Összeszerelés
Irtó nagy a doboz, külön az első kerék, a kormányrúd és az ülés, minden le van szivaccsal burkolva, de raktam már én össze biciklit, szóval nem készültem nagy műveletre, ehhez képest két órát tökörésztem vele. Ennek egyik oka, hogy a mellékelt kézikönyvben három, szürkés árnyalatú rajzocska van segítség gyanánt, ami körülbelül semmit nem ér (az IKEA biztos vállalja némi pénzért, hogy csinál valami érthető leírást), szóval a kész termékről készült netes fotók alapján rekonstruáltam a berendezést. Illetve ez volt a terv.
Az álmoskönyv szerint előbb fel kell rakni az első villához rögzítve a sárhányót, utána a kereket, aztán ahol a sárhányó felső felfogatása esedékes, ott kell rögzíteni az első lámpát is. Minden flottul ment addig a pontig, amíg meg nem próbáltam a sárhányót az első tengely vonalában elhelyezett csavarokhoz a rászerelt távtartóval odarakni, ám az egyik csavarmenet egyszerűen gyárilag trágya volt, nem lehetett kicsavarni belőle a még Kínában beleálmodott csavart, szóval 30 percnyi meddő próbálkozás után úgy döntöttem, hogy akkor elöl nem lesz sárhányó. Akkor viszont lámpa sincs, de ezt végül a másik oldalon amúgy tökéletesen üzembiztos sárhányócsavar kioperálásával megoldottam. Akkor már úgy voltam vele, hogy talán a csomagtartóval sem vesződöm, de ha az nincs felrakva, akkor a hátsó lámpát nincs mihez rögzíteni, szóval így alakult, hogy a fékek beállítása és a gumik felfújása után első sárhányó nélkül indultam útnak.
Illetve ez volt a terv. Mikor összeállt a kerékpár és kapott töltést, elkezdtem átnézegetni. A Shimano SIS váltó abszolút a belépőszint, hét sebességgel. Az első tárcsaféket hosszan kellett állítgatni, mire sikerült elérni az áhított hatást, viszont a tácsák pont egy fokkal kisebbek, mint ildomos lenne ilyen tömeg mellé. A stucnin van a fedélzeti kijelző, aktuális sebességgel, nagyjából pontos töltésvisszajelzéssel, és néhány apró extrával, mint az átlagos és maximális sebesség. Az ettől balra eső műanyag kis bigyóval lehet a menürendszerben matatni, ott van a csengő is, jobbra pedig a váltó és a jobb markolat mellett a gázkar, mert ezen van ilyen, vagyis lehet úgy is biciklizni, hogy nem is biciklizünk, csak húzzuk a kart és megy.
A kormány magassága igen tág határok között állítható, ugyanez igaz az ülésre is. A baj az, hogy bár a kormányt ki lehet húzni olyan magasra, hogy egy tetszőleges kosarasnak is jó, a legalsó állása viszont így túl magasan van egy olyan átlagjúzernek (173cm), mint én. Az első villa teleszkópos, de ne számítsunk orbitális nagy csillapításra, ez is elég alsópolcos. Ahol vastag a váz, ott van a 48 voltos, 13 Ah-s akkumulátor, ezt a bringa szétnyitása után ki is lehet venni és külön is lehet tölteni. Alul egy kulcslyuk lesz, akkor és csak akkor működik a termék, ha a kulcs benne van és el is van fordítva. Erről mind beszámolt a kézikönyv, de nekem csak nem sikerült életre keltenem az eszközt, mert a bekapcsolás kapcsán csak annyi volt a tanács, hogy nyomjam meg a bekacsológombot. Az melyik? A plusz jel? Vagy kis műanyag satnya bigyó oldalán levő, “I” feliratú izé? Nyomtam én mindent, azt is, amit nem kellett volna, végül valami videós tesztben elhintette az egyik júzer, hogy ennek a műanyag izének az alsó részén is van egy gomb, hát majdnem agyérgörcsöm lett, amikor kiderült, hogy végig ott volt az orrom előtt, csak arra sem voltak képesek, hogy rajzoljanak a kézikönyvbe egy ábrát, hogy öcsém, ez a lámpa, ez a tempomat, ez meg a bekapcs, itt keresd.
De oké, magához tért a masina. Lámpacsekk: oké, ha nem is kiemelkedő. Nullától ötig lehet állítani a rásegítés mértékét, ez is pipa. A kitámasztó jó helyen van és masszív: szintén pipa. A töltőnyílás mellett lifegő gumitömítést visszatuszkoltam, tehát jöhet az eső is, mert adott az IPX4-es védelem. Felraktam a láncot és örültem, hogy az első fogaskerék mindkét oldalán van vezetősín, szóval nem fog leesni, mint az egy ADO bringán korábban, a váltó gyári beállításához alig-alig kellett hozzápiszkálni, úgyhogy indulhatunk is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!