Bevezető

Az ütésálló, strapabíró tabletek piaca nem üres, csak az átlagfelhasználóval ritkán jönnek szembe ilyen gépek. A kínálat komolyabban vehető részét olyan, elsősorban B2B értékesítési modellel foglalkozó márkák uralják, mint a Zebra és a Samsung, de ezek árfekvése általában elég magas. Kínálkozott tehát egy piaci rés (akárcsak a stapatelefonoknál), ahová ugyanazok a jellemzően kínai eredetű márkák nyomultak be, akik az utóbbi években az ellenálló okostelefonos piacot is megpróbálják uralni. Egyébként sikerrel, a patinás CAT mögött álló Bullit már be is dobta a törölközőt.

[+]

Szóval ezen a piacon ott van az AGM, az Oukitel, a Doogee, a Blackview és az UleFone is, mi viszont a Geekbuyingtól egy eddig ismeretlen márkájú masinát kaptunk, aminek az itthon nem annyira jól csengő Fossibot nevet adták. Ez csak eggyel jobb a TP-Link által életre hívott Neffos márkanévtől, a prímet pedig az itthon egyébként relatív ismert Foscam viszi, ami pont ennek ellenére sikeres, tehát a Fossibotot sem írnánk le kapásból és persze nem is okvetlenül lehet elvárni, hogy egy márkanév kiötlése során olyan egzotikus nyelveken is megfuttassák az áthallásokat, mint a magyar. A KuKirin rollereknél sem jött össze, ugye.

[+]

A nem csúcskategóriás vonalon mozgó gyártók jól mérték fel, hogy a piac felső szegmensét nem tudják uralni (pláne nem az ismertebb brandekkel szemben), ezért az összes felsorolt szereplő arra törekszik, hogy kínáljon egy használható, de nagyon ellenálló masinát, és mindenki próbál egy-két extrával kitűnni a mezőnyből, a Fossibot DT2 például a csomagolásával már nyert nálunk egy pirospontot. A jólláthatósági-mellény színvilágú dobozban ugyanis nem csak a több mint 1 kilogramm(!) tömegű termék lakik, hanem jár mellé 66 wattos PD töltőfej mindkét végén Type-C végződésű kábellel, valamint egy nyomokban bőrt is tartalmazó szíj, amit a dobozban szintén megtalálható fém kampók felcsavarozása után tudunk ráhurkolni a tablet hátára, hogy egy kézzel meg tudjuk azt terepen tartani, miközben a másik kezünkkel matatunk a kijelzőn.

Kialakítás

Ez egy baromi nehéz termék. Hivatalosan 1065 grammot nyom a mérlegen, mert igen vaskos. Nem csak az ellenálló burkolat teszi húsossá, hanem a 22 000 mAh-s akkumulátor is kér magának helyet. Ez minimum a duplája a hasonlóan 10,4 inches kijelzővel szerelt hagyományos eszközöknek, nem is meglepő, hogy a három-négy napos használati idő könnyedén elérhető a géppel. És nem is árt a 66 wattos töltőfej, így is kell neki két-három óra, mire a nulláról megint teljesen tele tudjuk tölteni. A gyártó szerint 36 órán keresztül tud HD videót lejátszani, 110 órán át lehet vele telefonálni (mert fogad SIM-et is), 35 órán keresztül tudunk vele navigálni és amúgy a hátlapra tett, 1 wattos zseblámpát 50 órán keresztül égethetjük, mielőtt lemerülne a készülék.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A kialakításon tényleg érződik, hogy ellenállóra tervezték. Megvan az IP68/69K minősítés, átment a MIL-STD 810H esésteszten (másfél méter magasból tutira bírja), -40 Celsius fokban is működik és persze por sem mehet be a készülékházba. Leginkább arra kell ügyelni, hogy ne ejtsük a lábunkra, mert ezzel a tömeggel össze lehet szedni egy lábujjtörést, amit nem is lehet gipszelni. Alumínium-titán ötvözetből készült a ház, extra erősítést kaptak a sarkok, egy vékony perem fut körbe a kijelző körül, hogy az arccal lefelé rakott masina esetén se karcolódjon. Maga a kijelző egyébként egy IPS panel 1200 x 2000 pixeles felbontással és 60 Hz-es frissítéssel, a gyártó szerint 500 nites fénysűrűséggel, ezt mi is ki tudtuk mérni, de tegyük azt is hozzá, hogy nem homogén a panel, a szélek felé 10-12%-kal alacsonyabb a fénysűrűség értéke.

[+]

Az előlapi kamerát a meglehetősen vaskos kávákba rejtették, méghozzá jobb oldalra — ha állított módon használjuk a gépet. Nyilván fekvő tájolásra rendezkedtek be, ráadásul a a kamera mellett értesítési LED is található. Bár a termékoldal csodás képei között akad olyan, amin egy illető kesztyűben használja a terméket, nekünk csak kapacitív kesztyűvel sikerült ez reprodukálni. Álló tájolás esetén jobb oldalon vannak a gombok: kijelző ki/be és hangerő, kicsit lentebb az ujjlenyomat-érzékelőt fogjuk találni, ami jól működik. Alul két hangszóró között szigetelt ajtók mögött ül a Type-C csatlakozó és a SIM-tálca, amit a gumiborítás kihajtogatása után még külön SIM-tűvel is meg kell piszkálni: duplán védett. Két kártya mehet bele, illetve a második helyett akár microSD is. Felül szintén van két hangszóró, de sajnos 3,5 mm-es jack csatlakozó nincs sehol — és nekem ne mondják, hogy nem volt elég hely.

[+]

A hátlap X-motívuma egész menő, kék vagy szürke dekorokat kaphat. Ha fektetett állapotban ragadjuk meg a motyót, akkor jól jön, hogy érdes, csúszásgátló a burkolat ott, ahol ráfogunk, a jobb felső sarokba pedig kitolták a kameraszigetet, ami nem emelkedik ki a hátlap síkjából (jól is néznénk ki), de ez is kapott egy vékony keretet, hogy kevésbé karcolódjon. A nagy kérdés viszont az, hogy addig oké, hogy a nagyobbik körben van egy 64 megapixeles főkamera és egy segédszenzor, de hogy a mellette található kisebb kör milyen szenzort rejt, arra sem a termékleírás, sem a kézikönyv, sem pedig a funkcionalitás nem ad választ. A legjobb tippem egy fényérzékelő szenzor. A kamerás modul alatt egy baromi nagy méretű lámpát láthatunk, amely 1 wattos, világít is rendesen.

Hardver, UI

Úgy néz ki, hogy a hardver szempontjából a chipset lesz hosszabb távon a szűk keresztmetszet, a Helio G99 azért már nem egy friss darab, de a középkategóriában tavaly még a mobiloknál elfért. Ne számítsunk szédítő sebességre, de azért a menürendszer tempójával nincs gond, az egyszerűbb feladatokat könnyedén elvégzi a masina, a GPU viszont gyengécske, 3D grafikát igénylő játékok futtatása nem mindig lesz csodásan szép és folyamatos. Ezt ellensúlyozza a 12 GB RAM (amihez még 8 GB-ot hozzá tud allokálni a rendszer a tárhely rovására, de ez elég felesleges), valamint a 256 GB méretű tárhely, ezt pedig ugyebár microSD-vel (maximum 2 TB) lehet tovább növelni.

A kevésbé neves gyártók termékei korábban azért voltak olcsóak, mert elég alsópolcos hardverekből tették őket össze. Mára már a MediaTek megerősödésével ez a hátrány ugyan elmúlni látszik, de az A kategóriás gyártók megint elhúztak — csak éppen most a szoftveres támogatás kapcsán. Egy Samsung nem csak sok éves frissítést ígér, hanem havi szintű biztonsági csomagokat is — ehhez képest a Fossibot DT2-n még a tavaly szeptemberi biztonsági csomag van rajta, ami egyáltalán nem kelti bizalmat abból a szempontból, hogy itt bármikor is lesz majd Android 14 (most ugyebár a 13-as dolgozik rajta), de az is félő, hogy egy-két biztonsági frissítés után a szoftveres terméktámogatás megszűnik. Egy munkára tervezett gépnél ez egy fokkal fontosabb, ha egy nagyobb cég alkalmazottjáról beszélünk, akkor bizony az IT divízió el fogja várni, hogy biztonsági szempontból naprakész legyen a céges tablet.

[+]

A szoftveres felhozatal relatív alapszintű. A hozzáadott extra funkciókat és alkalmazásokat onnan lehet felismerni, hogy ezeket nem fordították le magyarra. Nincs sok ilyen, az egyik az FM-rádió, amihez kell egy headset… az ugye nincs a dobozban, 3,5 mm-es jack dugasz pedig a táblagépen nincs, szóval kizárólag Type-C fülessel megy. Akkor viszont szólhat kihangosítva is — hangerőből pedig nincs hiány. A másik extra szoftverünk neve ToolBag, ami hasznos, de nem különösebben kifinomult appokat tartalmaz. Ilyen az iránytű, a hangerőmérő, a giroszenzorokra támaszkodó vízszintező, ugyanezen elven működő virtuális inga, vagy épp a szögmérő. Van itt lépésszámláló is, de az nem veszi figyelembe, hogy hosszútávon nem mászkál senki egy 1 kilós tablettel, a “Warning” ikon mögött pedig villogó zseblámpát és süvöltő szirénát fogunk találni. Szerintem meg ha veszélyben vagyunk, akkor vágjuk hozzá a gépet a fenyegetéshez, az gyorsabban kivitelezhető és valószínűleg hatékonyabb is.

[+]

Más extra nincs, a Google eszköztár hiánytalanul megvan. De ha belekukkantunk a beállítások menübe, akkor lesz néhány apróság még, mint amilyen az értesítési LED kapcsolgatása (Breathing light néven), lehet ugyebár további 8 GB tárhelyet RAM-ként hasznosítani, illetve megvan a MediaTek-féle Duraspeed, de azért a Helio G99-en ez olyan sokat nem segít. Nekem leginkább a duplakoppos felébresztés hiányzott, ez egyszerűbb, mint oldalt kaparászni a gombok felé, de csak felemeléssel történő ébresztés van.

Kamera

A hátlapra tett, 64 megapixeles szenzor nem a világ csodája, nem meglepő módon a kamerás interfész is alapszintű. De annyira, hogy fixen 64 megapixelben fotóz a cucc, semmi quad-Bayer és pixelbinning, ez telibe rámegy a maximális felbontásra úgy, hogy nincs is olyan opció sehol a menüben, hogy változtassunk ezen. A “következő” feliratú gomb (ami jobb helyeken inkább “továbbiak”) mögött az éjszakai módot, a bokeh módot és a pro módot fogjuk találni, ez utóbbi esetben a fehéregyensúly, az ISO és az expozíció állítható, ennyit tud. Értem én, hogy rohadt nagy a tárhely a gépben, de azért a minimum 10 megabájtos fotók masszívan feleslegesek, pláne a dolog minőségét látva:

Ekkora fotókat tényleg teljesen feleslegesen készít a termék, rengeteg a bizonytalanság, szőrösek a vonalak, hol túlélesítéssel lesznek irreálisak a részletek, hol össze vannak azok csúnyán mosva, a dinamikatartomány pedig jóindulattal közepes. Ezen ugyan nem segít, ha az ember utólag mondjuk 12 megapixelre csökkenti egy képszerkesztőben a méretet, de a többi problémán viszont igen — ezért sem érthető, hogy miért nem csinálja meg ezt helyettünk az algoritmus. Ez tipikusan a nekifutásból, üres kapura rúgott falrengető kapufa esete. Éjjel már csúnyán kijön, hogy azért ez a szenzor inkább akkor tud értékelhetőt mutatni, ha fényt is kap, beltéren szintén kásás lesz az eredmény mesterséges fény mellett.

Fent két szelfi a 32 megapixeles előlapi kamerával... hát... nappal fátyolos, dinamika nélküli képek jönnek össze, este pedig inkább ne fotózgassuk magunkat, mert úgysem fog semmi látszani, de az legalább ordas nagy méretben, mert az előlapi kamera sem méretezi le a natív 32 megapixelt, jóvanazúgy.

A fenti videónál (amellett, hogy az élességgel nincs probléma) két dologra hívnám fel a figyelmet. Egyrészt semmiféle stabilizációt nem kapunk és nyugodtan higgye el az olvasó, hogy egy ilyen tömegű tepsivel halmozottan nagy szívás stabil felvételt összehozni. A másik gond a felvett hang minősége, mintha Albániából beszéltem volna egy vödörből (és ez egyébként nem szerepel a középtávú terveim között sem), tompa, túlszűrt, öblös az eredmény. Este esélytelen bármi értékelhetőt összehozni, de az esti fotók után erre azért lehetett számítani:

Multimédiás vonalon van négy hangszórónk — irdatlan hangerőt képviselnek, de a minőség úgy 75%-os szintig vállalható, utána nagyon bántóvá válik a dolog. De simán ki lehet tenni a tárbortűz mellé egy apró hangfal helyett. Sajnos hiányzik a Widevine L1 támogatás, szóval a tartalmak a netről maximum 480p-ben érkezhetnek meg, pedig filmezésre egész jó lenne a motyó ezzel a hangfalszettel. A furcsa FM-rádióról már esett szó.

Adatátvitel, verdikt

Miután a cuccban nem is egy, hanem akár két SIM is helyet kaphat, ezért kapásból a WiFi (802.11/a/b/g/n/ac/ax) mellett a mobilhálózatokra is fel tud kúszni a masina, de természetesen maximum a 4G lesz opció. Ez is jóval több, mint amit vártunk, ám nem korlátozták le a telefonálási lehetőséget sem, a mobilokról ismert tárcsázó áll a rendelkezésünkre, a beszélgetéseket pedig headset hiányában kihangosítva lehet lebonyolítani. Ebben jó partner a négy hangszóró, a túloldalon sem panaszokdtak a minőségre. Az is örömteli, hogy a GPS sem hiányzik, ha már terepre szánják a gépet, akkor ez valahol elvárás is, NFC-re azonban ne számítsunk. 5.0-s Bluetooth van még a fedélzeten, a Type-C csatlakozó pedig támogatja az OTG-t. Viszont a számítógéppel való összeköttetést kábelen nem sikerült megoldani, minden fejlesztői bigyót bekapcsolva sem kaptam meg a lehetőséget arra, hogy adatokat mozgassak a két eszköz között, nem nagyon emlékszem olyan Android rendszerű bármire, ahol ez az elmúlt évtizedben problémát okozott volna.

[+]

Az üzemidő természetesen parádés, a 66 wattos töltési sebesség szintén dicséretet érdemel, az USB porton keresztül pedig más eszköz töltése is megoldható. Ilyen szempontból abszolút hozza az elvárásokat a tereptablet, napokig elvan töltés nélkül és teszi a dolgát.

[+]

Összességében viszont számomra hervasztó az az oda nem figyelés, amivel ez a termék készült. Mert az odáig védhető, hogy ezen az árszinten ilyen hardver jár: a Helio G99 nem egy izomtibor, de csak melléraktak 12 GB RAM-ot és 256 GB belső tárolót, egy brutális méretű akkumulátort gyorstöltéssel és egy igen strapabíró házat rittyentettek köré bődületes hátsó lámpával és igen észrevehetően megszólaló négy hangfallal. És ezen a ponton mintha elment volna az egész csapat szabadságra, a szoftverrel nem csak akkor nem foglalkoztak, amikor még a tervezőasztalon volt a termék, hanem azóta sem jött egy bitnyi frissítés sem, a kameraalgoritmust pedig annyira tojták telibe, hogy még a feleslegesen nagy méretű 64 megapixeles képeket sem nyomja össze az algoritmus, pedig az mindenkinek jobb lenne. Nem működött az USB kábeles számítógépes kommunikáció, nincs HD streaming lehetőség, a felület félig van magyarra fordítva, az extra szoftverek kimerülnek egy FM-rádióban, amihez nincs jack csatlakozó, meg egy innen-onnan összevadászott, alapszintű appokat kínáló szerszámosdobozban. Ma már nem lehet úgy piacra lépni egy tablettel, hogy csak a hardverrel foglalkozunk, pláne akkor nem, ha esetleg a célcsoportnál jelentkezik az igény mindenféle egyedi szoftver használatára, amelyek egy ponton nem fognak elindulni, ha nincsenek frissítések, a kamerát tökönlőtték a natív felbontás erőltetésével, a HD streaming hiánya egy tartalomfogyasztásra (is) készült masinánál pedig védhetetlen. A kialakításra, az üzemidőre, de talán még hardverre is összességében adhattunk volna egy tetszett pecsétet ezen az árszinten, de ennyire eltolt és magára hagyott szoftveres háttérrel ezt élből bukja a Fossibot DT2.

Bog

A tesztkészüléket a Geekbuying küldte el a számunkra, megvásárolni itt lehet.

Specifikáció

Fossibot DT2

	Külső
	Méretek	253,4 x 153,25 x 20,5 milliméter
	Tömeg	1065 gramm
	Készülékvédelem	IP68/69K, MIL-STD 810H
	Színvariációk	szürke-fekete, kék-fekete
	Kijelző képátlója	10,4 hüvelyk
	Képaránya	5:3
	Felbontása	1200 x 2000 pixel (224 ppi)
	Típusa, frekvenciája	IPS LCD (60 Hz)
	Értesítő LED	van
	Biometrikus védelem	oldalsó ujjlenyomat-olvasó, 2D arcazonosítás az előlapi kamerával
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	MediaTek Helio G99, 6 nm
	Processzor	2 x 2,2 GHz Cortex-A76 + 6 x 2 GHz Cortex-A55
	Grafikus chip	ARM Mali-G57 MC2
	RAM, tárhely	12 / 256 GB
	Memória bővítése	microSD (max. 2 TB)
	Adatátvitel
	Technológiák	LTE
	SIM-foglalat	2x nanoSIM
	eSIM támogatás	Nincs
	Bluetooth	5.0 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac/ax/6 (2,4, 5 GHz, HotSpot, Direct)
	USB	Type-C (USB 2.0, OTG, MTP)
	Navigáció	GPS, GLONASS, BDS
	NFC	Nincs
	Infra	Nincs
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 13
	Multimédia
	Hátlapi kamera	64 megapixel (autofókusz)
	Előlapi kamerarendszer	32 MP (fixfókusz)
	Videófelvétel	1080p @ 30 fps a hátlapon, 720p @ 30 fps az előlapon
	Jack kimenet	nincs
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Akkumulátor	22 000 mAh
	Vezetékes töltés	66 watt
	Vezetékmentes töltés	Nincs
	Egyebek
	négy hangszóró, gyorsulásmérő, fényérzékelő, értesítési LED, 1w zseblámpa