Hardver, szoftver, multimédia

Minőségi ugrás a kis gyártóknak, hogy végre hozzáférnek fürge 5G-s chipekhez, és a 6 nm-es MediaTek Dimensity 1080 nem kérdez: remek az általános rendszersebesség és a Genshin Impact, illetve a Shadowgun Legends is hibátlanul fut 60 fps körül, alapvető grafikai beállítások mellett. Mondjuk az Asphalt 9 csak 30-cal, a 60 valamiért nem opció, de az sem döccen meg soha a Mali-G68MC4 GPU-nak köszönhetően. A gyors alkalmazáskezelésből nemcsak a két 2,6 GHz-es Cortex-A78 és a hat 2 GHz-es Cortex-A55 processzormag veszi ki a részét, hanem a roppant bőséges 12 GB RAM és a fürge, 256 GB-os UFS tároló is.

A kis márkák gyenge pontja a szoftver szokott lenni, és pont azt a félrefordításokkal tarkított Android 12 verziót kapjuk, amit az Armor 18T-nél a minap tapasztaltunk, a méréseknél hasznos szerszámos ládát beleértve, lásd a tételeit a képernyőképen. Ennél a modellnél viszont nincs FLiR kamera vagy endoszkópos kiegészítő, ahogy barométer sincs, szóval strapaextrákban a V Max kevesebb. A Doogee az Android 13/14 érkezéséről hallgat, viszont a forgalmazás első fél évében havi szintű, majd három évig negyedévente ígér frissítéseket. A biztonsági hibajavító csomag novemberi.

[+]

A V Max kamerában is mennyiségi elvet követ, kezdve a hűvös színekkel operáló, feleslegesen nagy felbontású, 32 megapixeles szelfikkel, amelyek a részlethiányon túlélesítéssel próbálnak kompenzálni, miközben a megoldás 8 megapixelre való binnelés és nagyobb dinamika lett volna. A 1080p videó sem hozza a középkategóriás színvonalat, a kameraszoftver pedig pont az a fapados, amely az Armor 18T felemás eredményeit hozta, bármilyen optimalizálás nélkül. Örömhír a 108 megapixeles Samsung ISOCELL HM2 szenzor, ám ekkora felbontáson értelmezhetetlen a minőség, jobb az automatika 12 megapixelre binnelt képeire hagyatkozni.

Főkamera, 12 megapixel (f/1,8, PD-autófókusz)

A méretes szenzorból Armor 17 Pro speciel sokat kihozott, a 18T és a V Max viszont elfelejtette az algoritmust összerakni, így például a színek tökéletes időben is félre tudnak menni, plusz a HDR-t a korrekt dinamikához minden egyes alkalommal, kézzel kell bekapcsolni, ami mellesleg túl sok kontraszttal és túl alacsony expozícióval jár. Este a részletesség még egész jó, ha győzzük a telefont mozdulatlanul tartani, ám roppant sárgás a fehéregyensúly.

Főkamera, 2x-es szenzorzoom

Ha teljes látószögben nem optimalizálták a képminőséget, aligha meglepő, hogy a 2x-es szenzoros nagyítás is gyenge. Pedig csak a 108 megapixeles példa közepét kellett volna csak kivágni és leméretezni, és mindjárt több részletet kaptunk volna a digitális, festményszerű nagyításnál.

Ultraszéles kamera, 16 megapixel (130 fokos látószög, f/2,2)

A Doogee kellemesen nagy látószögű és jó rajzolatú ultraszéles kamerát dobott hátra, és ezúttal a fehéregyensúly éjjel-nappal pontos. Ám az egészet pofon vágja a szoftver azzal, hogy eltiltja ezt a kamerát a HDR használatától, így pedig roppant gyenge a dinamikaátfogás. Pedig speciel este is bőven volt ebben a kamerában potenciál: stabilan tartva a telefont, erősebb megvilágítás mellett korrekt a részletesség.

Infravörös kamera, 20 megapixel

Az Armor 17 után a V Max is bevet egy extra szenzort monokróm színszűrővel, amely mintegy 850 nm-es hullámhosszon infravörös fényt is érzékel, amit az emberi szem már nem. Így aztán koromsötétben, a két infravörös fényű LED-del, pár méteres távolságon belül éjjellátó kameraként is használható a V Max Sony szenzora. Ám komolyabb infrakamerákkal és egy FLiR hőkamerával persze nem veszi fel a versenyt, erősen korlátozott a tartománya, így vadászlesen például nem alkalmas az állatok mozgását távolról megfigyelni. Viszont mások zavarása nélkül lehet infravörös fénnyel fotózni és videózni, ami néha kapóra jöhet, és a szenzor a szokásos tartományban is lát, így nem csak koromsötétben használható. Sőt: konkrétan az infrakamera esti képe jobb minőségű, mint a főkameráé, épp csak fekete-fehér a felvétel.

Ha a fotózásnál a V Max botladozik, videózásban pofára esik: az infrakamera roppant rövidlátó gyenge IR-fényeivel a koromsötétben, a főkameránál meg hiába opció a 4K felbontás, ha agyontömörített, dinamikátlan, stabilizálatlan és szaggatott felvétel készül 20 fpssel. Nem mintha a túlszűrt sztereó hang bármire jó lenne, ráadásul egy idő után az optika belülről párásodni kezd a hidegben. Itt fontos megjegyezni, hogy a Doogee tömeggyártás előtti prototípust küldött hozzánk tesztre, és gyaníthatóan ez egyéni hiba, ami nem lesz jellemző a piaci változatnál. Persze erre nem tudunk megesküdni.

A 1080p videó sem menti meg a V Maxot: a minőség ugyanúgy középszerű, bár legalább a tömörítés rendben és a 30 fps megvan, ha már a stabilizálás újfent kimaradt. Mintha a dinamika ilyenkor picit jobb lenne, de a párásodás újfent előjön. Ilyesmi hiba az ultraszéles kameránál nincs, viszont dinamika sem akad sehol: irtózatos módon kiég minden kicsit is világosabb rész.

Nem húzza fel a dolgot a lejátszás sem: jack kimenet nincs, pedig FM-rádió van, aminek indításakor megkér minket a rendszer, csatlakoztassunk fülest. De dova? Type-C típusú fülhallgató nem sok embernek akad. Szintén nincs Widevine L1 CDM védelem a nagy felbontású streaminghez, nem mintha a 400 nites IPS panelen élvezhető lenne az egérmozi. Irtó erélyes és bántóan éles sztereó hangszórópár viszont van, amit 50%-ig kell leszabályozni, hogy legfeljebb középszintre tisztuljon a minőség. Mondjuk ilyenkor is elég hangos.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!