Kialakítás

A Fiido D3 a maga kategóriájában igazából korrektnek számít mind kialakítását, mind összeszerelési minőségét tekintve. Kicsik a kerekek (16 inch), de jóval nagyobbak, mint egy rolleren, ráadásul ezek normál gumik levegővel töltve, szeleppel, a tesztidőszak alatt nem volt defektünk, de ebből messzemenő következtetést azért nem vonnánk le, noha bőven gyorsabban lehet ezzel a géppel áthaladni olyan úthibákon és felületeken, ahol a rollerrel az ember a saját veséjét (is) megkímélendő óvatoskodik.

[+]

A váz hegesztései egyáltalán nem csúnyák, a fekete festés is időtállónak tűnik, a különböző kábelek szépen össze vannak fogva és nem lebegnek, nem nyeklik-nyaklik a szerkezet, noha a kormányrúd visszahajtható az ülés felé (ami pedig kiszedhető), azt túlzás lenne mondani, hogy ez egy összecsukható kerékpár, de kompaktabbra alakítható pár mozdulattal, mint amekkora kiterjedést használat közben képvisel. A kormány és az ülés magassága is tág határok között állítható, az egyetlen ostobaság, hogy Kínában valakinek az jutott eszébe, hogy az első-hátsó sárhányókon rajta hagyják a fóliát és úgy csavarozzák össze, szóval ezt le lehet tépkedni a kicsomagolás után, de ha tökéletes munkát akarunk végezni, akkor szét kell szedni, majd összerakni újra. Hát, ez legyen a legnagyobb gond.

Kormány lehajtva [+]

A kormány markolatai csúszásgátló műanyag borítást kaptak, a két fékkar könnyen működtethető és kifejezetten hatékony, de arra figyeljünk, hogy nem biciklis, hanem robogós bekötést kaptak alapból, tehát a bal oldali működteti a hátsó, a jobb pedig az első féktárcsát. A kormányon van rajta az elektromos hajtás vezérlőpanele, ami roppant egyszerű, egy ötös skálán látszik az akkumulátor töltöttsége, a rásegítés mértéke pedig három fokozatban állítható. Itt van a csengő (ami egy elektromos síp) és a lámpa kapcsolója is, plusz a jobb oldali markolat belső részét lehet csavargatni, amivel az elektromos hajtást kapcsolhatjuk be. Ez viszont egy bináris dolog, akármennyire húzza az ember, egyetlen sebességgel próbálja megtekerni a hátsó kereket és ezen az sem változtat, ha a három fokozat között váltogatunk, ez ugyanis csak a rásegítés intenzitását módosítja.

Vezérlőpanel és váltókar [+]

A fentiekből már talán sejthető, hogy a Fiido D3 nem egészen olyan, mint egy pedelec bicikli, ahol az elektromotor csak akkor kapcsol be, ha konkrétan tekerünk. Ez ugyanis megy anélkül is, maximum 25 km/h-val tudja úgy vinni az utast, hogy az konkrétan nem csinál semmit, csak húzza a menetkart. Ha tekerjük, akkor sem lesz gyorsabb, csak tényleg olyan az élmény, mintha egy szinte nulla nehézségi szintre rakott szobakerékpáron dolgoznánk, miközben ahhoz képest megdöbbentően gyorsan haladunk. A hátsó tengelyben van a motor, de kapunk egy hat sebességes Shimano váltót is, ami roppant hasznos akkor, ha emelkedőre tévedünk.

Első tárcsafék [+]

Az ülés terebélyes, igazából egészen kényelmes, viszont a Fiido D3 tekerési pozíciója inkább BMX jellegű, okvetlenül idétlenebb, mint egy normál kerékpár, szükség is van arra, hogy jó magasra húzzuk fel a kormányt és az ülést is, hogy ne kelljen a pedálok fenti pozíciójánál túlzottan behajlítani a lábat. Van egy korrekt kitámasztónk is, a töltést pedig a hátsó kerék előtti modulba bedugva veszi fel a termék, a töltőcsatlakozó egyedi, de egy kis fedéllel van védve a szennyeződésektől. Az akkumulátor a váz alsó részében van elrejtve, a Fiido D3 többféle verzióban létezik, mi a csúcsmodellt teszteltük, ami 7,8 Ah-s telepet kapott, de van hasonló akkuval szerelt modell váltó nélkül, és szintén váltó nélkül kapható az 5,2 Ah-s változat, ami a legolcsóbb. Ha nem kerekezünk fel emelkedőkön, akkor a váltó nem létszükséglet, de én speciel nagyon hálás voltam érte.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!