Bevezető, kialakítás
Az Evolveo jellemzően strapa és feature phone-okat gyárt, utóbbiakat főleg az idősebb korosztály számára. Ebben a műfajban azért van néhány alapvetés, amit nem árt komolyan venni, különben teljesen értelmetlenné válik az erőfeszítés. Meg a készülék is. De egyszerűen kezelhető, átlátható és funkcionális eszközt kicsit bonyolultabb összerakni, mint amilyennek ránézésre tűnik. Az Evolveónak sem gyakran jön össze, az EasyPhone FD viszont nem okoz csalódást.
[+]
Már amíg tényleg le nem csapják a 3G hálózatokat. Két dolgot azért ismét megemlítenénk: 4G hálózati kompatibilitás. Nem kell internet, se WiFi, se kutyafüle, csak megfelelő hangminőség és hálózati stabilitás. Továbbá a nyomorult VGA és egyéb csökevényes kameramoduloktól is boldogan eltekintenénk, ahogy valószínűleg egy mezei nagyi is, akinek pont semmi szüksége ilyen extrákra. 4G nincs, kamera(szerűség) nyilván van, az EasyPhone FD ezzel együtt a piacon még mindig a kívánalmakhoz legközelebb eső eszköz.
[+]
A kialakítás és a felhasználói felület is megfelel a célcsoport igényeinek, a kivitel pedig annak ellenére minőségi és esztétikus, hogy nettó plasztik. A viszonylag kis dobozban szokás szerint megtaláljuk a csúszásgátló talpakon álló töltődokkolót, ami a mobiltelefon koncepciójától idegenkedő vagy feledékeny, esetleg finommotoros mozgásproblémákkal küzdő felhasználóknak kifejezetten hasznos. Meg az is, ha nem törik bele véletlenül az aszimmetrikus, apró microUSB portba a töltőcsatlakozót. Az én nagymamám 86 évesen már egyrészt rosszul lát, másrészt nehezére esik belemütyürkézni a kábelt a csatlakozóba, plusz számon tartani, hogy mikor kell tölteni.
[+]
A dokkoló áthidalja ezeket a nehézségeket, lesz egy helye a készüléknek, amit így körülményesebb szem elől téveszteni és nem fog a közértbe menet lemerülni, amikor pont szükség lenne rá. Az EasyPhone FD egészen kompakt, könnyű (103,9 x 51,8 x 21 mm és 98 gramm), de jól kezelhető. A szatén fényű felület nem csúszik, nem igazán maszatolódik, nincsenek kellemetlen élek, a zsanér pedig feszes, de könnyedén nyitható. Úgy tűnik, kizárólag pirosban érhető el, ami egyrészt egyáltalán nem csúnya, másrészt elég figyelemfelkeltő.
[+]
A készülék oldalán mindössze a hangerőszabályzók találhatók (balra) és a LED zseblámpa tolókapcsolója. A microUSB port a két dokkolócsatlakozó között helyezkedik el, a 3,5 milliméteres jack pedig a hangerőszabályzók fölött. Kapunk ugyan egy fülhallgatót az EasyPhone-hoz, de ritka silány minőségű és megdöbbentően kényelmetlen is. Maximum rádióantennának jó. A hangszóró a hátlapra, az SOS gomb mellé került, de még asztalra téve és a felét lefedve is istentelenül hangos. A cserélhető, 1050 mAh-s akkumulátorhoz a hátlap eltávolításával jutunk hozzá, alá lehet bepakolni a két sztenderd SIM kártyát és a maximum 32 GB-os microSD kártyát.
[+]
Továbbra is érthetetlen okból, de a külső kijelző fölé pakoltak egy VGA (1,3 megapixel) felbontású kamerát, amit még egy egytónusú LED segédfénnyel is elláttak. Egészen úgy néz ki, mint egy rendes képalkotó egység, de nyilván nem az. A külső kijelző viszont kellően nagy (1,77 hüvelyk), színes és alkalmas a leglényegesebb információk megjelenítésére, aktiválni pedig a hangerőszabályzók bármelyikével lehet, ha mondjuk az időre vagyunk kíváncsiak. Always on dokkolt állapotban sincs, a töltés állapotát viszont egy jelzőfény mutatja.
[+]
A készüléket kinyitva egy közepesen rossz minőségű, de cserébe kontrasztos és nagy, 2,4 hüvelykes, 240 x 320 pixel felbontású kijelző tűnik fel, alul pedig hatalmas, jól elkülönülő numerikus billentyűzet egy pár kontextuális funkcióbillentyűvel, fel és le iránygombokkal és két gyorshívóval. A kamera ikon nyilván a kamerát jelenti, de jellemzően ez az Enter gomb is. Az iránybillentyűk funkciója a kezdőképernyőn testreszabható. A kijelzőt feloldani a szokásos bal funkciógomb és csillag kombinációjával kell, gyorsan némítani pedig a kettőskereszt hosszú megnyomásával.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
