Fossibot DT2 - a munka neheze

Ütésálló, masszív, elpusztíthatatlanságot sugalló táblagépet kaptunk tesztre, ahol a tudás inkább középkategóriás, a körítés viszont brutális.

Hirdetés

Kamera

A hátlapra tett, 64 megapixeles szenzor nem a világ csodája, nem meglepő módon a kamerás interfész is alapszintű. De annyira, hogy fixen 64 megapixelben fotóz a cucc, semmi quad-Bayer és pixelbinning, ez telibe rámegy a maximális felbontásra úgy, hogy nincs is olyan opció sehol a menüben, hogy változtassunk ezen. A “következő” feliratú gomb (ami jobb helyeken inkább “továbbiak”) mögött az éjszakai módot, a bokeh módot és a pro módot fogjuk találni, ez utóbbi esetben a fehéregyensúly, az ISO és az expozíció állítható, ennyit tud. Értem én, hogy rohadt nagy a tárhely a gépben, de azért a minimum 10 megabájtos fotók masszívan feleslegesek, pláne a dolog minőségét látva:

Ekkora fotókat tényleg teljesen feleslegesen készít a termék, rengeteg a bizonytalanság, szőrösek a vonalak, hol túlélesítéssel lesznek irreálisak a részletek, hol össze vannak azok csúnyán mosva, a dinamikatartomány pedig jóindulattal közepes. Ezen ugyan nem segít, ha az ember utólag mondjuk 12 megapixelre csökkenti egy képszerkesztőben a méretet, de a többi problémán viszont igen — ezért sem érthető, hogy miért nem csinálja meg ezt helyettünk az algoritmus. Ez tipikusan a nekifutásból, üres kapura rúgott falrengető kapufa esete. Éjjel már csúnyán kijön, hogy azért ez a szenzor inkább akkor tud értékelhetőt mutatni, ha fényt is kap, beltéren szintén kásás lesz az eredmény mesterséges fény mellett.

Fent két szelfi a 32 megapixeles előlapi kamerával... hát... nappal fátyolos, dinamika nélküli képek jönnek össze, este pedig inkább ne fotózgassuk magunkat, mert úgysem fog semmi látszani, de az legalább ordas nagy méretben, mert az előlapi kamera sem méretezi le a natív 32 megapixelt, jóvanazúgy.

A fenti videónál (amellett, hogy az élességgel nincs probléma) két dologra hívnám fel a figyelmet. Egyrészt semmiféle stabilizációt nem kapunk és nyugodtan higgye el az olvasó, hogy egy ilyen tömegű tepsivel halmozottan nagy szívás stabil felvételt összehozni. A másik gond a felvett hang minősége, mintha Albániából beszéltem volna egy vödörből (és ez egyébként nem szerepel a középtávú terveim között sem), tompa, túlszűrt, öblös az eredmény. Este esélytelen bármi értékelhetőt összehozni, de az esti fotók után erre azért lehetett számítani:

Multimédiás vonalon van négy hangszórónk — irdatlan hangerőt képviselnek, de a minőség úgy 75%-os szintig vállalható, utána nagyon bántóvá válik a dolog. De simán ki lehet tenni a tárbortűz mellé egy apró hangfal helyett. Sajnos hiányzik a Widevine L1 támogatás, szóval a tartalmak a netről maximum 480p-ben érkezhetnek meg, pedig filmezésre egész jó lenne a motyó ezzel a hangfalszettel. A furcsa FM-rádióról már esett szó.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés