Külső
A Phantom neve hangzatosabb, mint a külseje, ebben azt hiszem, az olvasók is egyetértenek velem. Noha könnyen észrevehető, hogy az átlagosnál „strapásabb” formákat használtak, azért egyszerű formával állunk szemben. A fekete szín megszokott ebben a kategóriában, ezt egyedül a sárga navigációs gomb oldja kissé. Méretileg teljesen normál szintet képvisel, ugyanez viszont nem mondható el a súlyáról. Még akkuval együtt is mindössze 86 grammot nyom, nélküle pedig szinte súlytalan. Talán kicsit ennek is köszönheti különleges és elvileg jelenleg egyedülálló képességét, miszerint vízbe ejtve nem merül el, hanem lebeg a felszínen. Mondjuk inkább valami légkamrát vagy hasonló trükköt alkalmaztak ennek elérésére. Ha már itt tartunk, akkor mellesleg IP57 minősítésű a kütyü, tehát akár fél órát is kibír egy méteres mélységben (más kérdés, hogy magától le se jut oda), meg korlátozottan por- és ütésálló. Utóbbival érdemes szolidan bánni, néhány laminált padlóra ejtés már nyomott hagyott a burkolaton. Ez köszönhető annak is, hogy bár az összeszerelés nem rossz, az anyaghasználat nagyon olcsó, kőkemény, kopogós és kissé csúszós műanyagból áll. Durvább kínzásoknak nem vetettem alá, ugyanis ez a készüléket is beneveztük a nagy strapatesztünkbe, mellyel már jó ideje adósok vagyunk, de mostanra legalább szép kis mezőny gyűlt össze.
Az előlapon rögtön szembetűnt a kijelző, de nem azért, mert olyan nagy, hanem épp ellenkezőleg, nagyon pici. Csupán 1,44 hüvelyk a képátló, az ehhez párosuló 128 x 128 pixeles felbontás nem is vészes. Ráadásul valószínűleg TFT panelről van szó, mert a színek is egész normálisak, mi több, a betekintési szöge is egész normális. Felül van a hangszóró, ami elég jó hangerővel és megfelelő minőséggel adja át a másik fél hangját. Nem túl meglepő módon a billentyűzet gumiból készült, kivéve a navigációs gombot, mert az műanyag. A gombok egész jól használhatók, kicsit kemények (ez strapamobiloknál megszokott), a világításuk megfelelő. Legalulra rejtőzőtt a mikrofon.
A hátsó fertályt két érdekesség dobja fel. Az egyik, hogy az alsó rész púpos, de nem azért, mert az első töltéstől szét akarna durrani az akksi, hanem csak szimpla forma játék. Mellesleg a fogásnak is jót tesz, egész kényelmes. Felül egy miniatűrizált Hummer hűtőrács rejti a kihangosítót, melynek óriási hangereje van. Bizonyos szint felett a hangerővel arányosan torzít is, tehát érdemes csínyján bánni vele.
Oldalt még ennél is kevesebb a látnivaló, és egyúttal fel is rónám a tervezőknek, hogy nem alkalmaztak gumibetéteket, amik az ütést is jobban viselik és biztosabb fogást is adnának. Egyébként baloldalt egy fedél mögött rejtőzik a microUSB csatlakozó. Mivel más nincs, ezért a töltőn felül a headset is ezt használja. Felül, középen a strapamobilok egyik tipikus kelléke, a zseblámpa kért magának helyet. Bár viszonylag erős fénye van, de annyira koncentrált, hogy csak kb. egy 10-15 centis körben ad elegendő fényt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
