehetőséget a hangszín tetszőleges szabályozására, persze ennek orvoslására bevethetünk egyéb lejátszó alkalmatosságot, mondjuk a gyárilag telepített Google Play Zenét pont nem, úgyhogy ez ügyben futnunk kell még egy kört. A másik probléma a multimédiás hangszóró, ami nem elég, hogy visszafogott maximum hangerővel, de minden tartományban erős torzítással szólal meg, ezt tetézi a folyamatos a háttérzaj, ami élvezhetetlenné teszi az eleve megdöbbentően dinamikátlan és lapos hangzást. Fülhallgatóval sem jobb a helyzet, a zaj és a torzítás is megmarad, de legalább borzasztó hangos. Az SWS jelecske ad rá egy kis basszust, így a megjelenő mélyek is hangsúlyosabban recsegnek be, egyébként nem segít sokat, nélküle viszont elképzelhetetlen üresség árad a fülünkbe, ráadásul a hangerő is megsínyli. Zenét tehát sajnos nem érdemes, rádiót viszont éppenséggel hallgathatunk. Feltéve, hogy a beszélgetős műsorokat részesítjük előnyben. A felület itt is kifogástalan, egy ügyesebb fülessel pedig alacsony hangerőn a zaj is pont tűrhető szinten marad.

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Kapcsolódási lehetőségekben éppen nem dúskálunk, az NFC-ről és az OTG-ről élből le kell mondani, infra már a névrokonba se jutott, a tárhely bővíthetősége pedig vagy-vagy döntésen alapul. Egy SIM-es üzemmódban megtolhatjuk a bruttó 16, nettó 10 GB tárhelyünket egy maximum 128 gigabájtos microSD kártyával, ez esetben viszont elesünk a dual standby rendszerű kétkártyás használattól, amit egyébként egy nano- és egy szintén nanoSIM kártyával tudunk kivitelezni. A két lehetőség közül alapbeállítások mellett az elsődlegesnek kikiáltott foglalat támogatja a Cat.6 LTE hálózatot, úgyhogy ha a másik slotból szeretnénk a 300 Mbps elméleti letöltési sebesség közelébe jutni, szálljunk repülőre közöljük a preferenciáinkat a két kártya kezelése menüpontban. A beszélgetés hangminősége és -ereje kiváló, a hálózati stabilitás szintúgy. A WiFi 2,4 GHz-en, 802.11 b/g/n szabványon csatlakozik és támogatja a Direct és HotSpot funkciókat, a 4.1-es Bluetooth pedig ismeri az A2DP és LE protokollt. Mellesleg eredeti nevén, honor 5c néven futtatja a készüléket, szóval ne lepődjünk meg, hogy a Honor 7 Lite helyett így látják más eszközök, vagy írjuk át. A navigációt a földi hálózatokon kívül (A-GPS) a GLONASS és Beidou műholdak is támogatják. A Google Mapsnek azért kellett némi idő, mire rájött, hogy nem arra haladunk, amerre szerinte kéne, ez okozott némi zavart az indulásnál, ezt követően megbízhatóan követett és irányított a cél felé.

[+]

Az üzemidő egészen korrekt, ami a 3000 mAh-s telep tudatában annyira nem meglepő. Átlagfelhasználás mellett (bár jelen esetben a teljesítménytesztek is beleértjük), memóriakártyára cserélve a második SIM lehetőségét, gyakori HotSpottal, teljesítményorientált üzemmódban majdnem két egész napot kibírt a holmi, becsléseink szerint nagyjából 4 és fél óra óra kijelzővel fogunk zárni. Az energiagazdálkodás követésére és optimalizálására számos lehetőségünk van. Először is a rendszer precízen és mindenre kiterjedően tájékoztat az egyes alkalmazások és folyamatok fogyasztásával kapcsolatban, másrészt három működési séma közül választhatunk tevékenységünk jellege szerint. Az említett teljesítmény központú megoldás értelemszerű, az intelligens megoldás kiegyensúlyozott hardver és hálózati beállításokkal operál, míg az ultra extrém takarékos üzemmódot jelent. A nagy fogyasztású, háttérben futó appokról értesít a rendszer, ezeket korlátozhatjuk, vagy védelem alá helyezhetjük, hogy mégis inkább folyamatosan készenlétben legyenek. Úgyhogy egészen hatékonyan menedzselhetjük, hogy két, mellesleg igen hosszú időt (több, mint két és fél óra a maximumig) igénybe vevő töltés között a lehető legjobban gazdálkodjunk a naftával.

[+]

A régióban kedvezőbb csengés miatt Honor 7 Lite-ra keresztelt Honor 5C, ahogy már említettük, nem egy kiemelkedő készülék, nagyjából tökéletesen átlagos képességekkel. Leszámítva a zenei frontot, mert az kifejezetten rossz. A kijelző viszont remek, kár, hogy nem fektettek egy kicsit nagyobb energiát az azt magába foglaló ház tervezésére, ellenben azért remekül összerakták, amit végül kitaláltak. Sem a formaterv, sem az anyaghasználat nem különösebben magával ragadó és a Huawei P9 Litetal pedig már bebizonyosodott, hogy pont ugyanezt a tartalmat még összébb lehetne zsúfolni kicsit. Noha a hardver egészen ropogós, a gyártástechnológia pedig előremutató, annak ellenére akadnak optimalizációs problémák, hogy a nyers számok alapján lazán veri a konkurens lapkagyártók produktumait, a rendelkezésre álló operatív memória pedig alkalmanként azért kevésnek érződik, főleg az újra-betöltésnél akadnak kellemetlenségek. Az adatkommunikációs képességek is inkább közepesek, ami viszont kétségtelenül kiváló, az a biometrikus szenzor funkciógazdagsága és bámulatos hatékonysága, valamint a felhasználói felület összeszedettsége és megjelenése. Bár az EMUI-ban rejlő lehetőségek visszafogottabb repertoárját integrálták a Honor 7 Lite-ba, még így is magasan kiemelkedő élményt, praktikus megoldásokat és remekbe szabott designt nyújt. Kivéve, ha a nyers Androidra bukunk, mert akkor ugyanolyan oktalan, mint bármelyik másik egyedi UI. Tehát 80 ezer forintos árszinten nem feltétlenül lehangoló, viszont nem is éppen lelkesítő a kütyü.Ha maradunk a kereteken belül, a Xiaomi Redmi Note 3 Pro 3 gigabájtos verziója még kezdőáron is lejjebbről startolt, az emerre már behatóan részletezett előnyök mellett a B20 és a MIUI frissíthetőségének a hiánya lehet a szűk keresztmetszet, de a Vernee Thor sem elvetélt alternatíva. Habár elvileg másik ligában vezeti a mezőnyt, és csak HD kijelzővel bír, van B20, ujjlenyomat-olvasó, miegymás, ergo tökéletesen megállja a helyét a Honor 7 Litetal szemben, nem mellesleg feleannyiért. Házon belül pedig nüansznyi eltérésekkel kínálják magukat a gyártó saját megoldásai, jobbára teljesen megegyező árszinten, markáns karaktervonások nélkül. Egészen jellegtelen készüléket ismertünk meg a Honor 7 Lite formájában, és az elégséges szolgáltatásért általában nem jár vállveregetés, a kissé lomha tempót azért kompenzálja a remek felhasználói felület, a korrekt üzemidő és a kreatívan kiaknázott képességű, tévedhetetlen ujjlenyomat-olvasó. A probléma javarészt inkább abban áll, hogy ebben a szegmensben vagy az ujjlenyomat-olvasóról, vagy a teljes körű hálózati támogatásról, vagy a kiemelkedő minőségű kijelzőről kell lemondanunk, de a kínálat szűkössége még nem eredményezi, hogy ami van, instant jó ajánlatnak minősül. Mert ha nagyon szigorúan nézzük az árszintet és elvárjuk a biometrikus szenzort, akkor egy alternatíva azért akad, a Nexus 5X, márpedig abba sokkal nehezebb belekötni, mint ebbe.

AliceWake

A tesztkészüléket a Speedshop küldte el nekünk, vásárláshoz kérem kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Honor 7 Lite

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	147,1 x 73,8 x 8,3 milliméter
	Tömeg	156 gramm
	Színvariációk	arany, ezüst, szürke
	SIM-foglalat	2x nanoSIM (dual active)
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,2 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1920 x 1080 (423 ppi)
	Kijelző típusa	LTPS LCD kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	HiSilicon Kirin 650
	Processzor típusa	2,0 GHz-es négymagos Cortex-A53 + 1,7 GHz-es Cortex-A53e
	Processzor csíkszélessége	16 nm+
	Processzor utasításkészlete	ARMv8-A
	Grafikus chip	Mali-T830MP2
	RAM mérete	2 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	16 GB (kb. 10 GB elérhető)
	Memória bővíthetősége	microSD max. 128 GB-ig bővíthető
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 Mhz UMTS 850/900/2100 MHz LTE 800/850/900/1800/2100/2300/2500/2600 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 300 Mbps
	LTE	Cat.6
	IrDA / Bluetooth	nincs/ 4.1 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11 /b/g/n, WiFi HotSpot, Direct
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van, A-GPS
	GLONASS	van
	Beidou	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	normál/néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 6.0 (Marsmallow)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	Dragon Mania, Puzzle Pets, Asphalt Nitro (demó verziók)
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Témák, Telefonkezelő, HiCare, Egészség, Időjárás, tükör, iránytű, Twitter, Shazam, News Republic, Opera
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixel,f/2.0, AF-S, AF-C, MF, HDR, LED segédfény
	Másodlagos kamera	8 megapixel, f/2.0
	Videófelvétel	1080p @ 30 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3000 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	-
	Egyebek
3,5 mm-es jack kimenet, fényérzékelő, gyorsulásmérő, tájoló, közelségérzékelő, mágnesesség és hangérzékelő; többfunkciós, érintőpaneles ujjlenyomat-olvasó